Nyomtávolság? Nyomtáv? Nyomköz? Rendet teszünk!

Nem is annyira a címben jelölt fogalmak közt teszünk rendet, mert azok mind ugyanazt jelentik, hanem azt boncolgatjuk inkább, hogy miként alakultak ki a ma használatos nyomtávolságok (mi maradunk most ennél a kifejezésnél), és hol, és milyen nyomtávolságot, na meg pár érdekességet is érdemesnek tartunk a megosztásra.

Borítóképen: Nyomtávolság-volágtérkép (forrás: A CIA Factbook)

Történeti szempontból – ha már a vasútról van szó – természetesen a George Stephenson által tervezett és épített első közforgalmú vasútvonalig kell visszamennünk az időben. Az angol Stockton-Darlington vonalon a nyomtávolságot 4 láb 8 ½ hüvelykben, azaz 1435 mm-ben állapították meg.

Manapság ezt nevezzük normál nyomtávolságnak, hiszen a világ országainak több, mint 60 %-a ezt rendszeresítette.

Persze ehhez hozzátartozik, hogy – akárcsak nálunk – az egyes kisvasúti, helyiérdekű vonalakon eltérhetnek a nyomtávolságok, de az országos, illetve nemzetközi vonalakat tekintve a világ országainak többsége mégiscsak a normál nyomtávot használja. De hogyan mérjü a nyomtávolságot? Nos, ez a ma használatos síneket tekintve így néz ki:

A nyomtávolság névleges mérete a sínfejek érintősíkja alatt:

• 20 kg/m feletti tömegű Vignoles síneknél 14 mm-rel,
• ez alatti tömegű Vignoles síneknél 10 mm-rel,
• vályús (Phoenix és tömb) síneknél 7 mm-rel mérve értendő.

Ennek azért van jelentősége, mert természetesen az egyes síntípusok profilja is más és más profilok tartoznak. Ezen túlmenően azonban a „kőbe vésett” nyomtávolságot mégis elég érdekesen adja meg a MÁV előírása:

A nyomtáv nem lehet 1430 mm-nél kisebb, illetve a – bizonyos méretű ívsugarak esetén alkalmazott – nyombővítést is figyelembe véve 1465 mm-nél nagyobb. Alárendelt állomási vágányokban a megengedhető legnagyobb nyomtáv 1475 mm lehet.

Nocsa! Ezt meg hogy? Nos, a dolog nem azt jelenti hogy a MÁV előírása szerint a pálya építője szabadon megválaszthatja, hogy a megadott értékeken belül éppen milyen nyomtávolsággal építi ki a rendszert, ennél sokkal többről van szó!

Egyrészt a vasúti járművek úgynevezett kígyózó mozgásából fakadó káros hatások csökkentése érdekében a nagyobb sebességű pályákon szűkítik a nyomtávolságot, legtöbb esetben 1433 mm-re (ritkábban 1432 mm-re).

Másrészt pedig arra is van példa, hogy műszaki okokból nyombővítést alkalmaznak! Kis sugarú ívekben, a vasúti járművek kerékpárjainak szoros futása ellen, növelik a nyomtávolságot, vagyis nyombővítést alkalmaznak. A megnövelt nyomtáv csökkenti az íves pályán haladó járművek mozgása során fellépő ívellenállást, így a kis sugarú ívekben fekvő sínek élettartamát is nagymértékben megnövelheti.

Régebben nagyobb sugarú ívekben is alkalmaztak nyombővítést, ugyanis a régi járművek nagyobb része kéttengelyű és merev tengelyelrendezésű volt. A mai vasúti kocsik túlnyomó többsége beálló tengelyű, és egyre nagyobb a forgózsámolyos kocsik száma is, így napjainkban csak 300 m-nél kisebb sugarú ívekben alkalmaznak nyombővítést. A nyombővített vágány nyomtávolsága 1435 mm-től 1460 mm-ig terjedhet az ív sugarától függően.

Érdeességként, MÁV oktatófilm a régmúltból:

A normál nyomtávolság tehát voltaképpen nem egy számot jelent, hanem csak azt az értéket, ami körül – a műszaki előírások és a pálya igényei szerint – van lehetőség kisebb eltérésekre.

De csakis indokolt esetben, és csakis ott, ahol ezt az előírások megengedik! És igaz ez a világ más részein alkalmazott más nyomtávok esetén is, melyeket széles- illetve keskeny nyomtávolságúnak nevezünk – attól függően, hogy szélesebbek, avagy keskenyebbek a normál nyomtávolságnál.

És akkor itt kezdődik a kavalkád! Egyrészt vannak országok, ahol többféle nyomtávolságot is használnak, másrészt pedig minden egyes országot nem vettünk fel a listába, mert soha nem érne véget cikkünk… De nézzük!

Igen jelentős hálózaton használják az úgynevezett Indiai nyomtávolságot. Nem meglepő módon éppen Indiában és Pakisztánban (részben), az már viszont érdekes, hogy Chilében, valamint Argentínában is ezt a nyomtávolságot alkalmazzák. Ez egyébként a nagy elterjedtségű nyomtávolságok között a legnagyobb, mintegy 1676 mm.

Az Ibériai nyomtávolság csak kicsit marad el ettől, és elnevezése szintén nem véletlen, ugyanis Spanyolországban és Portugáliában alkalmazzák. De hogy ez se legyen ilyen egyszerű, az Ibériai 1668 mm-t jelent, de Portugáliában korábban 1664 mm-t alkalmaztak.

Nem lehet nem észrevenni, hogy sok esetben biztonságpolitikai eszköz volt a nyomtávolság megválasztása, ezt példázza a Ír nyomtávolság is, ami kerek 1600 mm (szemben az angoloknál alkalmazott 1435 mm-es normál nyomtávval), melyet egyébként Írországon kívül Ausztráliában és Brazíliában lakalmaznak.

És amit mi talán a leginkább ismerünk, az nem más, mint az Orosz nyomtávolság, ami 1524 mm-t jelent, és Záhonynál nem kis logisztikai kihívást jelent. Ezt a nyomtávolságot használja Finnország, részben Afganisztán, Oroszország, Ukrajna, Mongólis, és érdekes, hogy ezt használták az USA-ban a déli államok is a polgárháborúig.

Ezek voltak tehát azok az országok, amelyek a normál nyomtávolságnál nagyobbakat alkalmaznak. De vanna – méghozzá szép számmal! – olyan országok is, ahol keskeny nyomtávolságot tartanak. Nézzük!

Egy ma már nem létező országról kapta nevét a Fokföldi nyomtávolság (Fokföld holland, majd brit gyarmat volt Afrika déli csücskén), így nem csoda, hogy Dél-afrikai Köztársaságban, és a körülötte lévő államokban Angola, Botswana, Malawi, Mozambik és például a Kongó Köztársaság is ezt az 1067 mm-es nyomtávolságot használja, de vannak itt országok Közép- és Dél-Amerikából is (Ecuador, Honduras), és Ázsiából is (japán, Fülöp-szigetek, Indonézia).

A metrikus nyomtávolság méretét nem nehéz kitalálni, hiszen éppen 1000 mm, és hasonlóképpen szór azon országok köre, mint a Fokföldi esetében. Vannak itt dél-amerikai államok (Argentína, Brazília, Bolívia), afrikaiak (Burkina Faso, Elefántcsontpart, stb.), és ázsiaiak (Malajzia, Vietnám).

És akkor következzen egy kissé ellentmondásos elnevezés, ami nem más, mint az Olasz metrikus nyomtávolság, ami igazán meglepő módon 950 mm… Ez két országban alkalmazzák Afrika szarván, méghozzá Eritreáben és Szomáliában.

Eggyel kisebb méretet jelent a 914 mm-es – név nélküli, vagy talán háromlábas (?) – nyomtávolság, amit Guatemala, Kolumbia és Salvador használ.

Egy érdees nyomtávolság-váltás:

És a végére egy különlegesség, ugyanis van egy igen érdekes, 891 mm-es nyomtávolság, melyet nem országosan használnak, de egyedül itt alkalmaznak, ez pedig nem más, mint a Roslagbanan vonala.

A nem említett országok zömében normál nyomtávot alkalmaznak, és ezen a ponton azt is meg kell jegyeznünk, hogy könnyen lehet, a fenti felsorolásban említett országok most éppen más nevet viselnek, mi azonban ezt már nem derítjük ki…

Eddig az országos, illetve nemzetközi vonalakon alkalmazott nyomtávok, de mi azért ahazai vicinálisok és gazdasági vasutak környékén is szétnéztünk kicsit. És ezt találtuk:

1000 mm-es nyomtávolságon közlekedtek a már egytől egyig megszűnt szombathelyi villamosok, a soproni villamos, illetve a borsodnádasdi lemezgyár vonala is ilyen volt. Eredetileg a Debreceni Zsuzsivasút 950 mm-es volt, de 1961-ben átépítették 761 mm-re, 790 mm volt a Zsdenyova vonal, 780 mm a Somogy-Kéthely viszonylat.

A sorban a következő a 760 mm-es azért fontos, mert ez volt a Monarchiában elterjedt, kis forgalmú, ipari, hegyvidéki vonalakon, és ez az úgynevezett boszniai nyomtáv (Boszniában ma már normál nyomtávot használnak), de ilyen például a Szilvásváradi Erdei Vasút és a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút is.

Egy érdees vasút, Bulgária:

A Taraczközi vasúton a szovjet keskeny nyomtávolságú 750 mm-es pályát alakították ki annak idején, de a 760 mm-ről átépített vonal már megszűnt Kárpátalján. A 700 mm a következő, amit a Pálházi Állami Erdei Vasútnál találhattunk meg egészen 1947-ig, mikor átépítették 760 mm-re. Az ózdi vasgyárban 633 mm-t alkalmaztak, kerek 600 mm-t pedig Almamelléken, Kemencén, a Felsőpetényi Kisvasútnál és a téglagyárak belső hálózatainál alkalmaztak.

A megszűnt dorogi szénbánya szintén megszűnt vonalán 580 mm-t, kerek 500 mm-t a törökszentmiklósi téglagyárban és (részben) a pilisszentiváni bányavasutaknál vezettek be, a Hollóházi Porcelángyárban 400 mm a belső hálózat, míg a Budapesti Vidámpark kisvasútja 385 mm-es pályán fut – ha egyáltalán még létezik…

Lehet, hogy ezúttal nem tudtunk különösebben érdekfeszítő témát hozni, de úgy gondoltuk, hogy jó, ha egy kicsi összeszedjük a nyomtávolságokat, és pár érdekességet.