Nem motor, nem teherautó, még csak nem is busz, de Csepel!
A Weiss Manfréd Rt. (WM) 1930-ban jelent meg a piacon saját gyártmányú varrógépével. A vállalat bizony nagy utat tett meg addig, hiszen a varrógép-gyártás nagy precizitást igénylő munkafolyamat, és a felhasznált anyagok terén is igen igényes termék a varrógép. Ezt számomra mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyerekkoromban, amikor a bőszárú farmereket kellett beszűkítenie édesanyámnak, elővette a jól bevált „lábhajtásost”, mert az egyébként kiváló villanyvarrógép ne vitte…
Borítóképen: A WM új varrógép modellje 1930-ból
Mielőtt még rátérnék a Csepel varrógépekre (kezdésként rögtön két típussal álltak elő), egy kis történelmi kitekintést nem árt tenni, ugyanis Magyarországon volt már korábban is varrógép-gyártás. Korábban ugyanis az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár már jó minőségben gyártott varrógépeket.
Az Első Magyar Varrógép és Kerékpárgyár Rt.
A gyár története Lázár Pál professzor nevéhez kötődik, aki a Műegyetem mezőgazdasági géptani tanszékét vezette, hiszen ő alapította meg 1893-ban az Első Magyar Varrógép és Kerékpárgyár Részvénytársaság megalapításával.
A vállalat 1909-ben a Kisipari Gépkiállításon már egyenesen hét típust mutatott be, mint saját gyártmányt. Ebből két modell Singer-rendszerű hosszhajós varrógépvolt, egy ívhajós, két darab karikahajós és két darab CB-rendszerű gép. A varrógépeket Adria márkanév alatt hozták forgalomba.
Akkoriban a keresetekhez mérten a varrógép igen drága dolognak számított, így a gyártó erősen kitett volt a mindenkori gazdasági helyzetek. Amikor konjunktúra volt, akár magas osztalék kifizetésére is sor kerülhetett, amikor azonban a gazdasági helyzet rossz volt, szinte azonnal anyagi problémákkal küzdött a vállalat.
Miután a vállalkozás csakis varrógépek gyártásával foglalkozott – azaz valójában nem volt széles a termékpalettája! -, a nagy gazdasági világválság elsöpörte… 1929-ben a gyár a Ganz-ba olvadt, de a Ganz nem folytatta a varrógépek gyártását.
Azzal, hogy az Adria gyártója folyamatosan nehéz anyagi helyzetben volt 1920 után, az a helyzet állt elő, hogy a Singer szinte teljes mértékben leuralta a piacot, az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár kiesése után a Singer – monopol helyzetéből adódóan – maga diktálta az árakat, így pedig folyamatosan drágultak a gépek.
Ez ugyan igencsak rossz volt azok számára, akiknek szükségük lett volna varrógépre, de nem engedhették meg maguknak, de eljött az idő, amikor bizony már újra megérte varrógépeket a hazai piac számára itthon gyártani. Ezt ismerte fel a WM, így a német Pfaff varrógépgyártól licenszet vásárolt.
De 1930-ben megjelentek végre azok a Csepel varrógépek, amelyek immár a háztartásokban is használhatók voltak – persze áruk igazodott az addigra kialakult piaci árakhoz, de a vállalat mindig arra törekedett, hogy valamivel olcsóbb legyen. De az árakat azért nem törte le…
Ennek nem az volt az oka, hogy rosszabb minőséget képviselt, hanem az, hogy piacot kellett szerezni. Ennek pedig volt egy olyan jótékony hatása, hogy némileg fékezte az import-árakat.
Márpedig a hazai gyártás igen fontos volt! Erről így írt az akkori sajtó az 1927-től 1930-ig terjedő három év vonatkozásában:
„A három esztendő átlagában 7.200 darab varrógépfej és 38.600 darab egész varrógép jött be az országba, ami annyit jelent, hogy évente kb. 45.000 darab varrógépet importálunk, azaz évi 6 millió pengővel adózunk a külföldnek.”
Sajnos ez akkoriban általános jelenség volt, ugyanis az első világháborút követően – mint azt pontosan tudjuk! – a vesztes hatalmakat a létező legváltozatosabb módon büntették, és ezek között a kedvezőtlen iparvédelmi és vámrendszerek kikényszerítése is egy eszköz volt.
De a WM már bizonyította korábban, hogy képes olyan termékekkel megjelenni a piacon, amelyek bizony megálljt parancsolnak az importnak, és segítenek abban, hogy az a kis pénz legalább ne áramoljon ki a magyar gazdaságból, ami akkoriban volt benne!
A WM 1929-ben fogott bele a kerékpárgyártásba, és alig több, mint egy év alatt szinte teljesen megállította a kb. 45.000-50.000 darabot tevő kerékpárbehozatalt!
A WM a varrógépek gyártását igen komolyan gondolta, ugyanis egy új üzemet épített annak érdekében, hogy terveit megvalósítsa.
„Egyelőre a csepeli gyár csak két típusú varrógépet hozott forgalomba: 31-es „Csepel“ 31 osztályú központi hajócskával ellátott (Central-Bobbin) varrógépet és „Csepel“ 103-as házi ipari varrógépet. Mindkét gép a legmodernebb kivitelben készül (süllyeszthető felsőrész) és varrásra, hímzésre, stoppolásra alkalmas. Speciális ipari célokra szolgáló gépeket a csepeli gyár nem készít.”
A legutolsó mondat is fontos, mert aztán a helyzet változott, és a WM inkább az ipari felhasználók számára készített varrógépeket. Ennek oka pedig az volt, hogy az ipari gépek tekintetében a vámvédelem jobban működött, így nem egy telített piacon kellett helyet találnia a gyártónak, hanem egy piaci rést kellett betömnie.
A varrógépek gyártása pedig a második világháború után is folytatódott:
