Mondj egy munkát – hozok egy gépet! Avagy; VöCsi FRAK és barátai

Természetesen nem a kutyáról van szó, és nem is a vöcsökfélék egy mesebeli figurájának nevéről, hanem kérem szépen itt sokkal komolyabb dolgokról van szó! A minap jelent meg egy cikkünk a Csepel D-420 típusú teherautóról, és a cikk borítóképén az látható, hogy egy dömper alapó forgórakodó éppen megpakol egy Csepel D-420 billenőplatóst.

Borítóképen: A DR-50/FRAK-A jelű forgórakodó prototípusa, 1957-ből

De miért írok magunkról, miért nem vágok bele? Nos, ennek oka, hogy a képen szereplő forgórakodó (innen a név ForgóRAKodó, azaz FRAK) a Vörös Csillag traktorgyár terméke, amit a köznyelv rövidítve csak VöCsi-ként említett, így mind a VöCsi, mind a FRAK (ez utóbbi a hivatalos neve is ennek a gépnek!) rajta maradt. Ami pedig igazán meglepő volt, az nem más, mint hogy a rakodó legalább olyan érdeklődést – hovatovább rajongást! – váltott ki, mint maga a Csepel D-420!

Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy erről a gépről is írnunk kell, hiszen a rajongás azt mutatja, hogy bizony mára a magyar hagyományok részévé vált a FRAK!

Ahogy említettük, a FRAK dömper alapú, amiről korábban már írtunk, így tehát az alapvető műszaki alapokat, és az alapgép történetét az alábbi cikkben próbáltuk meg összefoglalni:

Bármilyen furcsa is, de mi így látjuk, de nem gondoltuk, hogy másnak is ennyire beégtek ezek a gépezetek, valamiért azt gondoltuk, hogy csak mi vagyunk ezzel így… Szerencsére kiderült; nem vagyunk buggyantak, ezeknek a gépeknek bizony ott a helye a magyarság kollektív tudatában!

De nézzük, mit is tudott ez az elég „jóhangú” gépezet! A FRAK motorja a klasszikus Csepel D-413 60 LE leadására képes változata, ami a dömper esetében elég volt a 6 tonna teherbírást kihasználva is a gép mozgatására. Na nem ám őrült tempóban, de a felhasználási területein általában nem is a szállítási sebességről szólt a történet!

A FRAK-B1 esetében – mi most ezzel a géppel foglalkozunk tüzetesebben – az utazási sebességet 4 és 34 km/h közötti értékre adták meg, ami egy ilyen speciális gép esetében annyit tesz, hogy gyorsan, szállítójármű igénybevétele nélkül képes munkahelyet változtatni. És itt nem kell egymástól komoly távolságra lévő helyekre gondolni!

De volt ám ezen túlmenően, sőt egy mindenekelőtt figyelemre méltó tulajdonsága is ennek a gépnek! A FRAK-B1 forgórakodó 1970-ben 217.900 forintba került, ami mai értéken cirka 20 millió forintnak felelne meg. De ez inkább csak játék a számokkal nem ez a fontos! Sokkal fontosabb az, hogy a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet számításai szerint a kézi munkához viszonyítva a VöCsi forgórakodó megtérülése 0,8 év (9 és fél hónap), ami annak volt köszönhető, hogy minden hasonló gépnél olcsóbb volt az üzemeltetése, ugyanis – akkori áron – 2 forint/tonnára jött ki.

Ez utóbbi átszámításának végképp nincs értelme, ugyanis olyan sok más tényező változott a forint árfolyamának változásán túl (üzemanyag ára, adók, járulékok, környezetvédelmi előírások stb.), hogy a mai viszonyok között aligha értelmezhető ennek a gépnek az üzemeltetése összehasonlító alapon.

Ezt a gépet is a dömperek esetében alkalmazott kettős kormánykerékkel látták el, így a forgatható vezetőülésből jó rálátás volt a munkaeszközökre.

A névleges emelőképességet pótgémmel 0,8 tonnában, pótgém nélkül 1 tonnában adták meg, a gém emelési idejére pedig 5 másodpercet adtak meg. Ez annyit tesz, hogy a gyakorlott kezelő igen gyorsan tudott dolgozni a géppel, az emelőképességet pedig sok esetben bővel túllépték, és igazából ennek nem is annyira a géperő szabott határt, hanem a gép súlya, azaz jelentősen túllépve a megszabott emelőképesség határát könnyen elemelkedett a gép a talajtól, rosszabb esetben pedig fel is borulhatott…

Bár a gép neve és megnevezése is a forgórakodó, avagy FRAK, de tudni kell, hogy számtalan feladat ellátására alkalmas munkaeszközzel volt felszerelhető!

• 0,7 m³-es rakodókanál: könnyebb fajsúlyú anyagoknál a nagyobb termelékenység elérésére, a 0,5 m³-es kanál helyett volt alkalmazható.

• Gumóstermény-rakodó kanál: a korszerű nagyüzemi mezőgazdasági üzemek részére készült, köbtartalma 0,8 m³.
• Villás teheremelő: darabáru rakodásához fejlesztették, emelőképessége 0,8-1 tonna.
• Teheremelő horog: minden felfüggeszthető darabáru gyors és üzembiztos rakodására szánták, emelőképessége 1 tonna.
• Markolóberendezés pótgémmel: mindennemű ömlesztett anyaghoz alakították ki, 0,8 tonna emelőképességgel rendelkezett ez a konfiguráció.

• Árokásó berendezés: építkezéseknél, csatornázásnál nélkülözhetetlen volt, 1 óra alatt 36 méteren 80 cm mély, és 60 cm széles árkot ásott ki, ami kb. 17 m³ anyag kitermelését jelentette.

• Polipmarkoló berendezés: szálasanyagok rakodásához alkalmazták (pl. acélforgács, a mezőgazdaságban széna, szalma stb.).
• Szervestrágya-markoló: a mezőgazdaságban, szerves trágya rakodásához használták.
• Gumósmarkoló: Gumós termények gyors rakodásához (leginkább cukorrépa) fejlesztették ki.
• Rönkfogó berendezés: Erdőgazdaságok számára volt célszerű berendezés, befogadóképessége: 0,9 m³ volt.
• Hosszúgémes rönkfogó: Azonos befogadóképesség, de hosszabb gémmel ellátva.

• Hegybontó kanál: külszíni bányák alkalmazták, óránként 17-20 m³ anyagot tudtak vele kitermelni.
• Csatornatisztító berendezés: közútkezelő vállalatok, csatornázási művek részére kifejlesztett munkaeszköz volt

Ha csak gyorsan végig futunk a fenti felsoroláson, kiderül, hogy a FRAK egy igen sokoldalú géppé vált azzal, hogy sokféle munkaeszköz fogadására volt alkalmas, és ezekkel meglehetősen hatékonyan is lehetett dolgozni!

Talán, amiről még nem történt említés, a rakodóképesség – természetesen a rakodott anyagtól, és az alkalmazott munkaeszköztől függően – 30-40 tonna/óra körül alakult, és ezt a teljesítményt a gép tartósan is képes volt leadni, üzemeltetési költsége pedig munkaóránként 50-60 forint volt 1970-ben.

A FRAK tehát nem egy gép volt, hanem egy egész géppark – persze a megfelelő munkaeszközök beszerzése esetén! Mondj egy munkát – hozok egy gépet!