Mit ad Isten a fénymásolást is a magyaroknak köszönheti a világ – Dr Selényi Pál a “xerográfia atyja”

Selényi Pál, aki 1899-ig Schlesinger Pál néven született, a magyar kísérleti fizika kiemelkedő alakja volt. Sokoldalúságával és jelentős eredményeivel vált ismertté a tudományos világban. Találmányai és szabadalmai nemzetközi jelentőséget szereztek, különösen a fénymérés és képátvitel területén.

Wealthy kereskedőcsaládban született, Schlesinger Mór és Deutsch Rozina fiaként. Családja a fővárosba költözése után anyagi nehézségekkel szembesült, így Selényi és testvérei magántanítványokat vállalva tudták csak befejezni tanulmányaikat. Kiváló képességeinek köszönhetően a Barcsay Gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészeti Karán matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet 1907-ben. Diplomája megszerzése után 1918-ig a II. számú fizikai intézetben dolgozott Klupathy Jenő tanársegédjeként, és 1910-ben summa cum laude minősítéssel doktorált.

Tudományos karrierje a fénytan iránti érdeklődéssel kezdődött. 1911-ben végezte el legismertebb kísérletét, a nagyszögű interferencia kísérletet, amely nemzetközi hírnevet hozott számára. E kísérlet előzményei Einstein és Heinrich Hertz munkásságáig nyúlnak vissza. Otto Weiner 1890-ben kimutatta, hogy a fény elektromágneses hullám, és sikerült nagyszögű interferenciaképet rögzítenie. Einstein szerint a fényforrások atomjai tűszerű, kis hullámokat bocsátanak ki, Selényi azonban másképp látta a dolgot. Összefoglalva a kísérlet lényegét, azt állította: „A fényforrások elemi sugárzása pontosan úgy viselkedik, mint egy Hertz dipólusból kiinduló, minden irányban koherens gömbhullám…” Ezzel szemben állította Einstein tűsugárzás elméletét, hangsúlyozva, hogy a fénysugarak elektromágneses gömbhullámok, amelyek minden irányban, tehát nagy térszögben is interferenciaképesek. Tudományos eredményei révén két évig állami ösztöndíjjal Berlinben és Göttingenben dolgozhatott, de az első világháború kitörése miatt katonai szolgálatot kellett teljesítenie. Leszerelése után rövid időre visszatért az egyetemre, majd a Posta Kísérleti Állomáson helyezkedett el.

Az 1919 ben, Eötvös Loránd halála után, Selényit bízták meg a kísérleti fizika előadásával. Rövid egyetemi pályafutása azonban nagy árat követelt: nem lehetett állami alkalmazott, Magyarországon nem publikálhatott, és a Matematikai és Fizikai Társulat is kizárta a tagjai közül. Később a magánvállalatnál, az Erdélyi és Szabó cégénél helyezkedett el, amely laboratóriumi felszereléseket és precíziós mérleget gyártó cégnél dolgozott.

Amikor Pfeifer Ignác 1921-ben megalapította az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumát, Selényi Pál volt az első, akit felkért a csapatába. Ez a két évtized Selényi számára a kreativitás és innováció időszaka volt. Bay Zoltán, a Kutató egyik tudósa, későbbi igazgatója, így emlékezett vissza: “Két kiváló tudós, ötletgazdag ember dolgozott itt. Bródy Imre, és Selényi Pál”.

Selényi számos területen végzett kiemelkedő munkát, de legfontosabb munkássága az objektív fénymérés terén volt. Ebben az időben a nemzetközi piaci verseny egyik kulcskérdése az volt, hogy melyik termék képes több fényt szolgáltatni. Ezt a problémát fotocellák és fényelemek segítségével lehetett megoldani. Az első fotocellák az 1920-as évek elején készültek, de nagy hibájuk volt a vörös fényre való érzéketlenség. Selényi és csapata kutatásainak köszönhetően az Egyesült Izzó volt az első, aki piacra dobott vörösre érzékeny fotocellákat, valamint külön áramforrás nélküli megvilágításmérőket. Az Izzó objektív fénymérési rendszerét a versenytársak azonnal megvásárolták. Egy másik melléktermékként a fényképészek számára elkészült az expozíciós időre kalibrált fénymérő. Selényi módszert dolgozott ki a zárt lámpák vákuumfokának meghatározására, a tórium kimutatására a kész lámpa izzószálában, valamint izzólámpák hosszú távú égetésére szolgáló berendezéseket is kifejlesztett.

Selényi (“a xerográfia atyja”) legjelentősebb ipari fizikai felfedezése a fénymásolás, vagyis a xerográfia volt. Ennek jelentőségét felismerve sokat írt róla, hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt. Képrögzítési kísérletei bebizonyították, hogy egy megfelelő szigetelőn létrehozható egy (láthatatlan) töltéskép, amely beporzás segítségével láthatóvá tehető. E munkának három alkalmazási területet is felvázolt: a katódsugárcső ernyőjén kialakult kép rögzítése, a képmásolás és a képátvitel, amely a xerográfia előfutára volt. Az Egyesült Izzó meghívta Vladimir Kuzmics Zworykint, a televízió egyik feltalálóját, hogy szakvéleményt adjon Selényi felfedezéséről. Zworykin elutasító véleménye miatt a gyártáshoz szükséges tőke bevonása meghiúsult. A xerográfia későbbi feltalálója, Chester F. Carlson elismerte, hogy Selényi publikációi adták az alapot a saját munkájához.

arcanum