Hírek

„Most már minden attól függ, mit ad nekünk a nyugat”

Úgy tűnik, az ukrán erők teljesen felélték a saját fegyverzetüket – legalábbis a tüzérség terén kizárólag a nyugati támogatásra támaszkodhatnak, ami meg a jelek szerint nem igazán elég… Ez vagy igaz, vagy nem, de látni kell, hogy egyre több helyről érkezik erről hír. Ettől persze még nem zárnánk ki, hogy a fegyverszállítások ösztönzése a cél.

Borítóképen: Egy holland Panzerhaubitze 2000 lövedéket lő Afganisztánban (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Gerben van Es/Ministerie van Defensie, licenc: CC0 1.0) A kép illusztráció

Van azonban egy jelentős különbség az ukrán vezetés kommunikációjába:

Eddig az volt a fegyverszállítások indoka, hogy azok segítségével le tudják győzni az orosz haderőt, most viszont azt mondják, hogy a jelenlegi készletek a védekezéshez sem elegendőek!

Tényleg komoly lehet a baj, mert – miután megjelentek titkosszolgálati információk alapján olyan hírek, hogy az ukránok kozmetikázzák a helyzetet beszámolóikban – hirtelen megszólalt Vadim Szkibitszkij, az ukrán hírszerzési főigazgatóság szóvivője a Guardian-nak nyilatkozva:

„Ez most tüzérségi háború. A frontvonalak most ott vannak, ahol a jövő dől el. A tüzérség terén pedig veszítünk.”

Érdekes, hogy ehhez a nyílt beismeréshez kellettek azok a nyugati jelzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Nyugat egye kevésbé bízik az ukrán vezetésben, így saját hírszerzésük információit kénytelenek használni döntéseik során… De hagyjuk, nézzük mit mondott még Skribitszkij!

„Most már minden attól függ, mit ad nekünk a Nyugat. Ukrajnának egy tüzérségi eszköze van 10-15 orosz tüzérségi eszközhöz. Nyugati partnereink körülbelül 10%-át adták nekünk annak, amijük van.”

Ha igaz ez a 10%, az azért rengeteg tüzérségi felszerelést jelent, de – ezek szerint – ez sem elég.

Persze arról nem beszél az ukrán titkosszolga, hogy az ukrán sereg morálja a béka alsója alatt van! Ennek az lehet az oka, hogy egyrészt ezt nem hajlandók beismerni, másrészt viszont a gyenge morált is a tüzérségi hiátussal magyarázhatják. Szó, mi szó, folyamatos tüzérségi tűz alatt nem vidám az élet…

„Majdnem elhasználtuk az összes tüzérségi lőszerünket, és most 155-ös NATO-szabványú lövedékeket használunk.”

Ennek a mondatnak is különös jelentősége van, ugyanis az ukrán tüzérség alapvetően 122-es, 152-es, illetve 222-es és 300-as rakéta sorozatvetőket alkalmazott, így amelyek még megmaradtak is, lőszer híján kevéssé hasznosak számukra.

A nyugati országok a világ legmodernebb önjáró tüzérségi fegyvereit – CAESAR-okat, Panzerhaubitze 2000-eseket, Zuzana 2-eseket, M270-es és M142-es rakéta-sorozatvetőket – ígérte meg Ukrajnának, de ezek még nem érkeztek meg…

Ukrajna számára – ahogy ugyanezen oknál fogva Oroszország számára is! – döntő fontosságú az időtényező, csak míg az orosz érdek az, hogy minél gyorsabban rendezzék a Donbász-kérdést”, addig az ukránok érdeke éppen ellentétes; húzniuk kell az időt, hogy a szállítmányok megérkezzenek.

Ez az oka annak, hogy nincs visszavonulás még akkor sem, ha azt katonai szempontok indokolnák… A helyzet – nagyban! – erősen emlékeztet az Azovsztalra, azzal a különbséggel, hogy az orosz erők most nem mennek bele élből a gyalogsági harcba, hanem alapos tüzérségi előkészítés után támadnak csak a földön, amikor már az ellenség erőit szétzilálta a folyamatos tüzérségi tűz.

Nagy valószínűséggel ez az a változás, amit Kadirov, és egyébként már a nyugati szakértők is emlegetnek. Ez egy kevésbé kíméletes módszer, azonban az idő sürgeti az oroszokat, így más választásuk nincs is, ha el akarják érni céljaikat.

Ajánlott Cikkek