Nem négylábú, mégis Puli!
Igen, nagybetűvel, mert – bár a kutyafajtának is kijárna a nagy kezdőbetű! – ebben az esetben típusnévről van szó, méghozzá a Hódgép által gyártott kisautóról, a Puliról. A történetet elég messziről indítjuk, de ez nem véletlen, ugyanis nem csak úgy, minden előzmény nélkül jött az ötlet Hódmezővásárhelyen, hogy akkor most autót gyártanak!
Borítóképen: Kész Pulik a gyárudvaron
A hódmezővásárhelyi gépállomást 1948-ban létesítették, hiszen ahogy akkor fogalmaztak „a kormányzat a mezőgazdaság gépesítése érdekében hatalmas áldozatokat hoz, amelynek révén az egész ország területén egymás után állítja fel a gépállomásokat”. Ebből az időből (a Vásárhely Népe 1948. október 13.-i számából), hogy;
„Szállítás alatt áll mintegy 18 traktor a vásárhelyi földviszonyoknak megfelelően különböző nagyságban és erősségben. Rendelkezni fog a gépállomás 12 darab vetőgéppel és 30 lókapával, amelyek bérehetők is lesznek.”
Az a 18 lehet, hogy csak 10, de a fennmaradt újság minősége miatt sajnos ezt nem tudjuk kideríteni, de a lényeg igazából abban áll, hogy 1948-ban tehát gépállomást létesítenek Vásárhelyen a Kutasi-út menti Nagy-Varga tanya átalakításával.
Ez lesz a helyszín, de a szakmai előzmények még sokkal korábbra vezetnek vissza! Ezt egy idézettel mutatjuk be:
„A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége, a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság — legnagyobb vállalatunk a mezőgazdaságigépszakmában — igen nagyméretű kiállítást rendezett, melynek keretében a következő gyárak vannak képviselve:
A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára, a Szab. Osztrák-magyar Államvassuttársaság Mezőgazdasági Gépgyára, az Első Losonczi Mezőgazdasági Gépgyár és Kalmár Zs. és Társa gazdasági gépgyára, Hódmezővásárhely” – írta a Somogyi Hirlap 1909 június 20.-i száma.
Hódmezővásárhelyen minden bizonnyal emlékeznek ezekre az időkre, hiszen Kalmár Zsigmond nevét a mai napig is viseli egy szakképző iskola. De menjünk tovább, mert érdekes történet, hogy miként lesz a szakmai hagyományból és a frissen, a háború után összehozott gépállomásból kiindulva végül egy autókat gyártó üzem!
Megint egy idézet következik, de ebben azért van egy kis „sunnyogás”, vagy legalábbis némi elhallgatás, mert a nyilatkozó – minden valószínűség szerint a „múltat végképp eltörölni” jegyében… – egyáltalán nem említi, hogy a Hódgép bizony a fent említett Kalmár Zsigmond államosított rostagyárából jött létre!
„Tegyünk kitérőt a múltba. A hódmezővásárhelyi gépállomásból idővel vontatókészítő üzem lett. Pótkocsikat, tartálykocsikat készítettek, az akkoriban közlekedő traktorok, vontatók a Vásárhelyen összeállított pótkocsikkal közlekedtek.”
forrás: Szabad Föld, 1987 március 17.
Ott tartottunk tehát, hogy 1948-ban hozták létre a gépműhelyt Állami Mezőgazdasági Gépközpont Csongrád megyei gépjavító műhelye néven Kalmár Zsigmond államosított rostagyárának Jókai utcai épületében. 1959-ben Csongrád Megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat néven alakult újjá, és egyre speciálisabb mezőgazdaságigépeket gyártott. A Hódgép ennek jogutódjaként jött létre 1968-ban.
Igen, a Hódgép tehát 1968-ban alakult meg, és speciális pótkocsikat, illetve mindenféle más pótkocsit, illetve mezőgazdasági gépeket gyártott. Az üzlet pedig nagyon ment, mert a nagyobb gyártók, mint tőlük rendelték a vontatmányokat, a 1983-ban a Hódgép zöldborsókombájnja első díjat nyert a szabadkai Pannónia Vásáron.
És ez már a ’80-as évek, amikor a vállalatnál igencsak érezték, hogy több lábon kell állniuk, mert – bár ezt még a mindennapokban talán olyan nagyon nem lehetett érezni! – a vállalatok gazdálkodása egyre feszítettebbé vált, korábbi nyereségeik a töredékükre estek vissza… De ebben az időben még volt egyes állami vállalatoknál – amelyek az idők során azért egyre nagyobb önállóságra tettek szert – annyi tartalék, hogy fejlesztéseket is végrehajthattak.
Persze csak azok a vállalatok, amelyek időben léptek! És – ma visszatekintve legalábbis – a Hódgép vezetői még idejében léptek, amikor egészen elképesztő fejlesztésekbe vágtak bele!
A borsókombájnt már említettük, de volt még pár figyelemreméltó gépük! Mindjárt ott van a permetező sárkány, ami voltaképpen egy sárkányrepülő volt, mellyel permetezést lehetett végezni, és természetesen a hasonló funkciójú repülők, vagy helikopterek árának töredékéért elérhető volt (a hatóság egyébként keresztbe tett, mert sokáig nem akarták kiadni a forgalombahozatali engedélyt…).
Ami pedig egy igazán nagy dobás volt, és talán mindenki ismeri is, ámde annál kevesebben tudják, hogy ez is Hódgép gyártmány, az nem más, mint Szolár Tibor ipari formatervező, Pelyva József tervezőmérnök, Dembitz Imre gépészmérnök és Tuboly János gépészmérnök alkotása, az Aerotrak egy és két vezetőfülkés repülőgép vontató! Ezekkel bizony mindenki találkozhatott, aki megfordult Ferihegyen, vagy aki az abból az időből származó felvételeket látott a légikikötőről!
Ma már bizony igen nehéz elképzelni, hogy mindez mind-mind Hódmezővásárhelyen készült, de ezzel még nem volt vége! A poggyászok fuvarozásához használt kisvontatókat is a Hódgép gyártotta, ahogy ez a vállalat gyártotta az alább látható billenőteknős jármű felépítményét is!
Ez a felépítmény még ma is megállná a helyét, ahogy teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a Puli – ha ma gyártanák, és idő közben fokozatosan fejlesztették volna… – is remekül állná a versenyt a jellemzően francia gyártól „microcar” kategóriájú autóival!
Ennek a kategóriának az a sajátossága Franciaországban, hogy – sebesség-, illetve teljesítmény korlátozás mellett – nem kell hozzá jogosítvány, azt hellyel-közzel bárki vezetheti 14, vagy 16 éves kor felett.
Ez a vonal tehát nem azonos azzal a háború utáni vonallal, amely Magyarországon is hagyott némi nyomot, de a BMW Isettája, vagy éppen a Kabinenroller igazán világhírre is vitte! Ennek az időszaknak a magyar vonatkozású fejlesztésiről írtunk korábbi cikkünkben:
Mert bizony ez az autó nem volt egy túl bonyolult szerkezet, de az akkori versenytársak sem bonyolították túl a dolgot… Előbb dízel verzióban készült a kis gép, majd aztán elektromos változat is készült.
A modell bemutatását meghagyjuk a Klasszik Kasztni csapatának, akik kiváló videót készítettek szakértői segítséggel a kisautóról!
Fontos tudni, hogy ez a Puli immár a második ilyen nevű magyar gépjármű volt, ugyanis korábban haszongépjárműként – sőt talán inkább katonai járműként – már volt azonos néven egy aztán szintén elhalt próbálkozás:
Hogy aztán miért nem lett siker egyik autó sem? Sokan azt mondják, hogy egész egyszerűen nem felelt meg a minőség, de mi inkább azokkal értünk egyet, akik azt mondják, hogy ezek a járművek nem fértek bele az akkori magyarországi és más vezetők elképzeléseibe, ezért eleve sikertelenségre voltak ítélve, na meg persze az igazán komoly tőke, azok a rettenetes pénzek nem álltak rendelkezésre, amelyek pedig nyugaton adottak voltak már akkor is…
