Nagy volt egy “Nagy” Lajos király? – Nagyobb mint hinnénk

Károly Róbert uralkodása során Magyarországot rendben tartotta és gazdagította, így mikor eljött az ideje, hogy utódjának átadja a trónt, egy rendezett és gazdag királyságot hagyott hátra. Fia, Lajos, akit a történelem “Nagynak” ismert, már egy erőteljes katonai hatalom fejeként lépett a trónra. A belső háborúk által nem sújtott, stabil országban kezdte meg uralkodását, mely már akkorra képes volt befolyását kiterjeszteni más területekre is.

Lajos, aki 1326-ban született Visegrádon, a Capeting-ház Anjou-házi magyar ágának tagja volt, a kitűnő Károly Róbert magyar király és Łokietek Erzsébet lengyel királyi hercegnő fiaként. Apai vonalon Károly Róbert és Martell Károly calabriai herceg, valamint Ausztriai Klemencia hercegné unokája volt. A családi örökségében mélyen gyökerezik a királyi és nemesi vér, apai nagyapai dédszülei között megtalálhatók a nápolyi és magyar trónok örökösei, míg anyai oldalon a lengyel királyi család prominens tagjai szerepelnek.

Lajos nevét apai nagybátyjáról, az 1316-ban szentté avatott Lajos toulouse-i püspökről kapta. Ez a név vált később ismertté és jelentőssé a magyar történelemben. Lajosnak több testvére is volt, akik közül néhányan jelentős történelmi szerepet játszottak. Katalin, aki Świdnica hercegnéjeként ismert, András, aki Nápoly iure uxoris királyaként uralkodott, és István, a horvát és szlavón területek kormányzójaként szolgált. Ezenkívül volt egy féltestvére, Kálmán, aki győri püspökként szolgált.

Az ifjú Lajos két bátyjának, Károlynak és Lászlónak a korai halála miatt vált a magyar trón örökösévé, mindössze négy éves korában.

Az 1342-ben trónra lépő Lajos király aktív és ambiciózus katonai tevékenységet folytatott. Haláláig legalább 35 hadjáratot vezényelt, és ezek többségében maga állt serege élén. A hadjáratok célja főként az ország területének növelése és a magyar királyság befolyásának erősítése volt a környező államokkal szemben. Első hadjáratát Szerbia ellen vezette, míg az utolsó alkalommal Havasalföldet célozta meg.

A Lovagkirály :

Lajos, a magyar király, számos példával mutatta meg bátorságát és lovagi elkötelezettségét. Harcokban gyakran az első sorokban találta magát, és sokszor vállalt kockázatokat, hogy a csata során példát mutasson alattvalóinak. Az oklevelei is megerősítik ezt, ahol az esetek többségében a király maga volt a szemtanúja a kitüntetett katonája hőstettének.

Az egyik emlékezetes esetben Lajos a második nápolyi hadjárat során Canosa várának ostromakor került veszélybe. Az első sorokban rohamozva egy kő eltalálta és az ostromlétráról a várárokba lökte. Sérülten, sátrában fekve, amikor főtisztjei megdorgálták a kockázatvállalásáért, válaszában kijelentette, hogy a királynak mindenben példát kell mutatnia.

De nem csak bátorságával, hanem emberiességével és bajtársiasságával is példát mutatott. Egy alkalommal, amikor Salerno városának ostromára készült, a Sele (Silaro) folyó állapotát vizsgálta. Egy katonáját kérte, hogy lovastul lépjen a folyóba, hogy megvizsgálja az átkelés lehetőségét. Az áradó folyó azonban elragadta a katonát, mire Lajos azonnal utána ugratott lovával és megmentette az embert. A király ezen cselekedetével is azt üzente, hogy ha valakit bajba sodor, felelőssége van segíteni rajta. Ezen tettei miatt Lajos nem csak a palotában, hanem a csatatéren is elnyerte alattvalói tiszteletét és szeretetét.

„volt is becsülete a királynak, nemcsak a palotában, hanem a tábortűz mellett is”

A krónikás szerint

Lajos, a magyar király, nemcsak bátorságáról és lovagiasságáról volt híres, hanem nagylelkűségéről és kegyelméről is. Ezt számos eset bizonyítja a második nápolyi hadjárat során.

Egyik alkalommal Lucera közelében egy vár ostromakor Lackfi Miklós hirtelen rajtaütéssel mintegy 150 zsoldost ejtett foglyul. Ezeket a zsoldosokat megkötözve vezették Lajos elé. A király azonban nem büntette meg őket, hanem vendégségbe fogadta és étellel-itallal kínálta őket. A következő napon azonban megfosztotta őket fegyvereiktől és lovaiktól, és szétkergette őket, hogy térjenek vissza otthonaikba.

Egy másik esetben Lajos egy gróf várát foglalta el, aki korábban elárulta őt. A gróf, látva a reménytelen helyzetét, ingre vetkőzve, kötéllel a nyakán könyörgött a király kegyelméért. Lajos nemcsak megbocsátott a grófnak, hanem vissza is állította őt korábbi pozíciójába.

Az említett példák jól mutatják, hogy Lajos nemcsak mint hadvezér, hanem mint államférfi is megértő és kegyelmes volt, aki a becsület és az emberiesség elvei szerint cselekedett. Ezen tetteivel tovább erősítette hírnevét és tiszteletét a hadseregben és a nemesség körében is.

Lajosnak nemcsak a szárazföldi területekkel voltak tervei, hanem a tengerparti területekkel is. A Nápolyi Királyság területi vitáiban éveken át vett részt, és az Adriai-tenger partján található területek megszerzéséért hosszú ideig harcolt Velence ellen. Számos fronton állt csatába: szembeszállt a törökökkel Havasalföldön, a tatárokkal Moldvában, és hadjáratokat indított Litvánia és Csehország ellen is.

A kor lovagi eszményeihez híven Lajos gyakran személyesen is részt vett a csatákban. Az 1350-es itáliai hadjárat során Canosa du Puglia váránál sérülést szenvedett, és néhány hónap múlva újabb veszélyes helyzetbe került Aversa ostrománál. Ennek ellenére sosem hagyta abba harci tevékenységét, és uralkodása során Magyarország az európai nagyhatalmak közötti kiemelkedő helyet foglalt el.

Lajos király uralkodása alatt a Magyar Királyság az európai nagyhatalmak közé emelkedett. Bár uralkodásának negyven évéből csak három háború nélküli év volt, ezek a katonai és diplomáciai vállalkozások, főként az itáliai hadjáratok, azt bizonyítják, hogy Magyarország az akkori időkben erős és stabil ország volt.

Lajos hadjáratai és diplomáciai tevékenységei az országot számos politikai, pénzügyi és katonai kihívással szembesítették. Azonban a Károly Róbert által létrehozott és megerősített államszervezet sikeresen vette ezeket az akadályokat. Ezen kívül Lajos külpolitikai tevékenysége nem korlátozódott csupán Magyarország közvetlen érdekeltségeire, hanem kiterjedt számos más európai államra is. Ilyen aktív külpolitikai tevékenységet sem előtte, sem utána nem láthattunk magyar uralkodótól.

Lajos király uralkodása alatt a belviszályoktól és külső támadásoktól mentes ország lehetőséget kapott a stabil fejlődésre. Bár a pestisjárvány komoly negatív hatással volt az országra, a társadalom mégis válságoktól mentes fejlődést tapasztalhatott, mind politikai, mind gazdasági szempontból. Lajos uralkodása alatt Magyarország valóban egy európai nagyhatalommá vált, és megszilárdította helyét a kontinens politikai és kulturális térképén.

wikipedia arcanum képes krónika