MOM #1: a kolozsvári tanműhelytől a harckocsi optikáig
„Megdöbbenéssel vettük 1921 tavaszán a hírt, hogy a villamos elütötte és pár órai haláltusa után április 1-én örök nyugalomra tért a szakadatlan munka tevékeny embere. A magyar prsecisiós mechanika alapítóját és tanítómesterét vesztettük el benne; tehetséges, buzgó és önzetlen segítőtársunkat a fizikai és technikai tudományos kutatásokban és gyakorlati mérésekben” – írta a Mathematikai és Physikai Lapok 1921. évi 28. száma.
Borítóképen: A Magyar Optikai Művek ipartelepe 1967 körül (nagy kép), és az előd Süss Nándor-féle Precízio Mechanikai Intézet 1904-ben (kis kép)
A magyar műszergyártás óriásának története jóval korábban indult, hisz az idézett nekrológ Süss Nándorról szól, aki első vállalkozását Egyetemi Mechanikai Állomás néven Kolozsváron kezdte el működtetni. De történetünk gyökerei még messzebb vezetnek!
Süss ugyanis 1848-ban született a hesseni Marburgban, ahol már egészen apró gyerekkorától kezdve nagyapja, Schubert Theodor műhelyében dolgozott, így már 14 éves korában (!) kész mechanikus volt. Hogy mannyire igaz lehet az állítás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nagyapja gyárát mindössze 20 éves korában vette át!
Azt sajnos nem tudjuk, hogy annak a vállalkozásnak mi lett a sorsa, mert Süss Nándor ekkor egy éves tanulmányidőt töltött nagybátyjánál Gentben, majd pedig visszatérve Marburgba egyetemi mechanikus lett, de 4-5 év után újra váltott;
1876-ban a kolozsvári egyetem hívta meg az ott szervezett mechanikusi állásra.
Tehát itt alakul meg – és működött is 8 évig – az Egyetemi Mechanikai Állomás, minden bizonnyal nagy sikerrel, ugyanis;
A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1884-ben Budapestre rendelte és egy mechanikai tanműhelyfelállításával bízta meg, hogy ily módon ezen fontos iparág nálunk is meghonosíttassék
írta a már idézett lap.
A tanműhelyt a Mozsár utcában nyitotta meg, de 1890-ben Budára, egy nagyobb telekre, az Alkotás utcába helyezte át, amely egyrészt rázkódástól mentes volt, másrészt pedig alkalmas volt arra, hogy a geodéziai műszerek beállításához való fixpontokat a szükséges nagyobb távolságokban, innen látható helyeken állítsák fel. A mechanikai, gép-, asztalos- és lakkozó osztályból álló műhelyt itt már külön fémöntödével bővítette ki, amelyben különösen a műszerekhez gyakorta szükséges vasmentes öntvények házilag készültek.
Ily módon a távcsövek optikájának kivételével a gyártott műszerek minden egyes alkatrészét magában a műhelyben állították elő.
A tanműhely (pontos nevén: Államilag Segélyezett Mechanikai Tanműhely) kezdetben a mechanikához tartozó minden területtel foglalkozott, később azonban kizárólag csak a precíziós mechanika körébe vágó munkákat vállalt, nevezetesen geodéziai, erdészeti, bányászati, tengerészeti, csillagászati és egyéb szigorúan pontos tudományos műszereket gyártott.
Az első két magyarországi műhely tehát az állam által támogatott, sőt, kifejezetten állami tulajdonú intézmény volt. Süss Nándor akkor váltott, amikor az Államilag Segélyezett Mechanikai Tanműhely megszűnt. Bár a tanműhely megszűnt, de a gépek, berendezések maradtak, ezeket pedig Süss immár saját vállalkozásban működtette, méghozzá Süss Nándor-féle Precízio Mechanikai Intézet néven.
A vállalat szépen fejlődött, de sok más akkori céggel szemben nem alakított ki kereskedelmi részleget, hanem azt a Calderoni és Társa budapesti cégre bízta. Valószínűleg ennek (is) volt köszönhető, hogy Süss vállalkozása nem szalad bele az MMG elődjének, a Marx és Méreinek a kezdetekben sok gondot okozó hazai kereskedői ellenállásba, termékeit szívesen vásárolták hazai vállalatok.
Olyannyira jól fejlődött a vállalat, hogy már 1904-ben új épületet húztak fel a Csörsz utcában. Ennek külön jelentősége az, hogy saját tereik alapján építették és tájolták, valamint olyan gépekkel és más berendezésekkel szerelték fel, hogy ekkor már kapacitásaik – és persze a termékek minősége! – alkalmassá tette a céget termékei exportját is!
Érdekes, hogy annak ellenére sem állt jól a cég, hogy szinte alig tudta teljesíteni megrendelői igényeit, ezért Süss Nándor 1918 január 1.-vel részvénytársasági formában működtette tovább vállalatát Süss Nándor-féle Precízio Mechanikai Intézet Rt. néven.
A részvények vásárlóin keresztül tőkét tudott bevonni, de a vezetést mindenkor magánál tartotta!
A pénzügyi problémák ilyen módon elhárulni látszottak, de a háború, illetve az azután következő időszak – mint minden más is – erősen megviselte a Süss-féle részvénytársaságot is, de szerencsére – helyesebben Süss Nándor elismertségének köszönhetően – új tulajdonosok jelentek meg, akik az akkori hírek szerint tőkeerejüknél fogva stabilizálták a vállalatot.
Sajnos az alapító – mint az a bevezetőben is olvasható – 1921-ben baleset áldozata lett, pedig még ekkor is igen aktívan dolgozott – többek között az üvegcsiszolás bevezetésén, hogy az optikai termékekhez a lencséket se kelljen külső beszállítótól beszerezni -, de elmondhatjuk, hogy élete során gyártmányai húsz kiállításon részesültek elismerésben, többek között:
1892-ben a nemzetközi kiállításon Philippopelben aranyérmet, 1896-ban a millenniumi kiállításon Budapesten kiállítási nagyérmet, 1897-ben a nemzetközi kiállításon Brüsselben nagydíjat, 1900-ban a nemzetközi kiállításon Párisban aranyérmet kapott.
A sajnálatos balesettel szerencsére nem zárult le a vállalat története, és a már említett üvegcsiszolással kapcsolatos tevékenység minden bizonnyal beérett, hiszen az alapító halála után újabb névváltozás következett, ami erre utal, ugyanis a vállalat Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt. néven folytatta tovább tevékenységét.
Azt nem tudjuk pontosan, hogy az optikai üvegek csiszolása – legalábbis üzemi méretekben – pontosan mikor indult el, de azt tudjuk, hogy német licensz átvételével vették fel ezt a tevékenységi kört. Ez nagy előrelépés volt, ugyanakkor az alapító halála után – az immár Gönczi Jenő vezette vállalat – felhagyott az önálló kutatótevékenységgel, és a nagyobb nyereséget jelentő bérmunka irányába mozdult el.
Ekkor kezdték meg az megkezdték az Eötvös-inga exportra készülő gyártását, valamint a vízórákat, a mozdonyokhoz olajszivattyúkat, és nagy sikerrel gyártottak rádiót is.
Elmondható tehát, hogy a termékpaletta igen színes volt, és azt is tudni kell, hogy azért nem maradt nyom nélkül az alapító kutatótevékenysége, ugyanis továbbra is minden egyes szerszámot, gépalkatrészt, amivel a műszereket készítették, a gyárban állították elő a legkisebb csavarhúzótól kezdve az óriás gépekig!
Ezzel együtt 1930-ban újabb változások következtek, ugyanis meghatározó tulajdonosi átrendeződés ment végbe: a részvények egyik fele a Honvédelmi Minisztérium, a másik fele a Zeiss-Goerz cégcsoporthoz került. Az újabb átnevezés sem maradt el, 1938-ig a vállalat Süss Nándor Finommechanikai és Optikai Részvénytársaság néven működött.
Közben a vállalat – hogy ne csak a termelőeszközökben legyen önellátó, hanem a munkaerőt is ő maga nevelje ki – 1932-ben felállított egy önálló tanműhelyt (ezúttal már kifejezetten saját erejére támaszkodva!), amit a kor legkorszerűbb felszerelésével láttak el, majd 1937-ben létrehozták az optikai tagozatot is.
Ez már az a kor volt, amikor egyre nőtt a feszültség Európa nagyhatalmai között, és egyre nagyobb kereslet mutatkozott a fegyverek, illetve azok alkatrészei iránt, így 1937-ben a Süss-gyár megvette a Junghans Művektől az óraműves gyújtó gyártásának technológiáját, melyeket igen kimagasló minőségben állítottak elő!
Olyannyira jónak értékelték akkoriban ezeket a szerkezeteket, hogy a gyártó 1937-ben jelentős katonai megrendelést kapott Angliától. Így fordulhatott elő, hogy amikor kitört a háború, az angolok a németek ellen magyar gyártású eszközökkel harcoltak…
1938-ra a társaság részvényeinek döntő többsége német kézbe került, és – minden bizonnyal 1939-ben – újabb nevet vett fel a vállalat, ami talán sokaknak sokkal ismerősebb, mint az eddigi névváltozatok bármelyike is:
Ekkortól Magyar Optikai Művek Részvénytársaság néven működött tovább a vállalat.
Nem meglepő, hogy a német tulajdon, na meg a szövetségesi viszony, illetve a gyár termékpalettájának egyes elemei a vállalatot igen fontossá tették, így a háború kitörése körül szinte azonnal – sőt, egyes források szerint már a háború kirobbanása előtt! – a MOM vezetői kifejezetten haditermelésre specializálták a gyárat.
Többek között harckocsi optikákat, légvédelmi gépágyú-irányzékot, lövedék alkatrészeket gyártottak nagy szériában.
A haditermelés biztos anyagi hátteret biztosított, egyben pedig igen sérülékennyé is tette a vállalatot, hiszen mint hadiipari vállalat az elsődleges célpontok között volt a harcok során, ezért pedig 1944-ben az egyre kritikusabb fronthelyzet miatt Sopronban kezdték áttelepíteni a gyárat.
A háború folyamán aztán a gyár gépeinek nagy részét, valamint a dolgozókat is elhurcolták Ausztriába, de az emberek többsége hamarosan visszatért.
A háború komoly veszteségeket okozott a gyárnak. A megmaradt felszereléseinek nagy része működésképtelen volt, az épületek több mint fele romokban hevert.
De ezzel nem volt vége a MOM történetének, hiszen a dolgozók, illetve a vezetők többsége visszatért, az a tudás pedig, amit ők halmoztak fel, még mindig komoly tőkét jelentett az akkor igencsak leharcolt országban!
