Vélemény Vélemény-cikkeink

Miről szól a migráns-vita?

A migráns-kérdés egyre komolyabb törésvonalakat okoz Európában. Az egyik oldal a Soros-tervet emlegeti, a másik pedig hol emberiességet, hol pedig olcsó munkaerőt. Persze – ahogy ez már csak lenni szokott… – ez a vita csak a felszínnek szól, a valódi töréspont egyáltalán nem a bevándorlók kérdésében van. Az csak tünet… A betegség viszont Európa gazdasági és politikai helyzete.

Gazdaság

A fejlett nyugat történelme nem szól másról, mint arról, hogy miután Európa felosztása nagyjából véget ért valamikor XV-XVI. században (Magyarországot és a Habsburg birodalmat kellett már csak eltakarítani), az európai országok gyarmati módszerekkel meghódították a világot, és az Európán kívüli térségek olcsó munkaerején, és természeti kincsein gazdagodtak.

A brit gyarmatbirodalom

A spanyolok Dél-Amerikát szó szerint kifosztották, a hollandok a Távol-Keleten szedték meg magukat, a britek világbirodalma szintén az anyaországot gazdagította, de a franciák afrikai nyomulása is egyetlen célt szolgált; az anyaország jólétét (helyesebben az akkori gazdasági elit jólétét).

A ma létező államalakulatok közül egy igen meghatározó ország (egy ideig csak nyelvi terület, ha úgy tetszik), Németország azonban kimaradt ebből.

Ennek oka az volt, hogy hosszú időn keresztül nem létezett egységes állam, amikor pedig mégis, az instabil volt. Onnan keletre szintén kimaradtak ebből, de például Oroszország birodalmi politikája is azonos elvekre épült, mint például a briteké, vagy a franciáké. A lényeg azonban; Németország kimaradt…

Nem volt véletlen, hogy ez olyan feszültségekhez vezetett, amit két világháború sem volt igazén képes levezetni, de egy nagyon fontos következménye mégis volt a világégéseknek (gazdasági megközelítéssel). Nevezetesen, hogy Németország rájött; a gyarmatbirodalmi idők elmúltak, viszont sokkal finomabb módszerek is léteznek a gazdasági tér növelésére, úgy hívják, hogy befektetés!  És itt megjegyzendő rész következik!

Németország gazdasági értelemben visszaszerezte azokat a területeket, melyeket a II. Világháború során fegyverrel akart megszerezni, ha úgy tetszik, törekvései végül utat találtak.

Konferencia: Közép-Kelet-Európa – Németország erős partnere – 2018. május 29.

Persze ma sokkal finomabbak a módszerek, és a gyarmati megközelítés egy erősen felpuhult változatáról beszélünk, hiszen a korábbi gyakorlattól eltérően most sokkal több gazdasági előny jelentkezik azoknál a kelet-európai országoknál, melyek az olcsó termelés német bázisaivá lettek az elmúlt harminc év során!

Politika

Nem kell sokat vesződni ezzel a kérdéssel, hiszen a politika mindenkor – legalábbis a modern korban – a gazdaság kiszolgálója. Rövid távon az összefüggés nem feltétlen kimutatható, de ha csak egy példát hozunk, biztosan érthetőé válik:

1989. június 3-án és 4-én a pekingi Tienanmen téren a hadsereg katonái fegyverrel támadták meg a diáktüntetések résztvevőit. Az eredmény több ezer halálos áldozat… Akkoriban a nemzetközi politika kizárta Kínát a diplomáciából, vezető hatalmak politikusai nem mentek Kínába, kínai politikusokat pedig nem hívtak meg magukhoz, ellenben naponta többször megrótták Kínát elítélendő viselkedése miatt. Teltek-múltak az évek, mígnem egyszer arra ébredtünk, hogy bizony minden (is) Kínában készül, ő a világ gyára.

Ez nem a ’89-es Tienanmen tér! 2014-ben is ilyen erődemondstrációt mutatott a kínai rendőrség – és ez persze a legteljesebb rendben van…

De ez már késő volt… Az USA a textil-ipari termékekre extrém magas vámokat vetett ki, majd megtiltotta a behozatalt, mire kiderült, hogy ez így nem lesz jó, mert nam csak hogy az egyszerű honpolgát nem juthat többé Levi’s-éhez, hanem a luxus-márkák termékeit sem éri el többé a felső tízezer.

És ma hol tartunk? Végtelen nagy udvariatlanság egyáltalán a tér nevét kiejteni, nem, hogy szóba hozni a ’89-es véres eseményeket a nemzetközi politikai hadszíntéren… Nos, Európa sem működik máskép!!!

Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe, amikor a költségvetési vita borzolta a kedélyeket. Van pár fontos elem ennek a történetnek, ami bizony rögzíteni kell:

  • Nem kizárólag a magyar-lengyel páros volt ellenére a tervezetnek, a szlovénok, a bolgárok, és még két másik tagország is kifejezte kétségeit.
  • Az Angela Merkel féle tervezetet a lengyel és magyar szakértők írták meg, Merkel pedig elfogadta azt.

Miért pont Merkel, miért pont a németek azok, akik – bár a vitákban éles retorikával lépnek fel a keleti tagállamokkal szemben – a végén mindig hajlíthatók, és végül kompromisszum-készek?  A helyzet nem olyan bonyolult!

Orbén Viktor, Angela Merkel, Mateusz Morawiecki

Németországnak megvannak a saját olcsón termelő bázisai Európában (Kínáról nem is beszélve), méghozzá éppen a keleti „blokkban”, így nem érdeke, hogy ezek az országok gazdasági szankciók okán hátrányt szenvedjenek – még akkor sem, ha politikai téren teljesen más platformon vannak! De itt nem áll meg a dolog!

Németország mindig is számíthatott, és számított is az olcsó munkaerőre, hiszen a törökök, jugók, később a lengyelek és magyarok fontos szerepet vállaltak az ország munkaerőpiacán. Igen ám, de a most beáramló népesség egyszerűen nem alkalmas olyan munkára, amit az akkurátus, és követelő németek bizony elvárnak, ezét mostanság egyre inkább kiállnak a bevándorlási ügy mögül.

Nos, akkor tegyük fel a kérdést: miről is szól valójában a migráns-mizéria?

Nem másról, mint arról, hogy Franciaország, és talán a Benelux államok más módon nem tudja megoldani az olcsó munkaerő-igényét, miközben pedig Németország sikeresen kiépítette termelő központjait azokon a helyeken, ahol még ma is jelentősen olcsóbban termel, mint európai versenytársai. Ebből a szemszögből nézve bizony teljesen más jövőkép rajzolható fel, mintha a migráció problémáját felületesen, a jótékonyság szemüvegén keresztül szemléljük!

Persze mindez csak spekuláció, de könnyen előfordulhat, hogy Európa súlypontja erőteljesen áthelyeződik. A britek kiléptek, a francia gazdaság egyre nagyobb mértékben lemaradt a némettől, A Benelux államok bár gazdagok, de kicsik, az észekiak köszönik szépen, de jól elvannak maguknak, a déli mediterrán országok egyre kevésbé rúgnak labdába (sőt, egyre inkább csődközelben vannak), viszont Németország Kelet-Európával karöltve egy ütőképes gazdasági egységnek tűnik, olyannak, mint ami képes felvenni a versenyt a globális piacokon!

És – ne feledjük! – a politikát a gazdaság irányítja, márpedig a gazdasági trendek eléggé egy irányba mutatnak. Egy kicsi porszem azért van itt ebben: Romániát annak idején kifejezetten azért hozták létre művi úton, hogy legyen egy kvázi latin identitású ország a térségben, éppen a német gazdasági erőtér ellensúlyaként. Nem véletlen, hogy a franciák még a kommunista időkben is jelentős gazdasági szerepet vállaltak… Mára azonban olyan Úri huncutságra, mint a románok anyagi támogatás, nincs pénz, a befektetések terén pedig erősen a háttérbe szorultak.

A vita tehát nem másról szól, mint a korábbi német-francia tandem hogyan lépjen ki a hagyományosan az unió alapját adó, egymás felé vállalt kötelezettségeikből.

Európai Szén- és Acélközösség

Ajánlott Cikkek