Minden szinten… Méray!
Talán vannak még, akik emlékeznek a Méray Motorkerékpárgyár (a két testvér Méray-Horváth Lóránd és Endre vállalkozása) elég szövevényes története során kiváló motorkerékpárokat készítettek, de azt talán nem, hogy 1930-ra igen széles termékpalettát alakítottak ki!
Borítóképen: Egy későbbi hirdetés, Méray 350, 1938
A csúcstermék talán vitán felül a Méray 1000-es volt, de ha jobban belegondolunk, ez az igazán komoly megjelenésű, és igazán minőségi termék nem felelt meg minden célra, és bizony – relatív olcsósága ellenére! – nem mindenki engedhette meg magának.
1929 nyarán – talán még éppen a gazdasági válság előestéjén – mutatták be az Automobil – Motorsport című lap hasábjain annak a Magyarországon kapható, 72 különböző modellt felvonultató képviseletek felhozatalát, és köztük természetesen helyet kaptak a Méray termékei is.
Nem csak a képek, hanem a leírások alapján is azt mondhatjuk, hogy a Méray termékei bizony bőven felvették a versenyt a külföldi gyártók termékeivel.
Hozzá kell tenni, hogy ekkor még nem az általunk fellelt, igen modern bázison gyártották gépeiket, de ez a minőségből semmit nem vont le:
Fontos tudni, hogy bár akkoriban abban a kategóriában – az adózó, és vizsgához kötött nagymotorok világában -, amiben a Méray indult, nem ártott kibővíteni a kínálatot, és ez nem csak a különböző célokra szánt kétkerekűek, hanem a kifejezetten haszongépjárműnek szánt háromkerekűjükre is igaz volt:
De nézzük a kínálatot, melyet akkoriban is – mint addig mindig is – a JAP különböző térfogatú hajtóműveire álmodta meg a gyártó. Ennek oka az volt, hogy ezek nem csak haladó technikát képviseltek, hanem olyan megbízhatóságot és technikai színvonalat, amelyet akkoriban hazai gyártmánytól nem reméltek. Meg nem is volt igazán olyan gyártó, aki ezzel foglalkozott volna…
Íme, a kínálat!
MÉRAY Modell 350 SV
Egy könnyű túragép, ami nem volt ugyan alkalmas oldalkocsi használatára, ellenben kitűnően szerkesztett háromszög-váza volt, melyet a korabeli sajtó, mint követendő mintapéldát mutatott be:
A Méray-féle háromszög-rendszer
A Méray-váz egyik fő érdekessége az, hogy a motorhátsó bekötése egy harmadik cső által háromszögrendszer szerint külön merevítve van.Ez azért fontos, mert így a motor forgató nyomatékéból származó és az egyes rudakat csavarni igyekvő erőhatás is fel van fogva. Ugyancsak erre a közbülső rúdra van a sebességváltó is felerősítve, így ez a váz a helyes megoldások iskolapéldájának tekintendő.
A magyar Méray helyesen szerkesztett háromszög váza. A két alsó és a nyeregcső egy közös D-pontban metszi egymást, minden csöve pedig egyenes.
A váz minden egyes pontja helyesen van elgondolva és kielégíti a rácsos szerkezetek követelményeit. Amint az ábrán jól látható, minden cső egyenes, tehát eleje van véve a kihajlásra való törekvésnek. A csövek által bezárt idomok háromszögek, ami által elmarad a csuklópontok (bekötő karmantyúk) és az egyenes csövek hajlítása.
A leírás további része:
„Speciál Méray-villa, beépített szabályozható lökésgátlókkal. Sportkormány stabilizátorral. Alacsony Terry-nyereg. 346 kcm. SV JAP-motor. Furata 70 mm. Lökete 90 mm. Burmann-sebesség váltó, három menettel. Mindkét keréken hátalmas, kitűnően fogó fékek. Tökéletes hangtompító, automatikus olajozás, csomagtartó. A gép sebessége körülbelül 85—90 km. Súlya 100 kg. Fogyasztás 3 liter benzin 100 km-ként.”
Ennek a gépnek igazán nem volt elrugaszkodott ára – igaz ez még akkor is, ha az akkori kereseti viszonyok miatt ezt is kevesen engedhették meg maguknak, hiszen például egy egyébként egyszerűbb (!!!) Indian-ért 2.000 pengőt, addig a MÉRAY Modell 350 SV ára 1.550 pengő volt. Csak megjegyzésként: az SV az alul vezérelt-oldal szelepelt motort jelölte.
MÉRAY Modell 350 OHV
A váz azonos, vagy legalábbis fő elemeiben azonos volt, a motor viszont erősebb, így ezt egy könnyű sportgépként árusították. A motor végsebességét 100 km/h-ban jelölték meg. Ami igen fontos, hogy ezt már felszerelték önindítóval is, a motorerő növekedése pedig a vezérlés megváltoztatásának köszönhetően növekedett, a blokk azonban azonos volt. Ezzel együtt a gép fogyasztása is nagyobb volt, 3 liter helyett 3,4 litert kért 100 kilométerre.
Ennek a gépnek természetesen borsosabb árat szabtak, hiszen 1.800 pengőt kértek érte.
MÉRAV 500 Modell 500 SV
Igen, ez már a félliteres kategória, egy erős túramodell, mely oldalkocsihasználatra is alkalmas volt, hiszen vázszerkezetét – azonos szerkesztési elvek mentén – erősebbre készítették el, és a hajtómű is erősebb volt. A pontos hengerűrtartalom 490 cm³ volt, és teljesen más konstrukció, mint a 350-esek, hiszen míg azok furat-löket számai 70×90, addig ennek már 85,5×80 volt így a furat-löket arány teljesen más volt.
Ez a gép is megkapta az új rendszerű Méray-villát beépített lökésgátlókkal, 12 literes tankot kapott, valamint egy külön tank szolgált az olajnak, melynek űrmérete 3 liter volt.
Mindenesetre a gép végsebessége 110 km/h volt, ami akkoriban máris szédítő tempónak számított, és a tank jobb oldalán elhelyezett sebességváltó karral – ami egy háromsebességes váltót mozgatott – bizony igencsak ügyesnek kellett lenni megfelelő kezeléséhez.
Azzal együtt, hogy egy erősebb, nagyobb – és persze nyilván nehezebb – motort kapott, aki ezt választotta a 350-esek helyett a drágább 350-eshez képest is meglehetősen borsos árat fizetett, így ára is szédítő lehetett korában; 2.200 pengőt kértek érte.
MÉRAY Modell 500 OHV
Hasonlóan a 350-es testvérekhez, itt is volt egy erősebb változat, ami felszereltségben is hasonlót nyújtott, csak talán a sportmodellként megjelölt, és oldalkocsi használatára különösen ajánlott gép igényesebb motorizáltságú volt (azonos blokkon), így;
Ez a gép már 120 km/h sebességre volt képes!
A motor ugyanis készülhetett kettős befecskendezéssel is, ami talán annyit tesz, hogy két karburátoros változata is volt, hiszen akkoriban még nyilván nem lehetett szó a mai elektronikus befecskendező rendszerekről. De az biztos, hogy a kettős gyújtás már ismert volt, azonban azt nem tudjuk, hogy itt alkalmazták, vagy sem.
Érdekes móson itt a felár a testvérhez mérten sokkal kisebb volt, mindössze 100 pengő, tehát aki ilyen motorkerékpárt akart, annak 2.300 koronát kellett leszurkolnia.
MÉRAY 1000 SV
Ez itt már a királykategória, mert bár az India már akkoriban akkoriban 1.260 cm³ körül járt hengerűrtartalomban (soros, négyhengeres), de a Méray 1000-től jó 30 százalékkal drágább volt, és igen zavaróan nagy súlyú volt…
A Méray 1000 blokkja az 500-assal megegyező furat-löket arányokkal bírt, így hengerűrtartalma valójában 980 cm³ volt, teljesítményéhez mértan a 145 kilós súly pedig nem számított akkoriban egyáltalán soknak. A hajtóművön túl technikai felszereltség hozzávetőleg megegyezett az előzőekban ismertetett modellekkel, de sajnos is nincs adat a motor szóló végsebességéről, azt viszont tudjuk, hogy;
Oldalkocsival is képes volt a 100 km/h-ás sebességre!
Sajnos ez a gép – még mindig úgy, hogy olcsóbb volt, mint a konkurens modellek! – már igen magas áron került forgalomba, ami feltehetően nem tett jót elterjedtségének, hiszen ezért az ezresért már 2.600 pengőt kellett kifizetni.
Mielőtt még rátérnénk személyes kedvencünkre, érdemes elhelyezni a skálán azt, hogy a feltüntetett árak vajon mit jelenthettek akkoriban. Egy munkáscsalád jövedelme akkoriban 1.200-1.800 pengő volt egy évre, így elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy-két év alatt összespórolható volt mondjuk a legolcsóbb Méray, ugyanakkor látni kell, hogy csak a legalapvetőbb létszükségletekre költve ugyanennek a háztartásnak minimum 850 pengő éves kiadása volt, így – csakis maradva a létszükségletnél egy motorkerékpár majdani megvétele okán! – 2-4,5 év alatt tudták összespótrolni a legolcsóbb Méray árát is…
Félreértés ne essen, ez közel nem a gyártó hibája, az akkori szabályozások, adók, egyéb körülmények nem feltétlen kedveztek, de az alapvető probléma az volt, hogy az 1920 után kivéreztetett ország előbb hiperinflációba süllyedt, majd – a pengő bevezetése után – jött a gazdasági világválság…
Ez nem von le semmit a Méray motorkerékpárok nagyszerűségéből, de most nézzük a személyes kedvencet a triciklit, amit a gyártó kifejezetten szállítójárműként ajánlott. És az is volt, egy igazi igásló!
MÉRAY Szállítójármű
Ezt a gépet az 500-asok blokkjával szerelték, de azt kiegészítették – a motor elhelyezéséből adódóan egy turbóvantilátoros hűtéssel is. Mint látható, erre szükség is volt, hiszen a vázban elég zárt helyen van a motor, amit 20 liter benzin és 5 liter olaj befogadására szóló tartály szolgált ki, lánchajtáson keresztül hajtotta a kereket.
Hogy ez nem egy egyszerű motorkuli volt, azt jól mutatja, hogy kétszemélyes – egymás melletti ülést lehetővé tevő – ülést alakítottak ki, és az autókra jellemző kormánnyal szerelték fel. A géphez félelliptikus rugózást szerkesztettek, így hasznos teherbírása mintegy 400 kilogramm lett, ami bizony igen komoly eredmény egy ilyen géptől, különösen, hogy teljes terheléssel is képes volt a 40 km/h-ás sebességre!
És hogy teljesen világos legyen, ez nem holmi háromkerekű lélekvesztő, a gépet felszerelték hátrameneti fokozattal is – a három előre mellett.
Nos, ilyen volt tehát a Méray termékkínálata 1929-ben, és vélhetően ezt is vitte tovább 1930-ra. Sajnos akkoriban a hazai piac igen kicsi volt, az exporthoz pedig nagyságrendekkel nagyobb termelőkapacitásra lett volna szükség, így a Méray sem kerülhette el a sorsát…
