Nem dicsőség, de tény: a gépeltérítés magyar „találmány”
Legalábbis egyes források ezt állítják, de nem lepődnénk meg, hogy a következőkben ismertetett gépeltérítés előtt is történtek volna ilyen, vagy hasonló esetek! Az eset feledésbe is merült volna, ha nem lett volna igen komoly szerepe a magyar történelemben? Minden bizonnyal…
Borítóképen: A Junkers F-13, a világ első teljesen fémből készült repülőgépe 1921-ből (Közlekedési Műzum, 1972)
1918 után Svájcban élt Habsburg Károly – vagy aki így ismeri inkább: IV. Károly – 1921-ben úgy érezte, eljött az idő, hogy elfoglalja ismét a magyar trónt. Hitt benne, hogy ez megvalósulhat, ugyanis a magyarországi királypárti híveitől rendkívül sok biztatást kapott.
Igen ám, csakhogy ehhez lemondásra kellett kényszeríteni a kormányzót! Miután ezt tárgyalásos úton nem sikerült elérni, végül a katonai erő alkalmazása mellett döntöttek.
A királypárti vezetők részletes tervet dolgoztak ki a végrehajtást illetően, melynek a legfontosabb sarokpontja az volt, hogy Habsburg Károly meglepetésszerűen jelenik meg Budapesten! Mivel úgy gondolták, hogy közúton, vagy vasúton nem kivitelezhető a titkos utazás utáni hirtelen megjelenés – a királyt állítólag magas, jellegzetes alakja miatt könnyen felismerhették volna -, úgy döntöttek, hogy repülőgéppel viszik véghez a tervet.
A tervek szerint a légijármű Nyugat- Magyarországon a Kapuvár közelében lévő Dénesfán, a királypárti főúr, Cziráky József gróf birtokán száll le. A terv további része volt, hogy a királyhű katonai parancsnokok által már ott állomásozó, valamint erre a célra behívott katonai erőket a király felesketi és a hadsereg élén vasúton, gyors ütemben bevonul Budapestre.
A királypártiak vezetői két pilótájukat, Alexay András főhadnagyot és Fekete Örs századost Svájcba küldték azzal a feladattal, hogy készítsék elő a király magyarországi repülőútját.
Megérkezésük után a két pilóta számára szinte azonnal világos lett, hogy erre a célra Svájcban nem tudnak repülőgépet vásárolni, ezért ki kellett találniuk valamit, hogy a terv ne derüljön ki már az indulásnál, hiszen akkor lőttek a meglepetésnek, és lőttek a király visszahelyezésének!
A vásárlást tehát hamar elvetették, de ráleltek az AD ASTRA nevű légitársaság teljesen fémből készült repülőgépére (F-13, ez volt az első teljesen fém repülőgép!) a dübendorfi repülőtéren. Ez a gép bizony alkalmas volt a távolsági repülésekre, de persze nem volt eladó…
A gépet egy német pilóta vezette, akit sikerült a két magyarnak megnyernie a tervhez.
Azt nem tudjuk, hogy miként intézték az ügyet, de nagy valószínűséggel a németet nem avatták be abba, hogy kit szállít majd! Ahogy arra is ügyeltek, hogy semmi nyoma ne legyen úticéljuknak sem, így – természetesen csak papíron! – a gépet csak Genf és környékén végrehajtott sétarepülésre bérelték ki. A gépben helyet foglalt a pilótán kívül Károly király a feleségével, Zita királynéval, az uralkodó tanácsadója és a két magyar pilóta – a gépeltérítés előkészítői.
Sétarepülés helyett azonban leszállás nélkül Németországon és Ausztrián át, négy és fél óra alatt Magyarországra repültek!
A gépeltérítés sikeres volt, az érkezés észrevétlen maradt, azonban a katonai akció mégsem járt sikerrel… Késett a katonai alakulatok Budapestre szállítása a vasúton, közben pedig valahogy mégiscsak kitudódott a király jelenléte, így a kormányzó is tudomást szerzett az akcióról, akinek aztán volt ideje felkészülni:
A kormányzó csapatokat vezényeltetett Budaörsre, ahol október 24-én megütköztek a király odaérkezett haderejével. A királypártiak a harcban vereséget szenvedtek.
A háborúban győztes hatalmak Tihanyban szigorú őrizetben tartotték Károly és feleségét, majd a portugál fennhatóság alá tartozó Madeira szigetére száműzték. A volt uralkodó azonban nem sokáig élvezhette az egyébként csodálatos sziget látványát, mert 1922. április 1.-én váratlanul meghalt…
És mi lett a repülőgép sorsa? Nos, azt a kormányzó emberei lefoglalták, és csodálatos módon megmaradt a további évek zűrzavaraiban is!
Alig valamivel később a magyar Aeroexpress is ilyen gépekkel indult el:
A géptípus napjainkban:
