Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Nyugati vég: A felsőszölnöki hármashatár

A mai Magyarország legnyugatibb pontja Felsőszölnök. Itt találkozik a szlovén az osztrák és a magyar határ. 1920-ig a Vendvidék és Muravidék területileg összetartozott. 1919 után Muravidék a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (a későbbi Jugoszláviához) került, és az újonnan kialakuló országhatárok a 90-es évek elejéig elvágták egymástól a két tájegység lakosságát.

Borítóképen: A hármashatás magyar határköve

A település első írásos említése 1378-ból való, Alsószölnökkel együtt (Zelnuk Superior et Inferior). Akkor a dobrai várhoz (Vasdobra) tartozott. A XVI. századtól a Batthyány család birtoka volt.

Vasdobra LeDentu rajzán (1639) – Felsőszölnöktől 6-7 kilométerre Ausztriában található

A törökök a falut is elérték és a férfilakosság jelentős részét elhurcolták. A falu melletti község, Ivánfalva (Iwanfalua) beolvadt Felsőszölnökbe; helyét és emlékét a Jánoshegy nevű településrész őrzi.

A 16. század végétől a falu urai révén vette fel az ágostai evangélikus vallást, és azt 1717-ig meg is tartotta. A község megmaradt katolikusai kisebb konfliktusok árán még gyakorolhatták hitüket, de egy részük Somogyba vándorolt, sok más szlovénnel együtt.

1640-ben a falu utolsónak hódolt be a töröknek, hogy elkerülje a pusztítást. A török már előtte sarcolta Istvánfalva, Börgölin (1622), Orfalu (1625), Permise és Ritkarócz (1632) szlovén anyanyelvű falvakat.

1664 augusztusában a szentgotthárdi csata előtt a tatárok felégették, sok más Rába menti faluval együtt. A lakosság előlük Stájerországba menekült, de a csaták elmúltával hazatért, s felépítette a falut üszkös romjaiból.

Az 1720. évi országos összeírás a falut Főlső Szőlnek néven a lékai uradalomhoz sorolta, és megemlítette az adózók névsorát is. 1750 és 1800 között egy kutatás szerint a felsőszölnökiek között a leggyakoribb női keresztnév a Margit volt (86 fő), ezt követte az Apollónia (39 fő) és a Marianna (33 fő). A leggyakoribb férfikeresztnév ebben az időszakban a Balázs volt (47 fő), ezt követte a Mátyás (41 fő) és az Ádám (10 fő).

A falu Alsószölnökkel a dobrai uradalom részét alkotta, s ezért a XIX. században más környékbeli falvaktól eltérően a Tótsági járásban feküdt.

Felsőszölnök az 1900-as évek elején körjegyzőségként működött, melyhez Kerkafő, Magasfok, Marokrét, Ritkaháza és Szentmátyás községek tartoztak. Majd jött 1920…

A II. világháború után a falu a határsávba került. A 40-es évek végén a helyi lakosság spontán akció keretében megpróbálta elérni, hogy a falut és környékét Jugoszláviához csatolják, de törekvésük kudarcba fulladt, és a retorzió sem maradt el: a falut a Rákosi-rendszer teljesen elszigetelte, a módosabb parasztgazdákat pedig kitelepítették a Hortobágyra, mint kulákokat; közülük a legtöbben nem is tértek vissza szülőfalujukba.

A község és környékének megközelítése a rendszerváltásig kizárólag határsávengedéllyel volt lehetséges, de ilyet a 80-as évekig csak nagyon indokolt esetben adtak ki. A műszaki határzárat (nyomsáv, aknák) a 70-es évek végén leszerelték, helyébe rakétás jelzőrendszert működtető „botlódrótokat” telepítettek.

A határvédelmi infrastruktúra maradékát (őrtornyok stb.) a 90-es évek elején felszámolták, de a szölnöki erdőkben néhol még mindig láthatók a vasfüggöny szögesdrótjának rozsdás maradványai.

Ajánlott Cikkek