Mit bírt a Csepel 100? És mit bírt utasa?

Seregélyes hozzávetőleg tíz kilométerre van Székesfehérvártól, így aki gyorsan akart aljutni a vármegye székhelyére, a legjobb olcsó eszközt a WM Csepel motorjaiban lelhette meg. Igen ám, de Ágotay Ferenc – amikor felvételt nyert a németországi állami nagyteljesítményű repülőiskolába – úgy gondolta, jó lesz Csepelje arra is, hogy Németországig menjen vele!
Borítóképen: Ágotay Ferenc (a WM. Csepel motorkerékpáron) német barátaival
Ez „némileg” nagyobb táv, ugyanis a mai térkép tanúsága szerint az út 962 kilométer, és Ágotay is azt írta, hogy „csaknem 1000 kilométer”!
A magyar repülő azért érkezett Németországba, hogy letegye az úgynevezett „C” vizsgát – ezt sikeresen teljesítette is! -, de előbb nézzük, hogyan jutott ki a Csepel 100 segédmotoros kerékpárral (hivatalosan ez volt a megnevezése, az 50 cm³-es szabály jóval később jött). Íme, az útvonal:
Bien, Linz, Salzburg, München, Augsburg, Geislingen, Hornberg.
Egy későbbi Csepel 100-as csúcs:
Érdekes, hogy nem említi Stuttgartot, de ennek talán az lehet az oka, hogy elsőre nem Hornbergbe érkezett meg, hanem Geislingenbe, netán ott volt aszállása. De ez nem változtat a tényen:
A távot végig ideális körülmények között tette meg a WM Csepel 100 nyergében, annyi csomaggal, amennyit csak elbírt a gép!
„Ezt a látványosságnak is pazar utat végig betonpályán futottam, egyetlen kellemetlenség csupán magyar motoros részére a jobbhajtás rendszere. <…> Kétségtelenül ideális utazás után érkeztem meg Hornbergbe.”
És hogyan? Egy menetben teljesítette a távot, természetesen megállókat is beiktatva, de ezek csak a tankolást, és szükségletei elvégzését jelentették!
Nos, ennyit bírt a gép, és persze a sofőr! Akiről azért tudni kell, hogy igen vakmerő volt, a jobbra hajtást pedig azért említette, mert az utat 1938-ben tette meg, de Ausztria 1938-ban, míg Németország egyenesen a múlt század ’20-as éveiben már áttért erre a rendszerre, míg Magyarországon csak 1941-ben történt meg az átállás.
A sors furcsa fintora, hogy a következő év elején, valamikor március folyamán, amikor még havas volt a táj, éppen egy motorozás során elszenvedett baleset után halt meg…
A történet nem ilyen egyszerű, hiszen a motoros eset előtt két alkalommal is lezuhant gépével a kitűnő magyar sportrepülő, de mindkét esetben csak kisebb sérüléseket szenvedett. Ezek után Ágotay – sógorával a hátsó ülésen – Siófokról Budapestre indult, de útközben a motor kihagyott, ezért Martonvásár közelében a hófúvásban meg akart állni, de a motorkerékpár felett elvesztette uralmát, és az árokba estek.
Ekkor sem lett komolyabb baja, mindkét férfi talpra ugrott, és folytatni akarták az utat. Igen ám, de Ágotay hamarosan rosszullétre panaszkodott, ezért egy arra haladó autóval Budapestre vitette magát. Út közben azonban rosszul lett, de a sofőr és utasa a Móricz Zsigmond (akkor Horthy Miklós) körtérnél kitették egy padra.
Itt egy közeg vette észre az eszméletlen embert, akit kórházba szállítottak, de életét már nem tudták megmenteni…