Motortuning 1940-ből: kényelem és sebesség!
Szív, szivar, nikkel. A szivar más néven a Turán, és sorból kimaradt még egy típus, a 100/L. Miről van szó? Nos, összefoglaló nevük WM Csepel 100. És azzal együtt, hogy sokan csak a háború utáni időktől számítják a Csepel 100-as sorozatot – ami rövid idő alatt ki is futott ’48-ban -, valójában nagyobb története van ’45 előtt, mint utána…
Borítóképen: WM Turán tuning 1940-ből
A témát egy korábbi cikkünkben már feldolgoztuk, ezért nem ismételjük magunkat, ellenben ajánljuk olvasásra, mert kiderül belőle, hogy ugyan az lehet, hogy komolyabb mennyiség eladására csak ’45 után került sor, ám előtte egészen 1931-től kezdődően több típus volt, mint utána:
A címben szereplő Turán elnevezésre is van magyarázat, nem véletlen. De most nézzük, hogy mit is jelentett a tuning 1940-ben! Alapként egy Turánt, azaz egy krómtankos gépet választottak – pontosabban éppen az volt a tulajnak -, és olyan változtatásokat eszközölt a gépen, amitől gyorsabb, ugyanakkor kényelmesebb is lett. Ez a két dolog persze összefügg, ugyanis a futómű az egyik terület, ahol komoly változtatások történetek – márpedig a sebesség egyik legfontosabb eleme a futómű!
És itt kell egy igencsak elterjedt, és nagyon nem igaz állítást cáfolnunk. A WM Csepel 100 típuson már a kezdetektől volt első rugózás, bár azt a „központi rugóstagot”, amit nikkeltankos Turánon alkalmaztak, manapság csak, mint inkább egyfajta kormány-lengéscsillapítót tudnánk értelmezni. De!
A Csepel 100/L esetében már megjelenik az a rugózás, amit aztán később – mint újdonságot! – a ’47-ben piacra dobott Csepel 100 Túra (a Turán név addigra „kiment a divatból”, de kellett valami hasonló…) esetében alkalmaztak.
Talán nem kell mondani, hogy nem volt véletlen, hogy a WM Csepel 100/L esetében már 1939-ben alkalmazták az új rugózást (amit aztán elvetettek a lemezvázzal együtt, miután az igényesebb anyagok drágák voltak, és inkább a hadieszközökhöz kellettek…), hiszen a Turánig alkalmazott, igencsak korlátozott képességű mellső rugózás nem volt igazán kielégítő.
Ezt ismerte fel a tuningoló tulajdonos is, de ő nem a 100/L-nél alkalmazott megoldást választotta, hanem az akkor BMW teleszkóp rendszeréhez hasonlított.
Ezzel egyébként Urbach László a Mátra esetében is kísérletezett, és ki is jött egy hasonló megoldással, de a tuning-Csepel tulajdonosa állítása szerint ő korábban készítette el saját megoldását!
Tulajdonképpen ma már mindegy az elsőség, de azt látni kell, hogy a Turánhoz képest a tulajdonos által választott megoldás már ránézésre is sokkal jobb. Persze azt nem tudjuk, hogy a gyakorlatban hogyan bizonyított, de feltételezzük, hogy megállta a helyét, mert történt más változás is!
És akkor jöjjön egy másik tévedés, ami pedig igencsak elterjedt egyes körökben. Sok helyen olvasható, hogy először a Csepel Túra kapott sebváltót, de ez sem igaz… A Turán ugyanis szintén kapott sebváltót, igaz, csak kétsebességes volt. De volt váltó! És ahogy aztán a háború után, úgy 1940-ben a tulaj is úgy gondolta, hogy elbír a gép még egy fokozatot, így aztán még egy lábkapcsolású, háromfokozatú kis sebességváltót épített a motor mögé! De hogy jön ez a mellső rugózáshoz?
Nos, a háromsebességes váltóval a gép – stopperrel mérve! – 83 km/h sebességre volt képes!
Mit jelentett ez akkoriban? Nos, az 1940-es évben a lakott területen 40 km/h-ban maximálták a sebességet, míg lakott területen kívül nem volt sebeségkorlátozás, de az igen ritka volt, hogy bármely jármű elérje a 100 km/h sebességet! Magyarul:
A WM Csepel 100 Turán a tulajdonos által eszközölt változásokkal alkalmassá vált a korában arra, hogy országos túrákat is megtegyenek vele!
De ehhez persze kellett még más is. Eredetileg ugyanis a WM Csepel 100 semelyik verzióján nem volt hátsó rugózás – sőt azt csak 1951-ben vezették be a Csepeleknél a 125/T típusnál! -, de ilyen sebességhez, illetve a nagyobb távolságok megtételére alkalmas gép okán;
A Turán tuningolt változata hátsó rugózást is kapott, és – láss csodát! – éppen olyan rendszerűt, mint ’51-ben az a bizonyos 125/T Csepel!
Sajnos az nem derült ki, hogy kié volt a Csepel Turán átalakítás, így azt sem tudjuk, hogy ki építette, csak azt tudjuk, hogy a tulaj végezte el a munkákat, aki akkoriban alig 20 éves volt. Nem lepődnénk meg azonban, ha aztán az 1940-ben alig 20 éves fiatalember a Csepel motorokat gyártó részlegében kapott volna munkát…
