Német ipar: csöbörből vödörbe
Minapi hír, hogy a nagy német ipari konszern, a BASF jelentős leépítéseket hajt végre, miután energiaszámlája brutális mértékben emelkedett. Ez igen igen rossz hír, mert a vállalat 39.000 embert foglalkoztat. De még nagyobb baj, hogy Volkswagen, valamint a Nivea gyártója, és a Siemens is azon fáradozik, hogy kapacitásait a világ más részébe helyezze át.
Borítóképen: BASF Schwarzheide GmbH (forrás: wikimedia, szerző: Goku4711, licenc: CC BY-SA 4.0) A kép illusztráció
Korábban az jellemezte a német nagyvállalatokat, hogy a központot, és a stratégiai szempontból fontos, illetve magas hozzáadottértékű termékek gyártását megtartották Németországban, a többit pedig igyekeztek olyan országokba kihelyezni, ahol nyereségesen lehetett előállítani a kisebb hozzáadottértékű termékeken is.
Most viszont nem ez a helyzet! Már korábban is volt rá példa, hogy a kulcstermékek termelését is kihelyezték, de ez csak azokban az iparágakban történt meg, ahol az adott iparág sajátosságaiból adódóan kisebb nyereséggel lehet termelni. Ilyen például az autóipar; a Volkswagen nagy SUV-át nem Németországban gyártja, holott ez – elvileg – manapság kulcstermék.
Most komplett gyárak, teljes termelési kapacitások áttelepítését tervezik – méghozzá Kínába!
Nem, ez sem újkeletű trend, a német vállalatok a kelet-európai terjeszkedés kimerítése után egyértelműen Kínát célozták meg befektetéseikkel, de működött a modell ott is; az olcsó termelés adta előnyöket kihasználva ott termelték meg az Európában nyereséggel már nem előállítható termékeket, legyen az alkatrész, félkész termék vagy késztermék.
Ha ez eddig működött, akkor most mi ezzel a probléma? „Csupán” annyi, hogy az Egyesült Államok Kínát tekinti legnagyobb vetélytársának, és mára világossá vált, hogy Washington nem retten vissza semmilyen eszköztől hegemóniája fenntartása érdekében!
Vegyük észre, hogy a németek egész egyszerűen nem rendelkeznek stratégiával, csak szédelegnek a világban! Figyeljük meg; amikor az atomerőműveket leállították, egyetlen energiaforrásra, a gázra támaszkodtak, miután a leállást sikerült úgy ütemezni, hogy a megújulók kapacitása majdnem semmire sem volt elég. Hogy ez mennyire így van, jól mutatja, hogy most, amikor aztán igazán nagy szükség van mindenféle energiára, a zöldek nem kampányolnak azzal, hogy a megújulók részaránya mennyi az energiatermelésben!
Amikor megszűnt az orosz forrás, kiderült, hogy nem csak hogy a gázon kívül nem gondolkodtak másban a németek, hanem még arra sem gondoltak, hogy más forrást is számításba kellene venniük, hiszen egyetlen egy darab működő LNG-termináljuk sincs mind a mai napig!
Most tehát – amikor Németországban a nagyvállalatok azon morfondíroznak, hogy hova költözzenek – úgy tűnik, megint valami hasonló hibára készülnek:
Korábban látható volt, hogy az USA-orosz ellentét óriási kockázatot hordoz megában, mégis szinte kizárólag orosz forrásra építették fel energiastratégiájukat. Most pontosan tudjuk – hiszen ezt Washington nyíltan kijelentette – az USA Kínát tartja a legveszélyesebbnek rá nézve, és ebben a helyzetben a németek még több gyártói kapacitást helyeznek át Kínába!
Nem akarunk történelmi példákat idecitálni, de ha kicsit utánagondol az ember, úgy tűnik, ez a fajta stratégia nélküliség még komoly problémákat fog okozni!
