Hírek

Mindegy mi a téma, Ursula lengyelt üldöz!

„Azt szeretnénk, ha a varsói vezetés a nemzeti helyreállítási tervbe egyértelmű kötelezettségvállalást iktatna be a fegyelmi kamara megszüntetésére vagy megreformálására, és a jogtalanul elbocsátott bírák újbóli beiktatására irányuló folyamat elindítására vonatkozóan.” Ezek szerint Lengyelországnak meg kell szüntetnie a bírósági fegyelmi kamarák működését, hogy hozzáférhessen a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság hatásait ellensúlyozó helyreállítási alap forrásaihoz. Kis bibi, hogy ilyen feltételek nem voltak megfogalmazva a kiírásban… De van egyéb is!

De vannak ennél vadabb mondások is, hiszen amikor az Európai Bizottság nem tudja érvényesíteni akaratát minden eszközt bevet annak érdekében, hogy érvényesítse érdekeit – a tagállamokkal szemben! Mert persze az Unión kívül pincsiként az Egyesült Államok ölébe igyekszik azonnal, ha sérelem éri! Ó, szent NATO – fohászkodnak ilyenkor Brüsszelben…

De nézzük azt az oltári marhaságot, amit Didier Reynders, jogérvényesülésért felelős uniós biztos az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) csütörtöki ülésén engedett el:

„Az uniós jog a megosztott szuverenitást jelenti, és a független igazságszolgáltatás a jogállam alapja.”

Megosztott szuverenitás??? Ember, talán nem ismeri a magyar szólást; fából vaskarika? Nyilván nem, de akkor elmondjuk, hogy vagy szuverenitás van, vagy megosztjuk azt, és akkor meg nincs! De a Lengyelországgal folytatott vita nem is erről szól, bármennyire is ezt erőltetik az elnyomó brüsszeli hivatalnokok.

A vita arról szól – de ebbe az Európai Bizottság nem megy bele, mert neki ingoványos talaj lenne! -, hogy meddig ér az európai jog, és hol kezdődik a nemzeti jog. Sajnos ezt lehetetlen megtárgyalni, amíg a mai ultrabaloldali vezetés lesöpri az asztalról a tiszta helyzet megteremtésére tett kísérleteket! Ez a magyarázata annak, hogy Reynders aztán így folytatta:

„A lengyel alkotmánybíróságnak az uniós jog elsőbbségét aláásó határozata egyedülálló és nem hasonlítható más ilyen jellegű döntésekhez az Európai Unióban.”

Egyértelmű a törekvés; a lengyeleket igyekeznek elszigetelni minden más olyan jogvitától, ami valójában szintén az Európai Unió (konkrétan a Bizottság) hatáskörével kapcsolatban merül, vagy merült fel korábban. Minden szálat igyekeznek elvarrni, mert nem lenne kedvükre való, ha azok az országok, melyek pedig ilyen vitába keveredtek, vagy keverednek az Unió felső vezetésével, egy tömbként lépnének fel! És a végén a mindent vivő mondat (ami egyáltalán nem igaz!!!):

„Az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben.”

Ez egyáltalán nem igaz, vagy ha mégis, akkor foglalkozni kellene azokkal a kérdésekkel, amik nemzeti szinten nem megoldhatók, mint például a magyar kisebbségek helyzete a szomszédos országokban! Ha itt elsőbbséget élvez az uniós jog (megjegyezzük; uniós szinten nincs kisebbségi jogi fejezet, csak az ENSZ kisebbségvédelmi rendszerére hivatkozás!), akkor igencsak ideje lenne annak is, hogy a kisebbségvédelem kérdésében is legyen uniós szabályozás!

De önök ott Brüsszelben a nemtelen, vagy éppen a nemi tévelygők táborában, meg az identitásukat vesztett masszában bíznak, így természetes az önök részéről az a maszlag, amit összehordanak. Egy baj van csak; a valósághoz semmi közük!


Dalej Polacy!

Ajánlott Cikkek