Milyen autókkal közlekedtünk 1927-ben?

Előbb a “friss termés”! 1927-ben összesen 3652 gépjármű – ebből 2602 személyautó és 1050 teherautó – került rendőrségi vizsgát követően forgalomba Magyarországon. A járművek közül 284 hazai gyártású volt, míg a többség, 3368 darab, külföldről érkezett.

Borítóképen: Almássy László Ede, a kitűnő magyar versenyző Steyr XII. kocsijával, ami kiválóan szerepelt az 1927-es svábhegyi versenyen Almássy vezetésével (forrás: Autó, 1927)

Az autószezon áprilistól októberig tartott, és a forgalomba helyezések az év folyamán a következőképp alakultak:

A második és harmadik negyedév adta ki az autók majdnem 2/3-át. Különösen feltűnő volt, hogy míg a személyautók esetében a tavaszi és nyári hónapok forgalma 200%-kal meghaladta az őszi-téli időszakét, addig a teherautóknál ez a különbség nemcsak nem jelentkezett, hanem az év utolsó negyedében érte el a legmagasabb darabszámot. Az őszi–téli időszakban tehát mintegy egyharmaddal több teherautó állt forgalomba, mint az év első felében.

Ezek a számok egyértelműen azt mutatták, hogy míg a személygépkocsik esetén továbbra is lehetett szezonális hullámzást észlelni, addig a tehergépkocsik iránti kereslet már egész évben egyenletesen növekedett, a gazdasági szükségleteknek megfelelően.

A személygépkocsik vásárlásának pénzügyi terhei

A forgalomba helyezett személyautók összetétele alapján a teljes állomány 60%-át kiskocsik, 25%-át nagyobb hasznos teherbírású járművek, míg a fennmaradó 15%-ot luxusautók alkották. Ez alapján a járművek becsült értéke így alakult:

• 60% kiskocsi (átlagára: 7000 P): ~10.900.000 pengő
• 25% nagykocsi (átlagára: 10.000 P): ~7.800.000 pengő
• 15% luxusautó (átlagára: 20.000 P): ~7.500.000 pengő

Így Magyarország 1927-ben körülbelül 26,2 millió pengőt költött személygépkocsikra.

A teherautók átlagárát a sok alacsony árú amerikai import miatt 10.000 pengő körül becsülték, így a teljes teherautó-beszerzés értéke mintegy 10,5 millió pengőre rúgott.

Állami bevételek az automobilok után

A vámbevételek is jelentős tételt képviseltek. Az év során forgalomba került 2602 személyautó közül 2435 darab importáru volt. A 1050 teherautóból 933 volt külföldről származó. Az állam egy átlagos személygépkocsi után 2000 pengő, míg egy teherautó után 1600 pengő vámot szedett be, így:

• személyautók után: ~4.900.000 P
• teherautók után: ~1.500.000 P
• összes vámbevétel: ~6.400.000 P

Ehhez hozzájött a forgalmi adó, amelyet a járművek értékének 1,6%-ában állapítottak meg: ez további 590.000 pengőt jelentett.

A fényűzési adó a következőképp alakult:

• kiskocsik 7%-a után (7,6 millió P): 760.000 P
• nagykocsik 80%-a után (6,3 millió P): 630.000 P
• luxusautók 100%-a után (7,5 millió P): 750.000 P
• összesen fényűzési adóból: 2.140.000 P

A további, általános 2%-os forgalmi adó a vámmentesen forgalomba került, körülbelül 15,3 millió pengő értékű autó után mintegy 306.000 pengő bevételt jelentett.

Végül az autók rendőrségi vizsgáztatása – kocsinként átlagosan több mint 60 pengő díjjal számolva – nagyjából 220.000 pengő költséget rótt az autótulajdonosokra. Fontos megjegyezni, hogy az importált járművek száma mindig magasabb volt, mint az adott évben forgalomba állítottaké, tehát az állami bevételek a valóságban még ennél is nagyobbak voltak.

Az állam összességében 16 miilió pengő díjat szedett be az importált közúti gépjárművek iránt.

Amerikai és európai verseny a magyar autópiacon 1927-ben

A forgalomba került 3652 járműből 1695 darab amerikai és 1957 darab európai márkájú volt. Ez azt jelentette, hogy az amerikai márkák a magyar piaci igényt mintegy 46,4%, míg az európai gyártók 53,6% arányban elégítették ki. Vagyis akkoriban Európa még vezetett a hazai járműállomány szempontjából – habár a különbség csekély volt.

A nagy amerikai autóversenyt két óriás vívta Magyarországon is: Ford és a General Motors. Míg 1926-ban 1184 Ford és 283 General Motorshoz tartozó márkájú autó került forgalomba (ez utóbbi akkor csupán a Ford-státusz 24%-át tette ki), addig 1927-re a GM jelentősen ledolgozta a lemaradását.

1927-ben:

• 763 Ford, és
• 413 General Motors (Chevrolet, Buick, Cadillac stb.) került forgalomba.

Ez azt jelentette, hogy míg a Ford az előző évi állományának 66%-át hozta be újra a piacra, a GM saját állományát több mint 140%-kal növelte.

Év végén már 1947 Ford és 696 GM-gyártmányú autó futott az országban, így a General Motors-állomány már a Ford állomány 36%-át érte el – ez 50%-os növekedést jelentett egy év alatt.

A konkrét modellversenyben a GM Chevrolet-je állt szemben a Ford T-modellel. A tendenciák alapján a Chevrolet állománya egy év alatt 350%-kal nőtt, míg a Fordé „csupán” 66%-kal.

Az európai márkák helyzete és növekedése

Bár Amerika már akkoriban is erőteljesen terjeszkedett, Európa továbbra is meghatározó volt a magyar piacon. Az alábbi táblázatok jól mutatják, hogy az egyes országok legnépszerűbb márkái milyen mértékben voltak jelen:

Olaszország:

Franciaország:

Ausztria:

Németország:

Belgium:

Anglia:

A legelterjedtebb európai modellek a következők voltak:

Ezek az arányok jól mutatják, hogy az olasz és német gyártók voltak a legmeghatározóbbak a korszakban, különösen a Fiat kiemelkedő dominanciájával.

Az akkori statisztika a 609 darab MÁG, Magomobil és Magosix, valamint a 206 darab Rába automobilról tudott.