Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem Történelem Videók

„Minek egy ekkora gondban lévő országnak egy csiborpatkoló?” – Magyar Biológiai Intézet, Tihany

Tihany legtöbbünk számára az Apátság, az Visszhang-domb, mások „elmerészkednek” a Külső-tó és a Belső-tó környékére is, vagy akár az őslevendulásba, akár még a Csúcs-hegyre is, hogy az Apáti templomot, vagy a Barátlakásokat ne is említsük. E sorok írójának azonban megadatott – tudós kutató nagybátyja révén -, hogy felfedezze a ma Balatoni Limnológiai Kutatóintézetnek nevezett épületet, illetve annak gyönyörű parkját és természetesen a strandját is.

Borítóképen: A Magyar Biológiai Kutató Intézet – 1930

Leginkább ez utóbbiakat ismerhettem meg, ugyanis az intézetbe bemenni nemigen lehetett, de azért néha bepillanthattunk – természetesen csak oda, ahova a nagyon szigorú rendszabályok erre engedélyt adtak. Ugyanis már a belépés sem volt egyszerű, hiszen sorompó és őr fogadta az arra tévedőt, bizony, ez a terület az intézeté volt, és a kutatók nem biztos, hogy örültek volna, ha zavarja őket a tömeg zaja elmélyült kutatásaikban. És ez szó szerint így volt; olyan nagyon hangoskodni sem volt szabad a parkban, vagy a parton.

Eddig a személyes élmények, de mielőtt tovább mennénk, tisztázzuk, hogy hol is van az intézmény! Bizony egy olyan helyen, amit mindenki láthatott már, aki Tihanyban járt, de kevesen tudják a mai napig is, hogy milyen intézmény működik a Kocsis Iván tervei alapján neoreneszánsz stílusban megépült épületegyüttesben, melyet a közeli Hajókikötőből, illetve a víz felől is jól látni.

Vitorláshajók felvonulása a Balatonon, előtérben a Magyar Biológiai Kutatóintézet (később Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet) – 19356 (forrás: Fortepan, 24167)

És nem véletlen, hogy a Tihanyi Hajóállomás magasságában még Fürdőtelepi út – a terület főútja – az intézet magasságában már a Klebelsberg Kuno nevet viseli! Igen, a valamikori vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönhető, hogy az intézmény 1927-ben megnyithatta kapuit, ugyanis ő volt az, aki felismerte, hogy a biológia a 20. század egyik fontos tudományága lesz, ezért pedig érdemes rá áldozni.

Amikor pedig a Tisztelt Házban az intézet létrehozásáról vitáztak, a kétkedők részéről hangzott el a címben idézett mondat a csiborpatkolóval…

Szerencsére végül az egyébként tényleg nehéz helyzetben lévő ország akkori döntéshozói zöld utat adtak az intézménynek. A tihanyi bencésektől megvásárolt, tóparti vizes-mocsaras rész volt, így az építkezés nem volt egyszerű, feltöltéssel kellett kezdeni. Az intézmény még évtizedekig vitte magával a köznyelvben a csiborpatkoló elnevezést, pedig…

Pedig az intézet – egy kis létszámú, állandó kutatógárda mellett – olyan vendégkutatókkal dolgozott, mint a későbbi Nobel-díjas Paul Weiss, Otto Loewi és Szent-Györgyi Albert, továbbá Soó Rezső a modern, funkcionális növényrendszertan megalkotója és Szentágothai János agykutató, későbbi akadémiai elnök is!

Magyar Biológiai Kutatóintézet (később Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet) – 1955 (forrás: Fortepan, 18221)

Az intézet megszervezője, egyben első vezető igazgatója 1936-ig Verzár Frigyes fiziológusprofesszor -1929-ig Hankó Béla társigazgatóval -, és két osztály működött; az Általános Biológiai Osztály (Verzár Frigyes) és a Balatoni Biológiai Osztály (Hankó Béla) alkotta. Verzár Frigyest követően ifj. Entz Géza lett az intézet igazgatója.

Entz már korábban hazahívta az állástalan diplomásként a tengerentúlon taxisofőrként (!) dolgozó Sebestyén Olga limnológust, együttműködésük eredményeként megkezdődött a Balaton hidrobiológiájának modern szemléletű kutatása!

Az intézet 1950-től már, mint az MTA Biológiai Kutatóintézete, majd 1982-től Balatoni Limnológiai Kutatóintézet néven működött (a „limnológia” névvel kiemelve az édesvizekkel/tavakkal kapcsolatos komplex kutatási feladatokat), 2012-től pedig az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának részévé vált.

Miért gondoltuk, hogy – persze a gyermekkori emlékeken túl! – írnunk kell a kutatóintézetről? Erre egy idézetet tudunk hozni az Állam és Igazgatás, 1988. július-december című kiadványban foglaltak válaszolnak:

A nagy építkezésekre irányuló törekvések pédái:

  • A trianoni béke következtében a kolozsvári tudományi egyetemnek Szegedre, a pozsonyi tudományegyetemnek Pécsre telepítése, az ehhez szükséges építkezések beindítása, irányítása, a működéshez szükséges nékülözhetetlen berendezések előteremtése.
  • A Selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia Sopronba telepítése
  • A debreceni tudományegyetem építésének befejezése.
  • A svábhegyi csillagvizsgáló intézet életrehívása.
  • A tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar létesítése.
  • A tihanyi biológiai intézet építése.
  • A berlini, bécsi, római Kollégium Hungaricumok és más külföldi tudományos intézetek építése, átalakítása.
  • Belföldi kollégiumok építése, illetve erre alkalmas épületek e célra történő átalakítása.
  • A Nemzeti Múzeum kibővítése.
A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézete (később Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet) és fent a Bencés Apátság – 1961 (forrás: Fortepan, 189646)

A felsorolást olvasva talán nem véletlen, hogy 1920 után is képes volt a magyar tudomány, és részben a gazdaság is ráállni egy olyan pályára, amit talán sokan nem gondoltak volna. Ehhez pedig még egy adalék a MÁV ezekben az időkben lezajlott konszolidációja, ami bizony szinté nem volt egyszerű feladat…:

Ajánlott Cikkek