Mindenki mindenkivel… Az Ikarus 396, az utolsó csúcskategóriás
1984. Nem túl jó évszám… De ennek itt semmi köze nincs irodalmi alkotásokhoz, sőt, tulajdonképpen egy neves évszám témánk szempontjából, hiszen ekkorra készül el a klasszikus Ikarus (a szétválás előtti) távolsági luxusbusz, ami az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár kínálatában még sokáig fennmaradt – helyesebben utódtípusai.
Borítóképen: Ikarus 396, 1985 – ez akkor hipermodern volt!
Az Ikarusnál ezekben az időkben rettenetes dilemma előtt álltak, és láthatóan nem igazán tudták kezelni a helyzetet. A 200-as sorozat még mindig jól ment, nagy volt rá a kereslet, ugyanakkor tudták jól, hogy a típuscsalád elavult, de olcsósága (még) eladja a világban.
Két út volt; új típuscsaládok kifejlesztése. Igen típuscsaládok, többes szám, ugyanis addigra már annyira eltávolodtak a városi-, helyközi- és távolsági autóbuszokkal szemben támasztott követelmények, hogy nem látták esélyét egy, a 200-as családhoz hasonló univerzális alapokat kínáló bázis kifejlesztését. Ekkor vált el élesen – legalábbis papíron, mert a történet kissé más volt… – az Ikarus két fő üzletága, a városi és a távolsági buszok csoportja.
Hogy aztán ennek mentén szedjék szét később a céget, azt remélve, hogy a specializáció majd nagyobb sikerrel tudja kezelni a piaci változásokat.
Ma már tudjuk, hogy ez sem volt elég, de menjünk vissza 1984-be, amikor bemutatják az IK 396-ot! Miért nem volt elég az IK 386, hiszen az már kész volt? Nos, utóbbi ugyan igen látványos formatervet kapott, de addigra kiderült, hogy a magasabb minőségi igényeknek csak akkor tud megfelelni az Ikarus, ha kooperációban gyárt.
Helyesebben:
Akkoriban a nemzetközi együttműködés tűnt a kivezető útnak, de talán nem számoltak azzal, hogy a választott partnerek többsége anyagi, üzleti értelemben sokkal erősebb volt, mint az akkor már enyhén leszállóágba került Ikarus.
Érdekes, hogy miközben a megoldást a magas minőségű termékek előállításában látták, addig még mindig sokkal inkább a 200-as széria tartotta el a vállalatot, semmint az egyébként igen kiváló, magas minőségű termékek. És a 400-as városi sorozat nem igazán akart beindulni…
Az Ikarus 396 az Ikarus 300-as szériájának legmagasabb színvonalú turistabusz típusa, amit főleg exportra készítettek. Épp emiatt a buszok a nyugati buszok stílusában, Scania és Volvo alvázakra épültek, de aztán 1988-90 körül megérkezett a Csepel 800-as sorozatú alváz is a buszhoz (ezt a meglehetősen nagyra méretezett motortér jellemezte, hogy szinte tetszőleges nyugati motor is beépíthető legyen), így ismét növekedett a hazai hozzáadott-érték.
De ezekből nem készült sok, mert így is drága volt a hazai üzemeltetőknek, így maradt aztán az együttműködés…
A főbb típusváltozatokat az alábbiakban közöljük. Sajnos ebben a felsorolásban benne van a kisebb tévedés lehetősége, ugyanis akkoriban „mindenki mindenkivel…”:
- Ikarus 396.00 – Volvo alvázra készített busz skandináv megrendelésre.
- Ikarus 396.03 – Ez a típus is skandináv megrendelésre készült szintén Volvo alvázon, extra hosszú (14 és fél méteres), így ez a leghosszabb típus a 396-osok közül, a többi 396-os mind 12 méter hosszú, mérete miatt három tengellyel rendelkezik.
- Ikarus 396.21 – Scania alvázas busz szintén skandináv megrendelésre.
- Ikarus 396.23 – Volvo alvázas típus, létezett jobbkormányos kivitelben is ilyen közlekedésű országok exportjának.
- Ikarus 396.26 – Ez a típus már Csepel alvázon készült, többek között a Hungarocamion Travels szerzett be ilyen buszt.
- Ikarus 396.27 – Hasonló a 396.26-hoz, Magyarországon a legelterjedtebb altípus.
- Ikarus 396.35 – Jobbkormányos export modell.
- Ikarus 396.61 – Távolsági busztípus Scania alvázon.
- Ikarus 396.63 – Ez a típus is skandináv megrendelésre készült, Scania alvázon.
- Ikarus 396.67 – Szintén Scania alvázzal készített típus.
- Ikarus 396.68 – Ez a típus a 12 méteres 396-os három tengelyes változata, bár az adatai szerint ez a modell 20 cm-rel még rövidebb is a kéttengelyes társainál. 1988-ban két darab készült itthonra, érdekes módon ezek is a Malévhez kerültek, úgy mint a korábbi háromtengelyes típus, igaz, az kimondottan reptéri célra készült.
- Ikarus 396.70 – Ez a típus DAF alvázra készült, egyetlen példányban. A jármű a Bács Volánhoz került.
- Ikarus 396.81 – Önhordó karosszériás típus, ami számos Renault alkatrésszel rendelkezik. Belőle fejlesztették ki a 386-os típust, amely hasonlít az említett típusra.
- Ikarus 396.87 – Ez a típus Rába alvázra készült, néhány darabban.
- Ikarus 396.90 – Szintén Rába alvázas típus, ugyancsak három tengellyel, de ebből csak a prototípus készült el.
Ezeken kívül készültek még különböző jobbkormányos változatok is…
A fentiek talán nem is annyira érdekesek, az egyes típusváltozatok mazsolázása tényleg csak a fanatikusok számára nyújt valódi értéket, csak azt szerettük volna megmutatni, hogy miért nem igazán lehetett pénzügyi siker az egyébként igenis a világ élvonalába tartozó Ikarus 396.
A megfejtés pedig nem más, mint az, hogy a rengeteg változat mind kisebb darabszámban készült, ezért igen sok eseti, egyedi megoldást kellett alkalmazni, ami pedig növelte a gyártáshoz szükséges élőerőt, így pedig a gyártás költségét…
Ettől még a mai napig ez az egyik legjobb autóbusz a világon – természetesen kortársai körében, hiszen azóta volt némi technikai, technológiai fejlődés.
