Hírek

„Mindent-megoldottunk” Nyugat és a jegybanki függetlenség

Sokszor került már szóba, hogy az Európai Központi Bank, és a jegybank szerepét betöltő amerikai Federal Reserve nem nyúl a kamatemelés eszközéhez az infláció megfékezésére. Talán ennek apropóján vetette fel Király Júlia a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke a Bod Péter Ákos 70. születésnapja alkalmából tartott tudományos konferencián azt a kérdést, hogy egyáltalán létezik még jegybanki függetlenség?

Csak röviden, egyszerűen; egy mai modern gazdaságban a pénzügyminisztérium viszi a fiskális politikát, azaz ő felel az ország pénzügyi helyzetéért, azért, hogy a növekedés, az államháztartási hiány, illetve a nagy elosztórendszerek, azaz a gazdaság egészét egyensúlyban tartsa. A jegybank (a monetáris politika felelőse) pedig – teljesen független szervezetként! – azért felel, hogy a kamatok, és a devizaárfolyamok, a nemzeti fizetőeszközt tartsa egyensúlyban, vagy legalábbis kiszámítható pályán.

Hozunk egy példát arra, amikor nem volt együttműködés, és hozunk egyet arra, amikor jó volt az együttműködés, és hozunk egyet arra is, amikor ugyan jó az együttműködés, de a jegybank és a pénzügyminisztérium – eltérő célrendszerük okán, tehát természetes módon! – eltérő véleményt fogalmaz meg, és (első látásra) egymás ellen ható módon működik.

A konferencián a kérdésfeltevést az indokolta, hogy a járvány idején a gazdasági sokkhatás csökkentése okán a pénzügyminisztériumokkal szorosan együttműködő jegybankok alárendelődtek a pénzügyminisztériumoknak, így függetlenségük sérül, kamatot pedig éppen azért nem emelnek, mert még a mai napi is a fiskális politika irányítói irányítják őket. Nézzük tehát a példákat!

Nincs együttműködés

Ez a lehető legrosszabb szituáció… Erre láttunk példát a 2005 és 2010 közötti időszakban. Ekkor az állam fiskális politikai irányítói (pénzügyminiszterek) igen lazán kezelték az államháztartást, bátran vettek fel hiteleket, arra számítva, hogy a növekedés majd meghozza azokat a bevételeket, amelyek bőven kitermelik a hitelek költségeit (azaz a kamatokat).

Igen ám, de a monetáris politika irányítója (az MNB), látva, hogy az eladósodás miatt erősen kell tartania a forint árfolyamát, magas alapkamatot tartott fenn. Igen, a devizában felvett hitelek visszafizetése sokkal nagyobb probléma, ha gyengül a nemzeti fizetőeszköz, mert nem csak kamatot kell megfizetni, hanem az árfolyamváltozásból eredő különbséget is!

A kettő eredője az lett, hogy gyorsan nőtt a hitelállomány, de a magas kamatok miatt ez mégsem beruházásokban, hanem – a politika által is támogatott – szociális jellegű kiadásokban testesült meg. A szociális jelzőt úgy értjük, hogy nem termelő beruházások valósultak meg, hanem például főterek térkövezése, kvázi jóléti jelleggel.

A következmény: gyorsan növekvő államadósság, alacsony növekedés, és amikor jött a hitelválság, a már eleve eladósodott ország a csőd szélre került…

Jó együttműködés van

Ez az időszak Magyarországon 2010-től 2021-ig tartott, amikor a pénzügyminisztérium úgy gondolkodott és cselekedett, hogy a hangsúlyt a termelő jellegű beruházásokra helyezi át, amellett, hogy évről évre igyekszik csökkenteni az államadósságot is. Közben pedig még három – az előzőeknek alárendelt – célt is követett; a deviza-adósság leépítése, és az átlagos lejárati idő növelése, a magasabb kamatozású államkötvények cseréje alacsonyabb kamatozásúakra (ez utóbbi kettő részben átfedi egymást).

Ebben a helyzetben az MNB bátran csökkenthette az alapkamatot, mert a forint árfolyamát egyre kevésbé kellett védeni (hiszen leépülőben volt a deviza-adósság), viszont az alacsony kamat támogatja a beruházási kedvet, ezért az állam által biztosított fejlesztési források jól hasznosulnak – különösen azért, mert a kormány a beruházásokra koncentrált!

A következmény: Egyre erősödő gazdasági növekedés és az adósság csökkenése – egyidőben! Ezzel persze javult a foglalkoztatottság, növekedtek a bérek, és azok vásárlóértéke (!), általánosságban egy jól prosperáló gazdaság képe rajzolódott ki!

Van együttműködés, de különböző a helyzetmegítélés

2020-ban beütött a COVID, és ennek hatására a gazdaságok méretes visszaesést szenvedtek. A jegybankok a pénzügyminisztériumokkal egyetembe kizárólag a válság elhárítására, annak hatásai csökkentésére törekedtek, erősen egyirányba húztak

Ekkor alakult ki a kérdésfeltevésben megfogalmazott status quo, nevezetesen, hogy a fiskális politika alá rendelődtek a jegybankok.

Igen ám, de ez nem mindenhol történt meg! Magyarországon ugyanis (és részben más kelet-európai országban is) a jegybankok 2021-ben már kamatemelésekbe fogtak. Most akkor visszatér a „nincs együttműködés” kora? Nem, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy nálunk tényleg független a jegybank, és ha most ő úgy ítéli meg, hogy az infláció csak akkor lehet múló jelenség, ha tesz ellene, akkor kamatot emel!

Az önállóságát vesztett EKB nem emeli a kamatot, míg az MNB 0,6%-ról mára már 2,1%-ig emelte az alapkamat mértékét

Ezzel szemben az Európai Központi Bank úgy tűnik, hogy a pénzügyminisztériumok hatása alatt áll, mert nem tesz semmit, azt gondolja, hogy az ő beavatkozása nélkül is lecseng az infláció. Mi ezzel nagyon nem értünk egyet, de ezt majd csak utólag tudjuk igazolni.

A lényeg tehát, hogy most a kormányzat még mindig önti a pénzt a gazdaságba, ugyanakkor ennek kissé ellene hat a forint-kamat emelése. És ezen a ponton jön egy igencsak fontos tényező, amit már korábban is említettünk, méghozzá a forint árfolyama!

Marek Drimal, a Societé Generale (SocGen) Kelet-Közép-Európával foglalkozó elemzője a portfolio.hu-nak adott interjújában a következőket mondja:

„Egész optimisták vagyunk most a magyar gazdasággal és a forinttal kapcsolatban is. A kimagasló gazdasági növekedés 2022-ben is folytatódhat elsősorban a belső fogyasztásnak köszönhetően. A termelési oldalon az ipar kapacitásnövekedése hajthatja az exportot és növelheti a termelékenységet. A fiskális politika továbbra is támogató maradhat, viszont arra számítunk, hogy az MNB folytatja a monetáris kondíciók szigorítását. Az alacsony munkanélküliség és az intenzív bérnövekedés várhatóan növeli majd az árnyomást, elsősorban a szolgáltatások, például a vendéglátás területén.”

Fontos kiemelni, hogy;

Véleménye szerint ennek hatására a forint árfolyama 350-355 körül ingadozhat az euróval szemben, ami a mai árfolyamhoz képest nem egészen egy hónap alatt 3,5-5%-os erősödést jelent! Miután 2022-re is jók a kilátások, így további erősödést valószínűsít.

Mit jelent mindez? „Csupán” annyit, hogy a 2020-ban is folytatódó deviza-adósság leépítés tovább folytatódik, az infláció (az import árakon keresztül, a forint erősödése okán!) pedig gyorsan letörik. Ezek után pedig visszaállhat a jó együttműködés, mert újra alacsony infláció, magas növekedés, és államadósság csökkenés jellemzi majd a magyar gazdaságot!

Végül a címre reagálva elmondhatjuk, hogy a „Mindent-megoldottunk” Nyugaton tényleg elveszett a jegybank függetlensége, ellenben a „bűnös” Magyarországon láthatóan ugyanúgy megvan, mint a járvány előtt, ez pedig a várható gazdasági folyamatokban is megjelenik;

Magyarország sokkal gyorsabb növekedést fog felmutatni a következő években is, mint a „Mindent-megoldottunk” Nyugat!

Ajánlott Cikkek