Vélemény Vélemény-cikkeink

„Nem szabad visszaesnie a hidegháborús időszak összetűzéseibe és széttagoltságába”

Hszi Csin-ping kínai elnök ezzel a mondattal állt elő az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) Wellingtonban megrendezett, virtuális fórumán elmondott online beszédében. Pontosan tudjuk, hogy miről beszél; Tajvan, a Dél-Kínai tenger, az USA dominanciája a Csendes-óceáni térségben, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália új, védelmi és biztonsági szervezete, Japán fegyverkezés, stb, stb… Nézzük meg, mi lenne egy totális hidegháború esetén!

Az elején kiemeljük, hogy ez csak fikció, nyilván nem mehetnek el a dolgok idáig, de az is igaz, hogy egyelőre senki nem rántja el a kormányt, pedig egyre gyorsulva robognak egymás felé Kelet és Nyugat járművei…

Kelet – érjük ezalatt Kína és Oroszország -, valamint Nyugat – értjük alatta az Egyesült Államokat, a NATO-tagokat, és egyéb követőket – harca nem újkeletű, de a mai felállás mégis merőben más, mint a XX. századi hidegháború idején volt.

Az első, és legfontosabb vizsgálandó elem a „Mi lenne, ha…?” kérdésre a világgazdaság. Miután sikerült kialakítani a globális struktúrákat, ma már – mint tapasztaljuk a gáz és olaj esetében (is) -, minden mindennel összefügg, sokkal inkább, mint korábban.

Figyeljük csak meg; korábban az Egyesült Államok behozhatatlannak tűnő gazdasági előnyét az adta, hogy saját maga képes volt előállítani szinte mindent, amire csak szüksége lehetett a polgároknak, vagy éppen a hadiiparnak. Jó, ez utóbbihoz összeszedték a náci tudósokat, meg persze időnként Dél-Amerikában vagy az arab világban kirobbantottak ezt-azt, de alapvetően az önellátásképessége tette naggyá Amerikát!

Ez a képesség ma már a múlté, nincs, mintha egyszeriben elfújták volna azzal, hogy mindent (is) Kínában gyártanak. Igaz, a Közel-Keletet ott tudták hagyni (olyan állapotban, ahogy…), de ott tartunk, hogy ha az USA-be irányuló kínai textil exportot leállítja Peking, pá héten belül nincs mit felvennie a jenkiknek… De igaz ez szinte minden más termék esetében is.

És Európa? Európa már a XX. századi hidegháború idején sem volt önálló, a Marshall tervtől kezdve sokféle import-termék esetében az USA-ra támaszkodott, majd itt is jött a nagy fordulat; a vasfüggöny és a berlini fal leomlása után Európa vezető gazdasága, Németország gazdasági eszközökkel előbb visszafoglalta a keleti területeket, majd óriási bizniszbe kezdett az oroszokkal, és persze rengeteg termelő-kapacitást telepített Kínába is…

Manapság a chip-hiány, vagy éppen a gázmizéria megmutatja, hogy mi történne, ha a mára kialakult erős gazdasági kapcsolatok hirtelen megszakadnának! Egyszeriben nem lenne elég energiaforrás Európában, az USA-ban elfogyna az áru a polcokról, olyan kilátástalan helyzetbe kerülne tehát az úgynevezett Nyugat, hogy nem sok esélye lenne egy esetleges éles konfliktusban! Márpedig a hidegháború sikeres megvívásának alapvető feltétele, hogy jobb pozícióból kell indulni, mint az ellenfél, és mindig egy lépésnyi távolságra kell tartani a fegyverkezési versenyben, hol előzve, hol kicsit lemaradva, de nagyjából megtartva az egál körüli állapotot.

A végén az fárad bele hamarabb, aki eleve rosszabb helyzetből indult… Láttuk ezt, pontosan így történt a Szovjetunió esetében is! És ez most sem lenne másképp!

De vajon Kína és Oroszország nem sínylené meg mindezt? Dehogynem! Nem is kicsit! Ugyanakkor a két ország lakói még ma sem kényelmesedtek el annyira, mint Nyugati társaik, és csak rá kell pillantani, hogy milyen gigantikus átalakulás ment végbe a világgazdaságban az elmúlt harminc évben, rögtön leesik; az erőviszonyok korántsem olyanok, mint amit az USA, vagy Európa kommunikációjával sugároz a közvélemény felé!

Az USA 1990 óta négyszerezte GDP-jét. Ez kimagaslónak tűnik, és igaz is; az Európai Unióban – azzal együtt, hogy az időszak alatt bővült! – csak két és félszer magasabb a GDP, mint 1990-ben. Mondhatnánk, hogy ez még mindig jó, mert az Orosz GDP is éppen ennyivel nőtt, csak ott van az a nem lehanyagolható tény, hogy Európa erősen függővé vált közben az orosz energiahordozóktól. De most tessék megkapaszkodni, mert a brutális szám most jön!

Kína 1990-től napjainkig harmincszorosára GDP-jét, és ezzel épp a napokban előzi meg az Európai Uniót, és máris lohol a még azért mindig jó 30%-kal több GDP-t termelő Egyesült Államok után.

Nos, a történet vége az lenne, hogy mindkét fél jelentősen elszegényedne, ami a Nyugatot viselné meg inkább, így lassan fel kellene adniuk az addig (és most is) követett stratégiát, ki kellene egyezni a Kelettel. Ha pedig tényleges katonai akcióba menne át a dolog, annak beláthatatlan következményei lennének, hiszen atomhatalmak háborújáról lenne szó, ami több, mint vészjósló tény…

Talán nem kellene megelőzni mindezt azzal, hogy még most leülnek a felek tárgyalni? A Nyugat diktátumokra épített politikája megbukott, lássuk be végre!

Ajánlott Cikkek