MMG #2: A Messerchmitt-től a Ladán át a Paksi Atomerőműig
A Marx és Mérei, majd a Marx és Marx története ugyan véget ért, de a vállalat története mégsem, hiszen a háború után a romokon végül újraindul a termelés. Persze – ahogy az már csak ezekben az időkben volt – semmi nem volt már a régi, mindent és mindenkit átszerveztek, beszerveztek, na meg túlszerveztek…
Borítóképen: Műszerfal (Zsiguli-Lada) ellenőrzés a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában
A háborús történet – legalábbis a vállalat szempontjából – ott fejeződött be, hogy HM parancsra a gépparkot Nőtincsen, a kastélyban helyezték el, majd tovább akarták vinni Obermühlbe, de szállítás közben a géppark nagy részét szállító uszály Nógrádverőcénél elsüllyedt…
Az előző rész:
Ahogy az akkoriban volt, az egyes gyárakat összevonták, és így alakultak az immár állami kézben lévő, elvileg sokkal nagyobb vállalatok. Elvileg, ugyanis a termékpaletta, amit az újonnan alakuló állami vállalat – helyesebben a kezdetekben nemzeti vállalat! – megörökölt, a legtöbb esetben jóval szélesebb lett, mint az egykori elődök külön-külön, de bizony nem sok maradt a gépekből és berendezésekből…
Így volt ez a Marx és Marx esetében is, hiszen a Bulcsú utca7. szám alatti épületével is, amelyben összevonták az eredeti vállalatot a Zoltán Hugó és Társa, Pártos és Társa, valamint még három céggel, de ide volt bejegyezve a Králik és Társa cég is, mely később Anyagvizsgáló Készülékek Gyára néven önállósult.
A történetben akár elindulhattunk volna a többi összeolvadásban részt vevő vállalkozással is, de – azzal együtt, hogy berendezéseinek java odalett a hullámsírban… – a legnagyobb szereplő mégis a Marx testvérek cége volt. A háború után már nem volt gond azzal, hogy a hazai vállalatok esetleg külföldön gyártott termékeket szereznek be, így a továbbra is jó minőség és a megugró kereslet miatt szépen fejlődött az új vállalat.
Az új vállalat, ami Minisztertanács 1949. augusztus 1-jei határozatával alakult meg, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára (MMG) nevet kapta.
A vállalaton belül 1951. július 1-jével megalakult D gyáregységet az Országos Tervhivatal kezdeményezésére a repülőműszergyártásra profilírozták. Az új gyáregység 1952-ig a szovjet gyártási dokumentációk hazai adaptálását végezte. A tényleges gyártás 1953 elején indult be. Kezdetben a D egység alkatrészellátását a vállalat egyéb műhelyeinek alkatrészgyártása fedezte.
A repülőműszergyártási profil és a gyártás várható felfutása, valamint az egyéb gyártandó mechanikai mérőműszerek termelése szükségessé tette a gyáregységek szétválását. Az előírt jogszabályok szerint 1953. április 1-jével megalakult a Közlekedési Mérőműszerek Gyára (KMGy).
A fejlődés olyan rohamos volt, hogy hamarosan megvásárolták a Bulcsú utca 5. és 9. szám alatti telket, de még ez is csak rövid időre oldotta meg a helyhiányt. A végleges megoldást a III. kerületben található Szépvölgyi úton találták meg, ahol a 41. szám alatt a leégett Holzspach-féle téglagyár helyére új épületeket emeltek.
Ezt megelőzően az örökölt gyártmányokat tipizálták, átszerkesztették. Ez meglehetősen nagy feladatot jelentett, amit sikeresen megoldottak. Az MMG gyártási profilja azonban túl széles volt a vállalat méreteihez képest. A cég fő profilját ekkor csőrugós manométerek, autóműszerek, ipari hőmérők és mennyiségmérők jelentették.
Héraklész színre lép!
A Római Birodalom határait védő Aquincumot nyugatról körülvevő hegyvidékeken – így a Mátyás-hegyet a József-hegytől elválasztó völgyben is — kis őrtornyok sorakoztak, amelyek egyben postaállomásként is szolgáltak. Gömöri Havas Sándor 1883-ban még látta a két hegy között épült castellumot.
1953 tavaszán a Szépvölgyi út 41.számú telken — a hajdani téglagyárterületén – egy késő római kori épület maradványai (villa urbana) kerültek elő. A villa északnyugati szárnyának sarokhelyiségében bukkantak a régészek egy Héraklészt ábrázoló bronzszobrocskára.
Az erős cinktartalmú, ónnal kevert bronzból öntött kisplasztika mindössze 18,2 centiméter magas, gondosan megmunkált felületét barnászölden csillogó patina fedte. Megállapították, hogy két darabban öntötték, amelyeket azután összedolgoztak. A lelőhelye feletti falmaradványban megtalálták annak a fülkeszerű bemélyedésnek is a nyomát, amelyben hajdan a szobor állhatott.
A költözés után változott a termékpaletta is, a profil pneumatikus automatika elemek és berendezések gyártásával bővült, és rövidesen megkezdődött a villamos analóg automatika elemek gyártása is. Több kisebb gyár és a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium beolvadásával (innen a vállalat neve: MMG Automatika Művek), majd vidéki telephelyek és részlegek létesítésével a 70-es évekre 5000 fős nagyvállalattá fejlődött.
Saját kutató-fejlesztő bázisuknak köszönhetően állandóan bővítették termékeik sorát.
Műszerek, távadók nagy választékát gyártották, de a 80-as években már mikroszámítógép vezérlésű irányítástechnikai berendezéseket készítettek. Részt vettek többek között a MÁV forgalomirányítási rendszerének fejlesztésében és a Paksi Atomerőmű III-IV. blokkjainak műszerezésében.
Létrehozták a Fővállalkozási Irodát, mely a tervezéstől a kulcsátadásig kíséri végig a gyártmányt. A „Barátság” és egyéb kőolajvezetékekhez szivattyúállomásokat, nagy pontosságú szintmérőket szállítanak. Komplex távmérő és távirányító központot hoznak létre az Óbudai Gázgyárban, ahonnan egész Budapest gázellátását, elosztását, nyomását központilag irányítják. Újabb beruházással megkezdik a Fiat–VAZ „Zsiguli” programhoz évi 450.000 db műszerfal szállítását, valamint a belga Contigea cég licence alapján termoelektromos biztonsági gázcsapok gyártását.
A ’90-es évekre a vállalat csődhelyzetbe jutott. Egyes részlegeit szanálták, mások kft.-vé alakultak. A gyári dolgozók MRP szervezete 1994-ben megvásárolta a cég 50,1%-át, és néhány évig még működtette. 1997-ben a Bankár-csoport felvásárolta a cég részvényeit.
1998-ban bezárták a budapesti Szépvölgyi úti gyáregységet is és a cég többi ingatlanjával együtt értékesítették. A helyén azóta felépült a Szépvölgyi Irodapark.
