Motorizált hétvége a Dunán: Weekend csónakmotorok
„A Ferro Rt. eladási központjában Heller Tibor, a Weekend csónakmotor-osztály agilis vezetője mutatta be a vállalat legújabb produktumait a Weekend csónakoldalmotorokat” – írta a Autó-Motor 1933. március 15.-én megjelent cikkében.
Borítóképen: A Weekend motorral feszerelt csónak két személlyel
Igen, a Ferro Vas-, Műszaki- és Autófelszerelési Rt. már hosszú évek óta látta el az amerikai Johnson és Evinrude csónakfarmotorok képviseletét, amikor vezetői felismerték az evezőssporttal foglalkozó közönség régi vágyát.
A csónakmotorokkal szerzett tapasztalataik felhasználásával megkonstruálták a minden részében magyar gyártmányú Weekend csónakoldalmotort!
A borítóképen látható, hogy ez egy elég kicsike szerkezet volt, mégis jól mozgatta a csónakokat, hiszen a korabeli beszámolók szerint, hogy a két személlyel terhelt normál túracsónakot 12—14 km/h sebességgel mozgatta – a Dunán felfelé!
Ehhez egy egyhengeres kétütemű motort kreáltak, ami 2.200 és 2.500-as fordulatszámtartományban adta le maximális erejét, méghozzá 1,7-2 lóerőt. Sok ez vagy kevés? Attól mindenképpen több, mintha a nem sportolás szándékával csónakba pattanó utazó saját maga evezne, de igazán az a fontos, hogy ez a kis szerkezet akkoriban – a gyártó állítása szerint – igen jó áron került értékesítésre!
Az 1:15-ös keverékkel működő gép egyébként alig 10 kilós volt, tehát tulajdonképpen akár magával is vihette tulajdonosa, ha már nem használta a csónakot, és méreténél fogva a tárolása sem jelentett különösebb gondot.
Ahogy a szerelés sem, ugyanis levehető hengerfejjel rendelkezett! De ez még nem minden, ugyanis a motort be lehetett indítani úgy is, hogy a propeller nincs a vízben (ez nagyon megkönnyítette az indulást!), ami akkoriban különlegesség volt, a hűtést pedig – szintén az egyszerűség jegyében! – úgy oldották meg, hogy maga a vízben forgó propeller hajtotta fel a vizet egy szűrővel ellátott csövön keresztül, így pedig nem kellett külön, csak a hűtés érdekében szivattyút alkalmazni.
Ezt a motort egyébként a csónak oldalára lehetett felszerelni – így pedig alkalmas volt minden merevfalú csónak hajtására -, természetesen a teljesítmény korlátait figyelembe véve.
„A Weekend motorok — hangsúlyozza Heller Tibor — bármi néven nevezendő csónaktípusra, legyen azsport- vagy túracsónak, vászon- vagy gumicsónak, kanoe vagy sajka, a palánk átfúrása nélkül, a legegyszerűbb módon két tartópofa segélyével szerelhetők fel. A különféle csónaktípusokhoz megfelelő méretű kétszárnyú propellereket bocsátunk rendelkezésre. A motor ára 375 pengő!” – nyilatkozta Heller Tibor, a Ferro Rt. Weekend csónakmotor-osztályának vezetője.
Mit jelentett ez az összeg? Utánajártunk, hogy 1933-ban egy átlagbért kereső szakmunkásnak 2 és fél havi bérét kellett kifizetnie a motorért, így egyáltalán nem volt lehetetlen a megvétele. De azért könnyűnek sem neveznénk, ugyanis akkoriban sokkal, de sokkal kevesebb hölgy dolgozott (dehogynem dolgozott, nevelte a gyerekeket!), így jellemzőek voltak az egykeresős családok, ami már elgondolkodtató.
Összességében viszont tény, hogy az, aki nagyon szeretett volna ilyen kis ügyes szerkezet magának, az bizony – még ha kissé nehezen is – hozzájuthatott!
Ha a mai béreket vesszük alapul, akkor az jön ki, hogy – szintén a szakmunkások átlagos bérét figyelembe véve – azonos időszaki kereset a KSH adatbázisa alapján (!) hozzávetőleg nettó 1 millió forint, így bérparitáson számolva ma ennyibe kerülne ez a motor – persze ez csak egyféle számítási módszer, más módon feltehetően más összeget kapnánk..
Sok, vagy kevés? Megvehető lenne, az tény, de azért komoly megfontolásra lenne érdemes.
