Milyen volt egy Fradi meccs a kórház tetejéről? A Zita kórház története
Hiába is keresnénk a térképen, ma már nem létezik az intézmény, amelyet IV. Károly feleségéről, Zitáról neveztek el. A cím viszont sokat elárul arról, hol volt, az pedig, hogy mikor épült, elárulja, hogy mi volt a rendeltetése. A kórház létesítése 1914-re esett, és ez sokat elárul, azt azonban az akkor már hadban álló ország egészségügyi vezetői sem tudhatták, hogy majd még a spanyolnáthával is meg kell küzdeniük…
Borítóképen:
Tisztázzuk tehát, hogy a Zita kórház részben a mai FTC stadion területén, részben pedig a tőle az Üllői út mentén a város felé eső részen volt. De miért éppen itt? Nos, erre két magyarázat van; egyrészt a főváros ezt a területet ajánlotta fel a Vörös Kereszt Egyesületnek, másrészt pedig, ha megnézzük a környéket, kiderül, hogy minden együtt volt ahhoz, hogy egy nem túl nagy területen a létező összes egészségügyi szolgáltatást kínálják. De csak azután, hogy a frontról hazatért katonák szűrésen estek át!
Az alábbi térképeken az egyes számokhoz tartozó korábbi intézményeket tüntettük fel, zárójelben pedig a mai intézményeket:
- Zita kórház (FTC stadionja, Országos Tisztifőorvosi Hivatal),
- FTC stadionja (FTC stadionja, Telekom székház),
- Szent Gellért Közkórház (Szent László Kórház),
- Szent László Kórház (Szent László Kórház)
- Székesfőváros Központi Fertőtlenítő Intézet (irodák, műhelyek, kisebb vállalkozások székhelye, óvoda, iskola is van a területen – vegyes)
- Fővárosi Közkórház (Szent István Kórház)
- Honvád Lovassági Laktanya (egykori gyártelep, kiadó területekkel).
Igen, itt voltak tehát azok az egészségügyi intézmények – és ide sorolhatjuk a Klinikákat is, ami a Zita kórháztól légvonalban nem volt 1,5 kilométerre sem! -, amelyek talán minden létező sérülést, illetve betegséget kezelni tudtak – kivéve talán a már említett spanyolnáthát…
Most lépjünk vissza kicsit az időben. A főváros korábban vállalta, hogy;
Háború esetére 200 tiszt és 800 a legénységi állományhoz tartozó beteg katona részére hadikórházat állít fel s tart fenn a háború tartamára.
A főváros tartotta is szavát, ugyanis a mozgósítás elrendelését követő 19. napon a kórházat rendeltetésének át is adta! Persze nem lehetett ennyi idő alatt – az építés egyébként korábban kezdődött, amikor már sejteni lehetett, hogy kitör a háború! – nagyívű kőépületeket emelni, de ez a hadikórház (még nem a Zita kórház!) elsőrendű műtőkkel, kötözőberendezésekkel rendelkezett!
Ez a kórház tehát kifejezetten hadikórháznak épült, méghozzá a legnagyobb hadikórházként az egész Monarchiában!
Aztán kiderült, hogy még így sem elég nagy… Nem „csak” a sebesültek, hanem a különböző fertőző betegségek (ekkor még a vérhas volt a legnagyobb problémát okozó fertőző betegség), ezért előbb a főváros kórházainak felét, majd kétharmadát kellett átengedni a katonák számára.
Úgy tűnik tehát, hogy ezekre a betegségekre nem igazán voltak felkészülve a szakemberek!
A főváros tudta, hogy tennie kell valamit, mert a fertőző betegségek igen gyorsan átterjedhettek a polgári lakosságra is! A korabeli sajtó így számolt be a Zita kórházról:
„A főváros közegészségének megóvása érdekében a harcszíntér közelében épülő határmegfigyelők elkészültéig is szükség volt egy nagy szűrőkórház gyors felállítására. A folytonos sebesültszállításokra tekintettel sem a hadvezetőség, sem a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy a főváros megóvása tekintetében a megfelelő módon és pedig a leggyorsabb hatálylyal intézkedjék, a főváros a hadügyi és belügyi kormány felhatalmazása alapján azonban vállalkozott egy 3500 ágyas nagy szűrőkórháztelepnek néhány hét alatt leendő felállítására s felszerelésére.
Elhatározását követte a tett s a ferencvárosi pályaudvar közelében, a járványkórházak tőszomszédságában, a Gyáli út és Hungária körút sarkán fel is állította öt hét alatt a világ legnagyobb kórháztelepét, a „Zita” kórházat. A telep 72 favázas barakkból áll, ebből a betegek pavillonja 56 összesen 3420 ágygyal, a többi várakozó-, fürdő-, fertőtlenítő-, kötöző-, sterilizáló-, műtő- és gazdasági pavilion.
Ebbéli berendezései oly elsőrendűek és mintaszerűek, hogy azok méltán keltettek feltűnést a hadikiállításon.”
A már említett intézmények szomszédsága mellett azt is ki kell emelni, hogy a vasút (Ferencvárosi pályaudvar), és a kikötők (pl. Csepel) is a közelben voltak, ami továbbra sem volt mellékes egy olyan helyzetben, amikor pedig arra lehetett számítani, hogy sebesültek tömegeit szállítják a frontról a hátországba, akiket így nagy tömegben el is kell látni!
A főváros gyors lépése indította a hadvezetőséget arra, hogy a fővárosban teljesen azonos beosztással ugyanezen rendszer mellett két 3.500-3.500 ágyas hadikórházat állítson fel, az Auguszta- és Mária Valéria kórházat. Ezeknek műtő-, kötöző- és röntgenhelyiségeit, laboratóriumát szintén a főváros, annak műszer- és kötszerüzeme szerelte fel és rendezte a honvédelmi miniszter felhívására.
A Zita kórház tehát úgy működött a rendszerben, hogy itt szűrték a frontról hazatérteket, majd pedig mindenki megkapta a megfelelő ellátás – vagy a Zita kórházban, vagy a felsorolt többi intézmény egyikében.
A 3700 ágyas intézet a háború után fokozatosan kiürült, de már 1924-ben is 1000 ágyas kórház volt. A háborút követően a laktanyakórház átmeneti átmeneti lakónegyeddé vált elsősorban azok számára, akik az elcsatolt területekről települtek át Magyarországra. Ez volt a Zita telep, hasonlóan az Auguszta telephez, amit már említettünk:
Ezek a telepek sajnos nem voltak igazán biztonságosak, és egy idő után a megnövekedett népességet sem tudták megfelelően kiszolgálni. A Zita telepet a ’40-es években bontották el:
