„Mit adtak nekünk a…” – Temesvár vízerőműve a Ganztól!
A címben idézett félmondat a Brian élete című filmből azért jutott eszünkbe, mert bizony 1920 után nem „csak” területek, meg persze a területen élők kerültek egy teljesen új helyzetbe, hanem az addigra ott felépített minden más is… Műemlékek, vasutak, épületek, gépek berendezések, és még annyi minden más. Mit most Temesvár vízerőművét mutatjuk be.
Borítóképen: A hidroetromos telep képe – 1912
Persze – mint minden hasonlat… – ez is sántít, mert ott nem pontosan az volt a népmozgalom iránya, mint például Temesváron, de hagyjuk ezt most, mi most a műszaki tartalommal foglalkozunk!
Jancsó Árpád 2010-ben „Temesvár vízerőműve: működő műszaki műemlékünk” című könyvéből megtudhatjuk, hogy akkoriban még mindig működőképes volt az 1903-ra már a városi világítás mellett a helyi villamos vasút igényeit is kielégítő vízerőmű. De ne rohanjunk ennyire előre, mert bizony addigra már komoly története volt a városban a villanyvilágításnak!
Temesvár város már 1884-ben villamosan világította utcáit és közútjait. Igen, Európában ezzel Temesváré az elsőség!
A villamos energiát termelő, gőzzel hajtott középponti telepet, valamint az elosztó hálózatot az International Brush Electric Co. Ltd. építette és tartotta üzemben, a várossal koncessziós alapon kötött szerződés értelmében. A telep eleinte csak a közvilágítást látta el villamos árammal, szenesbe kapcsolt ív-, illetőleg izzólák útján.
1888-ban magánszemélyeknek, vállalkozásoknak is adtak el áramot, számlálók hiányában átalányáron.
A híres brit ipar nagynevű vállalata azonban ráfizetett erre a vállalkozásra… Ennek oka volt az is, hogy nem volt lehetőség a fogyasztott áram mérésére, de leginkább az volt a probléma, hogy a britek technika értelemben egyáltalán nem voltak készek a feladatra!
Igen, ugyenezen időtájt bizony a Ganz Leicesterben is kisegítette a technikai-, technológiai kihívásokkal küzdő briteket, és ez nem volt másként Temesváron sem. A Ganznál pontosan tudták mi a probléma:
A Brush soros hálózatot használt egyenárammal táplálva azt, ami sem a minőséget, sem pedig a gazdaságosságot tekintve nem volt kielégítő megoldás…
A város polgármesterének, Telbisz dr. udvari tanácsosnak kezdeményezésére, Wittmann Ferenc műegyetemi tanár véleménye alapján, 1893-ban saját kezelésébe vette át a telepet és annak vezetésével gemmeni Billing Henriket bízta meg. Bilingigazgató elsőként beszerezte az akkor piacra került Schallenberger-féle amperóra-számlálókat és ezzel az árampazarlást megszüntette; a telepet jól szervezte és újabb fogyasztókat kötött be a hálózatba.
A Brush eredetileg gőzzel hajtott középponti telepet üzemeltetett, melynek költségei nagyban függtek az energiahordozó árától.
A Ganz – Billing tanácsadójaként – 1901-ben azt javasolta, hogy a régi gépeket cseréljék ki újra, és ez a lépés, valamint a jó gazdálkodás és szervezés azt eredményezte, hogy 1902-től a villamos telep már jól fizető vállalkozás lett, olyannyira, hogy 1902-től a város ingyen kapta a közvilágításhoz szükséges áramot!
Figyelem! Ekkor a Ganz még csak tanácsadói szerepben vett részt a telep működésében, de hamarosan eljött az idő – 1908-ban -, hogy a város és a vállalat együttműködése szintet lépjen!
A kedvező üzleti eredményekre támaszkodva, 1908-ban jelentős és nagy horderejű lépésre határozta el magát a város. Egészségügyi és városrendezési szempontból a Béga-csatorna szabályozása vált szükségessé. Ezt a szabályozást Szilárd Emil városi főmérnök nagy szaktudással és előrelátással készítette és tervezte.
Szilárd Emil azonban rájött, hogy a hidroelektromos teleppel összekötött szabályozási megoldás a folyóvíz sajátosságai miatt önmagát fogja megsemmisíteni.
Miért? Mert a Béga kanyarulatait szeszélyesen változtatta, és a víz igen könnyen más utat választhatna magának – ehhez a talajtani és az egyéb földrajzi adottságok megfelelőek… Ennek kiküszöbölésére ezt javasolta:
„… a Bega szertelen kanyarodó ágai betömendők és új műcsatornát kell nyitni a Gyárvároson keresztül. A Begából táplálkozó vízimalmokat kisajátítva és a Begát a Gyárváros határán megduzzasztva, mintegy 5-6 méter esés nyerhető; ez az esés a Bega 36—37 m³ vizével mintegy 1.300—1.500 kW energiát fog a város elektromos hálózatába leadni.”
Telbisz dr. polgármester felismerte ennek a tervnek előnyeit és javaslatára a városi közgyűlés elfogadta a Béga szabályozását.
A hidroelekromos telep hidraulikus terveit a Ganz és Társa turbina-osztálya készítette, a villamos berendezéseket a Ganz-féle Villamossági Rt., a magasépítési munkákat Székely László temesvári műépítész tervezte. A gépészeti munkálatokat a tanács a Ganz-féle Villamossági Rt.-re bízta, az építkezéseket pedig a Magyar Beton és Vasbeton Építési Vállalat Wayss G. A. és Tsa. budapesti cég nyerte el nyilvános pályázaton.
A vízerőmű mű azon a helyen épült, ahol a Béga a Gyárvárosba lépett. A Bégát ezen a helyen megduzzasztották, és a kővel bélelt mederben a vízszint körülbelül 6 méterrel alacsonyabb lett, mint a duzzasztómű előtt. A duzzasztógátat tulajdonképpen két szabad zúgó, egy árapasztó- és három turbinazsilip alkotta.
A turbinák 5 méter effektív esésnél körülbelül 12,35m³ vizet nyelve, egyenként 660 lóerőt teljesítettek 140/perc fordulatszám mellett.
Jól látható, hogy a ~ 2.000 lóerő (1.450 kW) teljesítmény visszaigazolta az előzetes számításokat, tehát a Ganz képes volt megvalósítani az addig csak papíron létező számításnak megfelelő teljesítményt!
De ami ettől még fontosabb:
Az egy naptári év alatt termelt mintegy 5 millió kWh 89%-át a vízerőmű telep szolgáltatta, így gőzzel csakis 11°%-ot kellett termelni. A vízerőmű telep a mai napig is a technikailag és pénzügyileg is a legsikerültebb magyar telepnek mondható!
Ehhez képest mintha nem lenne különösebben becsben tartva: