Hírek Történelem Világ

Mitől veszélyes Kína?

Kínára kígyót-békát kiáltanak. Tőlük indult a járvány (nem tudjuk, de az ellenkezőjét sem…), a devizapiacon aljas machinációkat visznek véghez, eladósítják a kisebb államokat, így gyarmatosítják őket, olyan területekre jelentik be igényüket, amik pedig nem az ő befolyási övezetük, fegyverkeznek, és ezt a legkevésbé átlátható módon teszik, stb…

Borítókép: Mindig magasabbra! (forrás: china-briefing.com)

Kína sokáig senkit nem érdekelt, de csak addig, amíg a sárkány térden maradt a Japánokkal vívott mandzsúriai háború, illetve a kommunisták ámokfutása után. Amikor a háborús veszteségeket kiheverték, és a verebeket végre engedték leszállni, jött egy irányváltás, amit eleinte a nemzetközi politikai közvélemény üdvözölt, hiszen a nyitás leginkább azt jelentette, hogy Kína egyre inkább leválik az egykori szocialista táborról, és inkább Amerika irányába fordul.

Igen ám, de éppen ez a távolodás volt az, ami miatt Kínában nem történt meg az a fordulat, mint például Kelet-Európában, a kommunisták maradtak, de igencsak progresszív módon kezdtek bele annak a felépítésébe, amitől ma az Egyesült Államok meglehetősen fázik… Katonai terjeszkedés? Agresszív külpolitika? Emberi jogok semmibevétele? Ezek lennének az okok? Nos, egyáltalán nem… Az ok semmi más, mint a gazdasági hegemónia elvesztése okán érzett félelem!

Nézzük a múlt példáit! Japán a második világháború után pacifista álláspontra helyezkedett, és a távol-keleti szorgalom, na meg a nagy ipari-pénzügyi konglomerátumok támogatásával ütőképes gazdaságot épített fel, ami a múlt század ’80-as éveire már az Egyesült Államok pozícióit is veszélyeztette. Ebben a helyzetben Washington kezére játszott, hogy a japánok a nagy gazdasági építkezés során nem figyeltek oda a demográfiai problémákra. A túlterhelt, gyakran 14 órákat dolgozó embereknek majdhogynem nem maradt idejük a családjukra, így nem is igen törekedtek rá, hogy népes famíliákat alkossanak… Az eredmény:

A lendület megtört, a Japán vállalatok egyre inkább rákényszerültek, hogy kitelepítsék termelésüket. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy ugyan Detroit döglődött, de a munkaerőt felszívták a japán cégek gyárai. Ezzel pedig be is fejeződött a Japán álom arról, hogy valaha is a világ vezető hatalma legyenek, hiszen az amerikai gyárakban az árak és bérek viszonyát ők sem tudták felülírni, így nyereségességük alaposan megcsappant.

Lehet, hogy előbbre kellett volna venni, hiszen a Szovjetunió ellen vívott hidegháborús csatározás korábbra datálható, de itt meg kell jegyezni, hogy az USA gazdasági értelemben mindig is jelentős fölényben volt, a szovjetek igazi erejét hadserege, az atomfegyverek, valamint a stratégiai szempontból igen fontos fosszilis energiahordozók jelentették. Abban a pillanatban, hogy a Szovjetunió „beadta a kulcsot”, többé nem volt érdekes a történet, de ehhez az kellett, hogy az egyébként is nagy gazdasági erőfölényt a hidegháború anyagi javakat bőségesen emésztő fegyverével vívták meg. Nem véletlen, hogy a Holdra elsőként akartak felérni – meg kellett mutatni a fölényt! Világnézeti ügy volt ez? Nem, ez is csak a gazdasági hegemóniáról szólt…

És most akkor mi van Kínával?

Ahogy látjuk, az Egyesült Államok jól bealudt, és most nem arról van szó, hogy egy felzárkózó gazdaságot kell legyőzni, hanem arról, hogy valamiképpen tartani kellene a lépést… Ezt persze megkönnyítik az ideológiai kérdésekben mutatkozó különbségek. Az USA-nek valamilyen oknál fogva (ez éppen a gazdasági hegemónia) kijár az, hogy megmondja, mi a helyes, és mi nem… A probléma most abban áll, hogy lassan ezt a jogot bukni látszik! Márpedig Kína gőzerővel nyomja, és nem különösebben izgatja magát azért, mert Washington fenyegetőzik. Mér csak azért sem kell kapkodniuk, mert ha mindent Kína termel, akkor mindenki más tőle függ…

A következő évek nagy kérdése tehát, hogy miképpen tudja megfogni Kínát az Egyesült Államok. Most erre nincs reálisan jó megoldás, de az tény, hogy a demográfiai problémák lassan Kínában is jelentkeznek. Bár – miután nincs igazi állami nyugdíjrendszer – ez nem annyira zavaró számukra, mint például Japán esetében.

Ezek után csoda, ha az Egyesült Államok újra a hidegháborút veszi elő? Egyszer már bejött, de most eléggé kétesélyes a játszma kimenetele…

A nagy ideológiai indíttatású beszédeket pedig jobb meg sem hallani…

Ajánlott Cikkek