Mocsaras fertő, ipari kikötő vagy villasor? A Soroksári Duna

„… nem rég azt hallám beszélni okos emberektől, hogy szabályozni szándékozván a’ Dunát, a’ Margit sziget melletti Dunaágat, ’s a’ Soroksári Dunát is eliszapoltatni javassák, miáltal, fájdalom, a’ projectált Pest és Szeged közti csatorna, melly torkolatját Harasztinál valahol nyerné, egészen tönkre jutna” – írta a Hasznos Mulatságok 1835. évi 39. száma.

Borítóképen: A Kvassay-zsilip a soroksári Duna-ág kiágazásánál, a Dunafelől nézve – 1954

Szerencsére egyik Duna-ágat sem iszapolták el, de azért a történet nem ilyen egyszerű, ugyanis az idők során rengeteg elképzelés született arról, hogy miként is kellene kezelni a Soroksári Dunát. Annak idején a jég okozta áradások kapcsán merült fel az eliszapolás lehetősége, de akkor még nem vitték végig, és tény, hogy a későbbiekben fontos szerepe volt délen a Soroksári Dunának.

1834-ben leginkább azt sajnálták, hogy így elveszne a lehetősége a Pest és Szeged közti tervezett csatornának, mi meg tudjuk, hogy ez azzal együtt sem valósult meg, hogy az ág ma is létezik:

1870-ben törvényt hoztak arról, hogy le kell zárni a Csepel-sziget bal oldalán lévő ágat. Azonban az árvizek délről északra pusztíthattak tovább a lezárt mellékágon. Ez kritikus vízminőségi-környezeti állapotot idézett elő. 1904-ben újra megnyitották a gátat, és zsilipet építettek. Az elsőként megépült zsilipet nevezték el Kvassay zsilipnek.

A megoldás végül másként alakult, ma már – jó régóta, hiszen 1904 és 1914 között létesítették – a Kvassay-zsilip és szivattyútelep biztosítja a vízszint szabályozását, illetve ez voltaképpen hajózsilipként működik.

Nos, ezzel megmenekült a Soroksári Duna, ugyanakkor nem volt rendezett a helyzete. A zsilip építése után jó tíz évvel már arról írtak az újságok, hogy „második Balaton éled a soroksári Duna-ágon”!

A terület Csepel északi része, ahol egyre-másra létesülnek a kikötők; a Duna felőli ágon a Steaua, a Magyar Amerikai Petróleum, a Magyar Belga Ásványolaj és a Magyar Shell Petróleum épített ki tartályokat, és ehhez természetesen kikötőket, és abban az időben úgy látták, hogy további olajipari vállalatok is ide költöznek majd lerakataikkal.

De ezen az oldalon épült a vámmentes kikötő is, melyet ötven évre egy részben francia pénzcsoport közreműködésével létesült részvénytársaságnak, a Budapesti Vámmentes Kikötő Rt.-nek adott át az állam.

A soroksári oldalon viszont még inkább csak tervek voltak… De nem akármilyenek! Itt is belső medencéket, kikötőket terveztek megvalósítani, de ami sokkal érdekesebb, az, hogy ide terveztek egy hatalmas „vízerőmű-telepet”, amellyel a cél az lett volna, hogy 5.000 lóerőt termeljen, ezzel pedig megoldható Ráckeve, Tass, Dömsöd, Kunszentmiklós és a szomszédos községek világítása.

További érdekesség, hogy – miután újra megnyitották a friss víz előtt a Duna-ágat, immár sokkal egészségesebb lett a környezet, a kotrással is mélyített ág vize kitisztult, és ebben is komoly lehetőséget láttak akkoriban!

„Villanegyedek fognak létesülni, bekövetkezik a fásítás, sporttelepek alakulnak, nem is szólva arról, hogy a haltenyésztésnek is nagyon jó terrénuma nyílik az iszaptól megszabadított és folyóvízzel táplált Duna-ágban.”

Sajnos azonban ez a terv nem valósult meg, mert ugyan a főváros szerette volna a beruházást, de ehhez nem volt meg a szükséges anyagi fedezete. De, ami ennél sokkal fontosabb;

A korabeli beszámolók szerint az addig bűzös, élhetetlen környék teljesen megújulhat, és a fent vázolt beruházásokkal az egész ország hasznára lesz:

„Magának a soroksári Dunaágnak a szabályozása eddig mintegy nyolcmillió aranykoronába került és még több milliárdra van szükség, hogy teljesen hajózhatóvá tegyék. Mindez azonban megtenni gyümölcsét, mert olyan paradicsom létesül a partjain, amilyet még álmában sem tudott elképzelni sok-sok budapesti agyongyötört ember. Mindezen felül pedig nemzetközi presztízsben is sokat nyer a magyar főváros, ami végeredményben gazdasági téren fogja éreztetni legáldásosabb hatásait. Budapest így lesz végre igazi világváros.”

Fontos tudni, hogy aztán 1929-re mégis elkészült a Ganz kivitelezésében a soroksári Duna- ág „vízerőtelepe”:

Aztán valamiért mindig ingadozott az éppen aktuális fővárosi és országos vezetés, hogy mi is legyen ennek a Duna-ágnak a sorsa, és úgy igazából ez a mai napig nem rendezett, mert például mostanság azon megy a vita, hogy kotrással mélyíteni kellene, mert elég gyors a feltöltődés, de ezt sokan ellenzik, mondván, hogy a kotrás felborítaná az itteni biológiai egyensúlyt…

Ahogy a korábbi tervek, és tényleg megvalósult beruházások esetében, úgy ez utóbbi esetben sem mondunk véleményt, miután ezek szakmai kérdések, de mára ebből is politika lett.

És persze árvizek ezek után is voltak…: