Vélemény Vélemény-cikkeink

Moszkva: Új nemzetbiztonsági stratégia

A 44 oldalas dokumentum az amerikai és általában a nyugati politikai és kulturális befolyás ellensúlyozását célozza. Egyértelmű, ugyanakkor sokak számára igen keményen fogalmaz a régit felváltó, új stratégia. „A kultúra elnyugatiasodása erősíti annak veszélyét, hogy az Oroszországi Föderáció elveszíti kulturális szuverenitását” -írják. Putyin tehát igen fontosnak tartja, hogy országát minden jellegében megkülönböztesse a nyugattól. Hogy miért? A dokumentum erős válaszokat fogalmaz meg!

A kiindulási alap az, hogy a nyugati liberális demokrácia válságban van. Ezt Putyin többször hangoztatta már, és sokaknak persze a kommunista vezetők által használt szófordulat, a „hanyatló nyugat” jut eszébe. Annak a hanyatlásnak tudjuk mi lett a vége; a demens öregek vezette szocialistatábor széthullása… Igen ám, de a helyzet ma teljesen más, és sok olyan gondolatot is megfogalmaz a stratégia, amivel bizony nem nagyon tudunk vitatkozni!

„A hagyományos orosz szellemi-erkölcsi és kulturális-történelmi értékek aktív támadás alatt állnak az Egyesült Államok és szövetségesei, multinacionális konszernjeik és civil szervezeteik részéről.”

Az itt nem derül ki, hogy mit is tekintenek hagyományos orosz értékeknek, de az minden tény, hogy maga Oroszország támadás alatt áll. Persze a nyugat inkább azt hangoztatja, hogy Putyint támadják, mert ő egy elnyomó rendszert hozott létre, és ilyen módon a demokrácia nevében lépnek fel ellene. Ezt talán még Ronald Reagan idejében akár igaz is lehetett, de ma már biztosan nem így van. Sajnos túl sok jel utal arra – és maga Biden elnök is ezzel nyitott beiktatása után! -, hogy az Egyesült Államok (és persze innentől vele Európa…) ott köt szövetséget, és ott lát ellenséget, ahol érdekei azonosak, vagy éppen sérülnek. Totálisan érdek-alapú tehát a mai viszonyulás a világ többi részéhez, így az sem igazán hihető, hogy a demokrácia olyan fontos lenne Washington számára…

Putyin pedig talán arra gondolt, hogy a cári Oroszországtól a kommunisták 70-80 évén keresztül a mai Oroszországig soha nem volt valódi demokrácia, és talán nincs is kulturális alapja ennek a mai emberek gondolkodásában sem. Ezt nem tudjuk, csak feltételezés, ugyanakkor érdemes átgondolni, hogy a Szovjetunió felbomlása után, amikor nagyjából demokratikus államként működött Oroszország, mi történt! Persze nem tudjuk, hogy azóta mi lenne, de a politikában sem játszik a „ha”…

„A személyes szabadság abszolúttá válik, aktívan hirdetik a mozgásszabadságot, az erkölcstelenséget és az önzést, az erőszak, a fogyasztás és az élvezetek kultuszát valósítják meg, legalizálják a kábítószer-fogyasztást, és olyan társadalmat alakítanak ki, amely tagadja a természetes életciklust.”

Ha eddig kétségeink lettek volna, most biztosan tudjuk, hogy a hagyományos értékek alatt nem is feltétlenül, és kifejezetten csak az oroszokra jellemző erkölcsi és kulturális tényezőket érti, hanem olyan konzervatív(nak tekintett) értékeket, amiket az egyetemes zsidó-keresztény kultúra is sajátjának tekint. Nagyon ismerős ez, és az a helyzet, hogy Nyugat-Európa pontosan a felvázolt irányba tart – birkaként követve az Egyesült Államokat. Bizony akárhogy is nézzük, de a személyes szabadságot mindenek felettivé tévő törekvések egyenesen elvezetnek az anarchiáig, illetve a társadalom atomizálódásához – ahol az alap többé már nem a család, hanem az az egyén, aki gyökértelenül bolyong a világban, miközben a politikai vezetők arra terelik őket, amerre csak akarják…

Ha úgy tetszik, ennek a vége egy abszolutisztikus uralmi rendszer, de sajnos sokan ezt ma még nem ismerik fel… De mi a különbség a Putyin féle politikai berendezkedés, és az efféle uralmi rendszer között? Jogos a kérdés, a válasz pedig egy szó: a rend! A hagyomány, az identitás ugyanis egyfajta társadalmi KRESZ, ami segít eligazodni abban az útvesztőben, amit egy sokféle, valóban színes, modern társadalom jelent. Figyelem! A társadalom nem attól színes, hogy a szivárványos zászlókat lengetők elnyomják a velük nem egyetértő, sokkal kevésbé harsány többséget, hanem attól, hogy a szivárványos zászló, meg a konzervatív ideológiák megférnek egymás mellett- ki-ki a maga helyén!

Eddig az eszmei mondanivaló, de a dokumentum kitér nagyon is „földhözragadt” témákkal, úgy, mint a NATO terjeszkedése Oroszország irányába, vagy az éppen ezért Moszkva számára egyre fontosabb kínai és indiai kapcsolatokra. De a legfontosabb „mondás” mégis az, hogy

Oroszország továbbra is fenntartja magának a jogot arra, hogy szimmetrikus, és aszimmetrikus tegyen idegen államokkal szemben, melyek „barátságtalan akcióit” a továbbiakban is elhárítja, illetve megelőzi, amennyiben azok az Oroszországi Föderáció szuverenitását és területi integritását veszélyeztetik.

Az új nemzetbiztonsági stratégia tehát egyértelműsíti, hogy Moszkva nem akar a nyugati útra lépni, és nem enged teret a ma mindent elöntő, általa a nyugattal azonosított szélsőségeknek, ennek érdekében továbbra is kész minden eszközt bevetni.

Az üzenet egyértelmű, ha valaki eddig nem értette volna Oroszország hogyan viszonyul a világ többi részéhez, most megértheti – ha akarja…

Ajánlott Cikkek