Mások írták Minden más

Nemzeti Érték – A parlagi sas

A parlagi sas eurázsiai elterjedésű faj. Magyarországon a legnyugatabbra költő párok a Dunántúli-középhegységben találhatók. Oroszországon kívül Európában az egyetlen jelentős populáció a Kárpát-medencében található. Napjainkban az állomány fele középhegységekben fészkel, de egyre gyakoribbak a síkvidéki költések, elsősorban a hegységek előterének térségében. A mintegy 70-80 fészkelő párra becsült magyarországi költőállomány nagy része az Északi-középhegység háborítatlan vidékein – elsősorban nemzeti parkokban – és a Dunántúli-középhegység legkeletibb, Dunához közel eső részén fészkel. A állomány télen is helyben marad, és az 1980-ban meghirdetett védelmi programnak köszönhetően azóta is növekvő tendenciát mutat.

Parlagi sas fényképe
foto:parlagi sas termeszetbolond.hu

A parlagi sas nemének többi fajához hasonlóan sötétbarna alapszínű, bár tollazata a fején világosbarna, a vállrészen pedig két fehér folt található – ezek azonosítását is megkönnyítik. A farok töve némileg halványabb. Erős, hosszú karmú lábai és kampós csőre sárga, csőrének hegyéhez közelebbi vége szürkés. Testhossza 72-83 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 190 – 210 centiméteres is lehet. A két nem egyforma, azonban a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a testtömegük. A hímek kb. 2,5 – 4 kilogrammot, míg párjaik 2,8 – 4,5 kilogrammot nyomnak.

A parlagi sas legkedveltebb táplálékállata az ürge és a hörcsög. Mivel az ürge és a hörcsög is téli álmot alszik, ezért ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdasági területeken vadászik kisebb-nagyobb emlősökre, madarakra. Ilyen helyeken viszonylag gyakran zsákmányol mezei nyulat. A költési időszak után is együtt tartózkodó öregek párban vadásznak. Az elejtett prédából először mindig a tojó eszik. Hideg, kemény teleken alkalmilag a legkülönfélébb dögre is rájár.

A parlagi sas a déli kitettség hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét. Gyakran van váltófészke. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Az Alföldön sűrűbben váltja fészkeit, mint a hegyvidéken, valószínűleg a nagyobb zavarás miatt. Fészkét mindig olyan helyre építi, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást – melyre különösen érzékeny – messziről érzékeli. Fészekalja már március végén teljes, általában két, de újabban egyre többször három tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család. Magyarországon az 1991-2000 közötti 10 évben összesen 388 fióka repült ki.

Enyhe teleken az öreg madarak kitartanak fészkelőterületükön, a fiatal, ivaréretlen példányok kóborolnak, vonulnak. A vonuló fiatalokról nem tudjuk pontosan, hogy milyen messzire jutnak el. Magyarországon gyűrűzött madár eddig a legtávolabb Görögországban került kézre, míg egy Szlovákiában megjelölt fiatal példányt Izraelben ellenőriztek. Az Ázsiában fészkelők Kelet-Afrikáig jutnak el. A fiatal, ivaréretlen madarak a téli hónapok kivételével rendszeresen megfigyelhetők Magyarországon.

A faj megmentése világméretű probléma: Európában gyakorlatilag csak a Kárpát-medence területén nő a sasok példányszáma, az összesen kb. 300 párt számláló európai állomány nagy része magyar–szlovák területen fészkel. A világállomány mindössze 2-3000 párból áll. Elsősorban élőhelyének pusztulása, mezőgazdasági művelésbe vonása és költőhelyeinek zaklatása miatt ritkult meg.

forrás: termeszetbolond.hu

Ajánlott Cikkek