Miskolc bekapcsolódik a vasúti közlekedésbe 1859 május 24.
A tisztai pályaudvart 1859. május 24-én nyitották meg a közforgalom számára. Az ünnepélyes megnyitáson a város nem képviseltette magát, mert a vasutat építő Tiszai Vaspálya Társaság nem volt hajlandó figyelembe venni a városnak a pályaudvar elhelyezésére vonatkozó kívánságát.
„A miskolci vasút állomáshoz megkívántaté kő és egyéb anyagok beszállításához tetemes számú fuvar szükségeltetvén, az e részben vállalkozni szándékozó közönségek, úgy szinte egyesek, bővebb utasítás és szerződés tekintetéből jelentsék magukat Miskolcon a felpiac utcai 747. szám alatt.” Ezek szerint a mai Széchenyi utca 4. szám alatt írták össze a fuvarosokat. (Alapul véve Marjalaki Kiss L. topográfiáját.)
Az 1857-es év építési munkálatainak azért voltak eredményei. Az úttest és az úti rámpák számára megmozgattak 142 750 kubik és földtömeget, amely az összes földmunkák felét tette ki. Megkezdték a nagy tiszai híd és árterületi hidak építését. 1857-ben kapta a vasútépítés az első mozdonyt is, amelynek „Miskolcz” volt a neve.
1858-ban már teljes erővel folytak a munkálatok. Március 13-án 60 birtokost hívtak össze a városházára kártalanítás végett. Ezek között csak két miskolci volt. A megegyezés alapján kihasítottak egy útvonalat az indóháztól a városig.
A társulat és Miskolc között ezzel is erősödött az ellentét. Az útvonal kihasításával kapcsolatban írja a tanácsülés jegyzőkönyve, hogy „szükségletük kielégítése dacára az útvonal mellett két oldalt és a Szinva folyón önhatalmúlag vert hídoni közlekedés által az e tájon fekvő földekben tetemes károkat okoztak.” Az építést szigorú ellenőrzés alá veszik, kerülőkkel ellenőriztetik és határozatot hoznak arról is, hogy a felbecsült károkat a községtanács elé kell vinni. Erre sor is került, sőt, 1858. december 15-én utasítják a városi gazdasági egyletet, hogy a tiszai vasúttársulat által a Szinván „önhatalmúlag vert híd leromboltatására a polgármesteri hivatalt és a szolgabírói hivatalt eszközöljék.”
Állandó harcok közepette folytak az építkezések. A tőke haszna érdekében olcsó volt az ember. Fokozták az építkezések ütemét. Ennek volt a következménye az első vasúti szerencsétlenség. 1859 februárjában már három mozdony Szerencstől Bécsre ment, hogy a Serádból kavicsot szállítson. S itt gázoltak el tolatás közben egy bécsi fiatal házasembert. Egy korabeli miskolci a következőket írta: „De biz úgy vannak a vállalkozók, hogy akkor dolgoztatnak legtöbbet, mikor a napszám a legolcsóbb. Nem ártana a vasutak építésénél rendőrileg szigorúan felügyelni.” Már ezekben a napokban is meglátszott, hogy a tőkés társulat magánérdekei sokszor ellentétbe kerültek a város lakóinak életével. A vasútépítés befejezése, a vasút megnyitása pedig ennek újabb bizonyítéka volt.
A vasút megnyitása előtt, 1859. május 21-én, a társulat közzé tette az új menetrendet.
1859. május 23—24-én Orbán-napi vásárt tartottak Miskolcon. Bár esős idők voltak, mégis a nagy forgalom jellemezte a vásárt. Sártenger volt a búzapiac. A vásárosok meghallották a vasút megnyitásának hírét és sokan közülük elindultak az indóházhoz. Május 22-én délután 7 órakor lett volna az ünnepély. A társulat azonban nem tartotta szükségesnek azt megrendezni. Birodalmi zászlókkal ékesített „Miskolcz” mozdony futott be Tokaj felől. Ez hozta a részvényes előkelőségeket és az építési vállal kozókat. A város lakóinak majdnem a fele ünneplőbe öltözött, kiment az indóházhoz, de hiába ácsorgott. Ünnepségre nem méltatta őket a társulat. Közben eleredt az eső és a lakosok, akik szárazon mentek ki az állomáshoz, lucskosan jöttek be a városba, vitatkozva azon, hogy milyen hasznot hoz számukra, 1859-ben a miskolc—nyíregyháza—debreceni vasút.
arcanum borsodi szemle
