Mindenki előtt: képcső és plazmatévé Tihanyi Kálmántól!

Londonban John L. Baird bemutatta az első televíziókészüléket. Ez egy elég kezdetleges mechanikus készülék volt, de tény, hogy ő volt a világon az első, aki az 1926. január 27.-én – éppen ma 97 éve! – képes volt mozgóképet nagy távolságra is közvetíteni. De ha televízió, akkor Tihanyi Kálmán, aki messze-messze megelőzte korát, olyat alkotva, hogy annak jelentőségét – még a szakemberek is! – csak hosszú évtizedek múlva ismerték fel!
Borítóképen: A jövő “rádiókészüléke” (Tolnai Világlapja 1928. július)
Igen, egy talán nem annyira ismert magyar tudós, feltaláló Tihanyi Kálmán, még akkor is, ha biztosan van olyan tót keselyű, aki szerint persze ez a dicsőség is mai északi szomszédunké. De nem… Ez sem…
Az igaz ugyan, hogy egy Üzbég nevű településen született. mely a Nyitra vármegye területén található, de iskoláit Pozsonyban végezte, ami sokkal inkább volt német, mint tót… már csak azért is, mert a németek voltak legnagyobb számban ekkoriban a városban. Másrészt Budapesten a Műegyetemen tanult, amit meg aztán nehezen lehetne „tótosítani”…
De nem is ez a lényeg, sokkal nagy tudósunk életútja! 1897. április 28.-án született a már említett településen. A Műegyetemen hallgatóként ismerkedett meg Pöschl Imre professzorral – aki történetesen német felmenőkkel bíró magyar volt! -, akiben nemcsak támogatóra, tehetségének tisztelőjére, de életre szóló barátra is talált.
Legfontosabb találmányai a korszerű televizió alapelvére és felépítésére vonatkoztak.
Mechanikus televízió
A mechanikus televízió televíziós képek sugárzási rendszere, amelyet John Logie Baird fejlesztett ki 1926-ban. A rendszer egyik végén a készülék egy jelenetet mechanikus letapogató eszköz (lyukasztott forgótárcsa vagy forgótükör) segítségével elemez. Ezután az információt videojellé alakítják és sugározzák. A másik végén egy hasonló eszköz dekódolja a jelet, és átalakítja azt fényjellé.

A keretes írásban olvasható és látható mechanikus televízió tényleg képes volt képet továbbítani nagy távolságra, de valljuk be, a ma ismert televízió fogalmától igen-igen messze van…

Tihanyi Kálmán messze másként állt a probléma megoldásához! Az ő megoldása hosszú évtizedekre meghatározta a televíziózás fejlődését, de…
Tihanyi hiába szabadalmazta 1926-ban a teljesen elektronikus televízió rendszerét, 1928-ban televízióját, és bár a találmányt a Telefunken és Siemens cégek is igen lelkesen fogadták, végül mégis a mechanikus televízió továbbfejlesztése mellett döntöttek.
Szóval a találmány kész volt, sőt nem csak maga a találmány, hanem működő darab is volt, a német cégek másként döntöttek… Egész egyszerűen nem látták meg a zseniális elképzelésben az üzleti lehetőséget, és akkor ma azt kellene írni a televízió történetével foglalkozó írásokban, hogy bizony…
A televíziót egy magyar, méghozzá Tihanyi Kálmán találta fel!
Tihanyi a katódsugaras képleképzést katonai célú felhasználásra is alkalmazva 1929-ben dolgozta ki és szabadalmazta különleges, infravörös sugarakra is érzékeny kameráját, melynek prototípusát légi torpedók vezérlésére, másrészt tankok, ágyúk, reflektorok és teleszkópok irányítási céljára az angol Légügyi Minisztérium számára készítette el.
Hogy ezeket az eszközök miért nem Magyarország számára készültek? Elég nehéz megérteni, hogy egy ilyen biztonsági eszköz hogyan szolgál más országokat, de 1929 már a gazdasági válság kora, amikor az állam gazdasági alapjai is meginogtak, és nem biztos, hogy erre egyáltalán tudtak figyelni…
Tihanyi Kálmán 1939-ben jelentette be teljesen lapos, valójában egy igen korai plazmatelevíziónak tekinthető televízióját, amely a leírás szerint keretbe foglalva akár falra is akasztható (!), ennek a gyártását a háború utáni Magyarországon tervezte beindítani.

A gondolattal már 1933-ban kezdett foglalkozni, és egy ilyen dátumú, valamint ezt bizonyítandó már tökéletesen kidolgozott, 1936-os szabadalmi leírás (igénypontok és rajzok) kézirata maradt fenn. Úgy tűnik, hogy az egyes találmányok egymásra épültek a tudomány egyre távolabbi vidékeire evező tudós életében, így végül a katonai témájú eredményeit is hasznosíthatta Magyarország.
1940 nyarán hazatért az akusztikai sugárvetítő kidolgozott tervével. Ennek megvalósítására hamarosan megállapodást kötött a Legfelsőbb Haditechnikai Tanács jóváhagyása mellett. A munka szervezésével, konstrukciós rajzokkal, üzem és két laboratórium felállításával 1941 végére készült el.

A részére felállított magyar királyi Különleges Katonai Alakulat 45 munkatársát, köztük kilenc mérnökét a katonai munkaszolgálatosok soraiból választotta ki. A TVR kódnevű kísérleteket a legnagyobb titok övezte. A nagyméretű munkadarabok a Ganz- és a Láng-gyárban készültek; minden mást, így egy 2 méter átmérőjű parabolatükröt is saját maguk gyártották le.
1943 második felében a helyzet egyre feszültebbé vált munkatársai miatt, akiket időnként lecseréltek potenciálisan veszélyt jelentő emberekkel. Kétségtelenné vált Tihanyi Kálmán számára, hogy megfigyelés alatt állnak és az is tudott dolog volt, hogy barátságot ápolt Bajcsy-Zsilinszky Endrével és körével.
Mégsem politikai meggyőződése, hanem valami egészen más vezette; egyre valószínűbbnek tartotta, hogy a gép nem a számára egyedül fontos magyar érdekeket fogja szolgálni, hanem immár elkerülhetetlenül német kézbe kerülhet…
1944. április 5-én őt és főbb munkatársait letartóztatták. A kilencven százalékban elkészült gép ekkor már a Ganz-gyárban volt. Április 11-én a Hadik laktanyából a Margit körúti katonai fogházba vitték, ahol öt hónapig tartó vizsgálati fogságban volt, magánzárkában, a hűtlenség vádját azonban nem sikerült rábizonyítani.
A háború alatt és után erősen foglalkoztatták az ultrahang-technológia lehetőségei, és ennek alkalmazására számos találmányt dolgozott ki és hagyott hátra.
A háború befejeztével fizikailag leromlott állapota ellenére ismét napi 16-17 órát dolgozott. 1946 telén bekövetkezett első szívrohama jelezte, hogy szervezete nem bírja a megfeszített tempót. A második szívroham azonban már végképp legyőzte, és 1947. február 26-án azonnal véget vetett életének.