Magyarság Történelem

Mindenre (is) alkalmas: Csepel D-420

Na jó, azért mindenre nem, talán nem hozta az ágyba a reggelit, ugyanakkor nem volt olyan akadály, mindent, amit kétkerék-hajtással le lehetett győzni, azt le is győzte. Sorsa ezzel együtt is kissé mostoha volt, mert ugyan a speciálisan felkészített elődje, a Csepel HD-420 sok keleti és nyugati márkát maga mögé utasítva megjárta Tibetet is, a hadsereg számára létezett jobb megoldás – és ezt is a Csepel szállította, a megoldás neve pedig nem más, mint Csepel D-344.

Borítóképen: Egy Dutra forgórakodó (FRAK) rakja meg a Csepel D-420 platóját – korszerűsítik és felújítják a Bajcsy-Zsilinszky úton az útpályát és a villamosvágányokat, 1961 (forrás: Fortepan 251482)

Mi most azonban a nagyobb népszerűségre szert tett modellek mellett mégis a Csepel D-420 típussal foglalkozunk, mert erre valójában egy egész járműkavalkád épült, olyan sok változata volt. Igen, ez igaz más Csepel teherautókra is, de mi most egy kicsit a D-420-at akarjuk előtérbe helyezni.

A típus előzményeit tulajdonképpen már korábban megírtuk azzal, hogy megemlékeztünk a tibeti Csepel-expedíció (vagy verseny, ahogy tetszik!) óriási sikeréről:

A Csepel D-420 a HD-420 egyszerűbb, olcsóbb kivitele volt, hiszen a HD-420 motorját kompresszorral fújták fel, amit hazai felhasználásra feleslegesnek ítéltek, nem csak ereje, hanem meglehetősen borsos ára miatt sem.

Akkoriban a D-420-at, mint a D-350 modernizált, megerősített utódját mutatták be, és természetesen felhasználták a tibeti versenyen szerzett tapasztalatokat is. Az első fontos tudnivaló, hogy a korábbi 3,5 tonnás terhelhetőség 4,5 tonnára emelkedett azzal együtt is, hogy alapként a D-35 alvázát használták, de azt sikeresen továbbfejlesztették.

Nézzük az egyes speciális feladatokra fejlesztett modelleket, de előbb mutatjuk az alaptípust, a platóst:

A motor nem változott, maradt – legalábbis a típus indulása idején – a Csepel D-413 85 LE leadására képes egysége, ami ugyan ekkor még azonos teljesítményű volt, mint a korábbiakban, de már precízebben megmunkált főegység volt, mint korábban:

A Csepel D-420 Csepel D-413 nevű motorja

A motorokkal kapcsolatos fejlesztéseket az alábbi cikkben részletesen bemutatjuk:

Kezdjük tehát, mutatjuk, hogy ezeken az alapokon milyen speciális változatok készültek!

A Csepel D-420 billenőplatós kivitelben:

Jöjjön egy érdekes kooperációban készülő változat, melyet a Csepel az ÁMG-vel (Általános Mechanikai Gépgyár) együttműködésben gyártott (a hátsó felépítmény ÁMG gyártmány). Az ÁMG-ről tudni kell, hogy Csepel alapokon épített buszokat is, és voltaképpen ez a vállalat a székesfehérvári Ikarus elődje (ez utóbbiba 1963-ban olvasztották be).

A Csepel D—420 alaptípusból kialakított AMG—211 jelzésű műhelykocsi

Érdekes, hogy az ÁMG nem az Ikarus körébe vonva készítette első autóbuszait:

Vanna, akik keverik az AMG-211-et a Fakarusz nevezetű szerkezettel, de tudni kell, hogy a műhelykocsi kialakítása teljesen más volt, így – még ha a sziluett hasonlít is – a két gyártmány nagyon is különbözik!

De ne kalandozzunk el ennyire, nézzük a további D-420 változatokat! Ha Csepel D-420, akkor a tűzoltó nem maradhat ki!

A Csepel D—420 alaptípusból kialakított különleges tűzoltókocsi

Természetesen ez utóbbi típust sem hagyhattuk szó nélkül:

Voltak persze még egyéb változatok is – többek között a G-sorozatú fúróberendezések is készültek Csepel D-420 alapokon, de voltak katonai, egészségügyi, valamint egyes piacok számára a helyi igényeknek megfelelő felszerelésekkel kiegészített változatok, de talán az általunk említettek voltak a legnagyobb számban, ezekkel lehetett talán a legtöbbet találkozni az utakon.

Ajánlott Cikkek