Épített örökség Magyarok a világban Magyarság Nagyjaink

Nemeskéri Kiss Miklós – Egy igazi hazafi kalandos életet – 1848 honvéd ezredese akinek nem kellett a francia nemesi cím

Nemeskéri Kiss Miklós Pál József János, aki 1820. november 22-én született Bikádpusztán és 1902. április 27-én hunyt el Párizsban, jelentős alakja volt a magyar történelemnek, különösen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, mint honvéd ezredes, valamint később, mint franciaországi magyar emigráns politikus.

A Nemeskéri Kiss család méltán büszke lehetett gazdag múltjára. A családi legendárium szerint őseik egészen IV. Béla király uralkodásáig nyúlnak vissza. Egyik ősük, aki állítólag mongol volt, Kize kán néven ismert, túszként maradt Magyarországon, ahol később egy fiatal özvegyasszonyt vett feleségül.

A család történetét 1632-ben rögzített írásos emlékek is alátámasztják. Ebben az évben Nemeskéri Kiss Miklós egyik őse, István, aki Sopron megyei Nemeskéren élt, II. Ferdinánd kancelláriáján hitelesítette a család régi nemesi okiratát és címerét. Ettől kezdve a család hivatalosan is viselhette a “nemeskéri” előnevet. 1637-ben pedig III. Ferdinánd királytól címeres nemeslevelet kapott.

Nemeskéri Kiss Miklós szülei nemeskéri Kiss Antal (1783–1847) és vizeki Tallián Julianna (1786–1838) voltak. Apai nagyszülei közé tartozott nemeskéri Kiss Ignác (1749–1814), földbirtokos, és hidvégi Hiemer Erzsébet (1755–1817), míg anyai nagyszülei vizeki Tallián Ignác (1745–1822), táblabíró, földbirtokos, és nádasi Tersztyánszky Zsófia (1758–1796) voltak. Nemeskéri Kiss Ignác nővére, Rozália (1739–1842) a békési főispán, lomnicai Skerlecz Ferenc (1731–1802) felesége lett, és ők voltak gróf Batthyány Lajos miniszterelnök anyai nagyszülei.

Nemeskéri Kiss Miklós testvérei között szerepelt nemeskéri Kiss Gábor (1807–1878), baranyai táblabíró, földbirtokos, felesége nemeskéri Kiss Karolina (1816–1895), valamint nemeskéri Kiss Lajos (1818–1904), tolnai szolgabíró, földbirtokos, akinek felesége miskei és monostori Thassy Cecília (1819–1882) volt.

Nemeskéri Kiss Miklós Pál József János 1848. március 15-ét követően azonnal csatlakozott a forradalomhoz, amely részben eszmei meggyőződésből, részben baráti és rokoni kapcsolatokból fakadt, különösen gróf Batthyány Lajoshoz, az első felelős kormány miniszterelnökéhez fűződő rokoni kapcsolat révén.

  1. június 8-án a forradalmi kormány őrnaggyá és a Buda város 1. gyalogos nemzetőrzászlóaljának parancsnokává nevezte ki. Bár nincs pontos adat arról, hogy részt vett-e a pákozdi csatában, de nemzetőrei mozgósításával bizonyítottan jelen volt Jellasics üldözésében. Parancsőrtisztként szerepet vállalt a pándorfalui haderő-összpontosításban és a schwechati csatában is.
  2. november 11-től kezdve alezredesként a budai gyalog- és nemzetőrség főparancsnokaként szolgált. Ugyanebben az időszakban az Országos Honvédelmi Bizottmány megbízásából a nyugat-felvidéki gabonakészletek felvásárlásával is foglalkozott, hogy feltöltse a komáromi erődítmény élelmiszerkészleteit.
  3. február 2-án előléptetésével ezredessé vált, rövid ideig a budai vár, majd Pétervárad parancsnokaként tevékenykedett. Egyes források szerint a szabadságharc kilenc csatájában vett részt, több kisebb sebesülést is elszenvedve.
illusztrácios kép

1849 áprilisában a több nyelven, köztük latinul, németül, franciául, angolul, olaszul és spanyolul folyékonyan beszélő Nemeskéri Kiss Miklós a debreceni kormány megbízásából tárgyalásokat kezdett a badeni forradalmi csapatokkal, a Velencei Köztársasággal és a magyar honvédséggel a stratégiai összehangolás érdekében.

  1. május 21-én aktívan részt vett a budai vár ostromában és visszafoglalásában, és a vár visszavétele után rövid ideig annak parancsnoka is volt.

Nemeskéri Kiss Miklós Angliába vitte azt a levelet, amelyben Kossuth Lajos kölcsönt kért a függetlenségért harcoló Magyarországnak. Küldetése során Párizsba, majd Londonba utazott, de az angolok érdektelensége miatt nem járt sikerrel. Párizsban gróf Teleki Lászlóval, a magyar kormány franciaországi megbízottjával dolgozott együtt a magyar kormány és az 1849-es függetlenségi nyilatkozat utáni Magyarország nemzetközi elismerésének elősegítése érdekében.

Az 1867-es kiegyezést követő általános amnesztia lehetővé tette Nemeskéri Kiss Miklós számára, hogy visszatérjen Magyarországra. Itthon két jelentős birtokot vásárolt meg: az egyiket az Esterházy családtól a felvidéki Véglesen, a másikat Gödön, a Sina György és fia, Sina Simon bankárok birtokából.

Visszatérve, Nemeskéri Kiss Miklós a Franciaországban szerzett tudását és tapasztalatait hasznosította. Véglesi birtokán korszerű fűrészüzemeket hozott létre, amelyekből fenyő- és bükkfaárut szállított Olaszországba, cserébe déligyümölcsöt kapva. Ezen kívül Véglesen palackozó üzemet is alapított, ahol a helyi savanyúvizet forgalmazták.

Nemeskéri Kiss a magyar mezőgazdaságot is modernizálta, belterjes (intenzív) gazdálkodást vezetett be, ami abban az időben újításnak számított. Ő volt az első, aki Magyarországon roquefort sajt gyártásába kezdett. Az alkalmazottak lojalitásának növelése érdekében saját pénzérmét bocsátott ki, amelyet birtokainak boltjaiban használhattak, nagykereskedelmi áron vásárolva, de azonos értékben a hivatalos fizetőeszközre is beválthatták.

Nemeskéri Kiss franciaországi birtokait továbbra is maga kezelte, ezért időnként ott tartózkodott. Hazai birtokainak és ügyeinek irányítását másodszülött fiának, Pálnak adta át, aki számos nagyszabású fejlesztést hajtott végre, mint például a gödi tehenészet, szeszgyár, iparvasút és versenylóistálló építése.

Bár Franciaországban grófi címet kapott, ezt a címet nem használta, mivel elsősorban 1848-as honvédként azonosította magát. Élete végéig ragaszkodott az „ezredes úr” megszólításhoz, ami tükrözi, hogy mennyire büszke volt szerepére az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban.

A kiegyezés után a monarchia által adományozott címeket, rangokat és érdemrendeket sem fogadta el. Nemeskéri Kiss számára ezek elfogadása olyan cselekedet lett volna, amely ellentétes az őszinte megbékélés elvével, ahogyan egy alkalommal fogalmazott: „Azt a kezet, amelynek nevében az embert halálra ítélték és képletesen ki is végezték, a megbékélés után megszorítani lehet, de megcsókolni nem.”

Ezt a hozzáállását jól példázza egy eset, amikor Albrecht főherceg tábornagyot a gödi kúriájába szállásolták be egy hadgyakorlaton, de Nemeskéri Kiss nem volt hajlandó kitűzetni a császári zászlót, ami a hatalom jelképe lett volna.

Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes, emigráns politikus családi kriptája a villecerfi (Franciaország) temetőben Fekist saját felvétele (2001)

Nemeskéri Kiss Miklós ezredes 1902. április 27-én hunyt el Párizsban. A családja a villecerf-i temetőben lévő családi kriptában helyezte örök nyugalomra, méltó módon tisztelegve előttük a történelem egyik kiemelkedő alakjának emlékének.

wikipwdia arcanum

Ajánlott Cikkek