Határtalanul Magyar Hírek Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Népcsoport? Nyelvjárás? A barkók

Örök vita tárgya, hogy egyes népcsoportok, avagy nyelvjárások csak azért alakultak ki, mert a zárt közösségekben a helyi kulturális gazdasági fejlődés kissé más irányt vett, és annak következményeként alakultak ki egyes nyelvjárások, vagy más hatások következménye egy-egy népcsoport létrejötte a történelmi Magyarországon. Nem mi fogjuk lefolytatni ezt a vitát, ellenben bemutatjuk a barkókat!

Borítóképen: A barkó elnevezés talán egy huszárezredtől jön

„De az illyen szóejtés egyébb helyeken Recensens tudtára PALÓTZ NYELV nevet sehol sem visel a Hazában. Itt ott a’ Dunán innen és Tisza körűl az ezen SZÓEJTÉSSEL élők BARKÓKNAK is hivatnak, melly név szinte nem esméretlen Asia Történeteiben…

Azonban a’ BARKÓK még kevesebbé írattak le mostanig a’ Tudósoktól, mint a’ PALÓTZOK. Esméretlenül hagyattak tsak nem egészen a’ MATYÓK is, kik szinte hasonlító nyelvvel élnek. Végre ugyan a’ PALÓTZ SZÓEJTÉS keletben forog Erdélyben a SZÉKELEK, vagy is LÓFEJÜK között is, ‘s mindenütt, főképen a’ kimondásra nézve, eléggé különböz a’ MAGYAR NYELVTŐL. De mind e mellett is megérti a’ MAGYAR a’ PALÓTZOT, BARKÓT, MATYÓT és SZÉKELT, mint EZEK is valamenynyien megértik a beszélő MAGYART.”

forrás: Tudományos Gyűjtemény 18. évfolyam, 1834. / VI. A’ Palótz Nemzet Nyelvéről

Amennyiben jól értjük tehát, a szerző az egyes általa ismert nyelvjárásokat sorolja fel, melyek a palóc mellett, azzal minden bizonnyal érintkezésben voltak, de mégis jól megkülönböztethetők. Ezek közül a barkók nyelvjárása hasonlít a legjobban a palócra, de – még ma is megkülönböztethetően! – nem ugyanaz! A barkóknál ugyanis a nagyon hasonlóan képzett hangok ellenére kissé más a hanglejtés, van egyfajta érdekes „nyújtás” egyes mondataikban.

Miután nem vagyunk nyelvészek, mi ezt jobban nem tudjuk megfogalmazni, de ismét itt a kérdés; a barkó egy nyelvjárás, vagy inkább népcsoport?

Nem mi döntjük el, de egyáltalán honnan származik elnevezésük? Maga a „barkó” népnév eredete ismeretlen. Pontosabban szólva számos, nem bizonyított feltételezés létezik e név eredetére. Egyesek a „pofaszakáll” jelentésből eredeztetik, mások meg a „Bertalan” személynévből és még sok másból is. A jelenleg legvalószínűbbnek tűnő változat szerint a „barkó” egy XVIII. századi huszárezred nevéből jött, mely ezrednek pontosan ez a vidék volt a toborzási területe. (Az ezred pedig az ezredtulajdonosról, az olasz származású Barco tábornokról kapta elnevezését.) A néprajztudomány a barkókat időnként a palócok egyik ágaként tartja számon, noha kisebb-nagyobb eltérések, bizonyos barkó népi sajátosságok természetesen léteznek.

A barkók négy vármegye, Borsod, Gömör, Nógrád és Heves határvidékén éltek. Falvaik a Rima folyócska déli (nyugat-kelet irányú) szakasza mentén, a Sajótól délre és nyugatra a Zagyva forrásvidékéig, a Hangony és Hódos patakok környékén helyezkedtek el.

A barkók által lakott, nagyjából ötven pici faluból álló, teljes pontossággal nehezen körülhatárolható vidéknek tájneve is lett: a barkók földjét nevezik Barkóságnak is.

A Barkóság dimbes-dombos területét egykor régen egybefüggő erdőség borította. A lakosság évszázadokon keresztül csökkentette az erdők területét, a barkó falvak túlnyomó többsége is irtás eredetű. (Ennek ellenére e vidék nagy részét még a XIX. század második felében is hatalmas erdőségek borították.) Jellegzetes barkó falvak voltak például: Domaháza, Uppony, Hangony, Bóta, Sáta, Center, Ózd vagy Arló.

E vidék legjelentősebb gazdálkodási ágazatát az erdőket is hasznosító állattartás jelentette. A környező vidékektől „elzárt”, erdős, dombos barkó falvak a XX. század közepéig archaikus népi kultúrát őriztek meg.

A térképen jelölve barkók földje is

A barkó népi öntudat már száz éve is szórványos volt, akik viszont barkónak vallották magukat, azok igen büszkék is voltak erre. Bár más kutatók tapasztalatai szerint viszont a vidék lakossága többnyire még a XX. században is vállalta a barkó megjelölést. Manapság barkó-öntudattal rendelkező magyarok már alig-alig vannak. A barkók földje a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület volt. Bár megjegyzendő, hogy;

A barkók minden valószínűség szerint úz ősökkel is büszkélkedhetnek, e népcsoport már réges-régen beolvadt a magyarságba.

Úzok

Az úzok vagy oguzok az 1. évezred közepén Kaszpi-tengertől keletre feltűnt lovasnomád nép, amelyről több görög és bizánci forrás is említést tesz, ezenkívül fontos információkkal szolgálnak róluk az orkhoni feliratok és más ótörök történelmi művek, például a 8-9. századból származó Korkut apó könyve (Dede Korkut Kitabı) című eposz.

Az úzok nyugati törzsei a 9. század végétől Kelet-Európában éltek, egyes csoportjaik „fekete kunok” néven a középkori Magyar Királyság területén telepedtek le. Keleti, Közép-Ázsiában maradt törzseiktől származtak a középkori szeldzsuk-törökök, a mai nyugati török népek (törökök, azeriek, türkmének) ősei. Valószínűleg az Európába költözött úzok leszármazottai a Moldova területén élő gagauzok.

Az úzokra utal a terület központjaként számontartott, igen rövid városi múltra visszatekintő Ózd neve is, mely a szakértők szerint az „úz” szóból keletkezett.

A Barkóság a népmozgások által kevésbé bolygatott vidékek közé tartozott, átmenetileg elpusztult falvai is közvetlen környékükről töltődtek fel újra. Ha már Ózd:

Az archaikus vonások és a népviselet gyors eltűnése, valamint különféle nemzetiségek, etnikumok észrevehető mértékű bevándorlása csak a környékbéli bányászat és nagyipar kibontakozása után indult meg.

Szerencsére vannak, akik nem hagyják veszni a hagyományokat, és a még megmaradt örökséget igyekeznek összeszedni, rendszerezni, és bemutatni az őseik által rájuk hagyott örökséget!

Ajánlott Cikkek