Hírek Mások írták Vélemény Vélemény-cikkeink

Nagy-Britannia: „Azt hiszem, Róma utolsó napjai szórakoztatóbbak voltak”

Nyilvánvaló, hogy az egykori brit birodalom fogatlan oroszlánná silányult, és ehhez nem kis részben hozzájárul Boris Johnson, aki mellől sorra távoznak munkatársai. Nem csoda a süllyedő hajót már-már elnyelik a politika hullámai, egy volt miniszter pedig már úgy beszélt Johnson miniszterelnökségéről, hogy annak gyakorlatilag vége. Nézzük a részleteket, mert bizony van mit Johnson szemére vetni! Ha mást nem, hát azt, hogy végleg lenullázza az egykori birodalmat. De van ott más is!

Borítóképen: Boris Johnon a 2017-es müncheni biztonsági konferencián (forrás: https://securityconference.org/en/medialibrary/asset/boris-johnson-1851-17-02-2017/ via commons.wikimedia.org, szerző: Kuhlmann /MSC)

Politika és erkölcs? Sokszor nem összeférhető fogalmak, de azért erkölcs tekintetében mindenhol létezik egy minimum, még ha ez a legkisebb elvárás nem is azonos szintű az egyes országokban vagy nagyobb földrajzi térségekben. A britek esetében valaha ez elég Janus arcú volt, és maradt is, de mára másként jelentkezik az egykor az elnyomottakkal szemben kegyetlen, ám a szigetország területén rém erkölcsös magatartás.

Most abban nyilvánul meg – gyarmataik elvesztése után… -, hogy mocskos politikai játszmák mennek a háttérben, miközben egyébként Boris Johnson az igazság bajnokaként tetszeleg a világ előtt, amikor beszáll az orosz-ukrán konfliktus tragikomikus színjátékába. Ő és Zelenszkij a két komikus ebben a darabban!

De nézzük mi ír Johnson ténykedéséről a Bloomberg. A téma aktualitását az adja, hogy lemondott csütörtökön a brit miniszterelnök kabinetfőnöke, Dan Rosenfield és vezető magántitkára, Martin Reynolds, valamint kommunikációs igazgatója, Jack Doyle is. Miért történt mindez? Visszafejtve: a három tisztviselő lemondását Munira Mirza, a Downing Street szakpolitikai munkacsoportjának vezetője csütörtöki lemondása generálta.

De ez csak a közvetlen ok, hiszen Mirza volt az, aki valamelyest összefogta a totálisan szétesett Johnson ügyeit, nélküle viszont a további három beosztottja nem látta biztosítva azt, hogy érdemi munkát végezzenek a Downing Street 10-ben!

Mi vezetett ide? Tovább folytatva a történet visszafejtését, Mirza lemondásakor levelében azt írta, hogy távozásának oka az a politikai leszámolási kísérlet, amit Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője ellen folytatott Boris Johnson.

Mint utólag kiderült, Johnson hamisan vádolta korábban ügyészként dolgozó politikai ellenfelét egy sorozatos gyermekmolesztálással vádolt bűnöző elengedésével. Ez pedig nem fért bele Mirzánál, de ez csak az utolsó csepp volt a pohárban!

Az úgynevezett partygate-botrány, amit a rendőrség vizsgál, olyan védhetetlen politikai öngól, hogy azt sem Mirza, sem pedig Johnson nem védhetett ki! Emlékezzünk, kormányának tisztviselői sorozatosan megsértették a járvány alatti gyülekezési korlátozásokat és alkalmanként Johnson is ezt tette.

De van ott még más is! A Brexit hatásai mellett igen rosszul érinti a választókat, hogy miközben a meglóduló infláció miatt egyre kevesebbet ér a pénzük, áprilisban adóemelések jönnek, Nagy-Britannia miniszterelnöke belevezette az orosz-ukrán konfliktusba az országot, nem kevés pénzt áldozva az ügyre, és a tárgyalások során bohócot csinálva magából!

Nem véletlen, hogy Dimitrij Peszkov a Kreml szóvivője így nyilatkozott a Putyin-Johnson telefonbeszélgetés előtt:

„Oroszország és Putyin elnök nyitott a párbeszédre mindenkivel. Még annak is készen áll kimerítő magyarázatot adni, aki teljesen össze van zavarodva.”

Az pedig bevitte a mattot, hogy Johnson külügyminisztere azt találta mondani, hogy „Nagy-Britannia utánpótlást küld balti szövetségeseinek a Fekete-tengeren keresztül”…

Ez a totális zavar, ez a totális amatőrizmus teljesen komolytalanná teszi az Egyesült-Királyságot a nemzetközi politika porondon lenullázott minden egyes fontot, amit a „probléma rendezésére” költött el Boris Johnson kormánya…

Azt pedig mi tesszük hozzá, hogy a járványügyi korlátozásokon is csak azért enyhített a brit kormány, mert ezzel akarta legalább megállítani a népszerűségvesztést, de ezzel is csak annyit ért el, hogy hitelességét vesztette…

Csoda hát, hogy amikor egy tévéinterjúban megkérdezték a pénzügyminisztérium államtitkárát, Simon Clarke-ot, hogy szerinte „Róma utolsó napjait” látjuk-e leperegni a szemünk előtt, azt válaszolta, hogy szerinte Róma utolsó napjai jobb hangulatban teltek?

Ajánlott Cikkek