Hírek

Ne bízz a Nyugatban!

Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője a leköszönő Hasszan Rohani leköszönő korményával kapcsolatban azt mondta, hogy a Rohani-kormány legfőbb tanulsága az, hogy nem lehet bízni a Nyugatban. Igazság szerint van is ebben valami… Irán és az Egyesült Államok – más országokkal együtt – 2015-ben írta alá az atom alkut Bécsben, de Trump 2018-ben kiléptette az USA-t, mondván, hogy Irán folyamatosan megszegi a megállapodást. Ezek után Teheránban már nem foglalkoztak az atom alku rájuk rótt kötelmeivel, és atomtöltetű fegyverekhez is használható hasadó-anyagot állított elő. Biden visszalépett az alkuba, de eleddig nem sikerült Iránt visszacsábítani.

Borítókép: Ali Hámenei (forrás: Iranian Leader Press Office/Handout/Anadolu Agency)

Nagyon fontos a legfelső vezető minden egyes szava, mert az ország valódi irányítója az ajatollah, alá tartozik a fegyveres testület, a bírói testület, és az alkotmánytanács, de ő hozza meg a végső döntést az oktatásról, a külpolitikáról, gazdaságról egyaránt. Ilyen formán az iráni külügyminisztérium csak egy protokoll-feladatokat ellátó szervezet. A haláláig tartó kinevezéssel bíró legfelsőbb vezető megnyilvánulásai ezért fontosak tehát! Iránt egyébként nagyon rosszul érintik a szankciók (bár egyes országok a szankciók ellenére is üzletelnek Teheránnal), de az atom alkuba történő visszalépéssel szabad utat kaphatna az iráni olaj.

Ez pedig nagyon sokat jelentene, mert most a vízhiány, és a járványkezelés hibái, valamint a rossz gadasági helyzet egyre több hangos tiltakozást generál. Legutóbb már odáig merészkedtek a tüntetők, hogy nyíltan kritizálták az ország iszlám vezetését. Nem megszokott jelenség, és az iráni jogrend az ilyen esetekre komoly büntetési tételeket határoz meg… Ráadásul egyértelmű a vízügypolitika felelőssége, mert valamiért nem töltötték fel időben az ilyen száraz időszakban sokat jelentő tározókat, az a kevés víz, ami maradt, pedig semmire nem elég. De az áramkimaradások is egyre gyakoribbak, és munka sem igen adódik sokak számára.

Igen ám, de az iráni vezetést ez sem befolyásolja, hiszen a Rohaninál sokkal keményvonalasabbnak tartott utód, Reiszi már retorikájában is sokkal keményebb álláspontot foglal el, mint leköszönő előde. Ráadásul most hallhatta ő is az iránymutatást, ami arra enged következtetni, hogy Irán továbbra sem enged olyan követeléseknek, amiket egyébként is csak kényszer alatt (vagy, mint látjuk, még úgy sem!) vállalna fel.. Pedig nem ártana végre az iráni olajat a piacra engedni, mert az ár már megink lokális maximumra ugrott, úgy tűnik, hogy az utóbbi hetek csak kisebb megtorpanást jelentettek a hosszabb távon emelkedő trendben…

Mi lesz ennek a következmény? Talán az, hogy az Irán-Kína viszony még erősebbé vélik, hiszen a megállapodások értelmében („Egy út, egy övezet) bizony szükséges lesz Iránnak saját forrásokat is bevonni, mert különben könnyen előfordulhat, hogy nem-fizetés esetén Kína veszi át az energetikát az országban. De úgy tűnik, hogy most Kínának jobb ajánlata van, mint a Nyugatnak! Kína ugyanis pénzzel beszélget, a Nyugat pedig fenyegetéssel… Ismerős, nem?

Ajánlott Cikkek