Óbuda: Mi a csoda az a Rádl árok, és hol van az a Filatorigát?

Talán a Filatorigát sokaknak lehet ismerős, hiszen a Szentendrei HÉV-nek Óbudán van egy ilyen nevű megállója, de itt aztán gátat nem láthat az ember, a furcsa név eredetét pedig nem igazán sokan ismerik. Érdemes pedig a területen tenni egy kis sétát az időben, hiszen itt van nem messze Aquincum, egy római kori híd maradványai, a Hajógyári sziget, a valamikori gyár maradványaival, és persze a valamikori Gázgyár területe, ahol most informatikai park van.

Borítóképen: Egy másik érdekes történet – a Filatorigát HÉV-megállónál a ’70-es években még létező teherpályaudvar

Mi nem megyünk vissza a római korig, sőt, ahhoz képes szinte a mai korba röppenünk, hiszen a mi időgépünk az 1880-as évekbe visz minket, illetve úgy jó száz évvel korábbra. Lehetne némi aktualitást adni a cikknek a mai római parti gát körüli mizériát taglalva, de nekünk ez nem célunk, ezzel majd foglalkozzon az utókor…

Mi most abban a korban vagyunk, amikor a területen még működött az 1781-ben épített és 1789-ig működő ötemeletes Filatórium (Selyemfonó), ami a névadója az észak-óbudai területnek.

A fenti térképen pontosan látszik a Filatórium (Cotton Fabric), és szerepel rajta a Rádl árok vonala, és maga a megnevezés (Radl).

Az 1775-ös és 1779-es jeges árvizek, az 1838. évi nagy árvíz a dunai védelmi töltésrend kiépítésére késztette a kormányt és a várost. Igen, sok-sok év eltelik, mire végül megépül a területet védő gát, ami – mi sem természetesebb! – a Filatorigát nevet kapja.

Nos, valamivel több, mint száz év telt el azóta, hogy a gátépítés okaként megjelölt első nagy árvíz pusztított a térségben, de mégsem történt semmi… Helyesebben; akkoriban már az ország minden részén folytattak árvízvédelmi munkákat, de nem volt olyan átgondolt, az ország egészére, vagy legalább egy-egy nagyobb vízrendszerre kiterjedő munkálatok, amelyek aztán később, az 1860-as években elindultak.

Sajnos azonban – talán az akkori ismeretek hiányosságai, vagy akár gazdasági-, politikai okok miatt… – nem volt mindig átgondolt az árvízvédelmi rendszerek kialakítása:

1875-ig a pesti és budai part teljes hosszában elkészültek a magas rakpartok és gátak, azonban Észak-Budán csak a Margit hídig. Így az 1875-76-os árvíz Újlakot és Óbudát sújtotta leginkább, szabadon behatolva a városba, a kilakoltatottak száma meghaladta az ötezret. Óbudát ezen túlmenően a Filatori területéről a Duna felé (a Filatori-, Radl-, Bründl-, Aranyhegyi-árokban) futó négy bővizű patak is veszélyeztette, hiszen ezek kiöntéséhez elegendő volt, hogy a Duna magas vízállása visszaduzzassza vizüket.

És akkor itt jön a megfejtés, hogy az utca, ami a területen a Rádl árok nevet viseli, honnan nyerte el nevét. Igen, a valamikor itt húzódó bővizű patak volt.

Ma már csak a HÉV-megálló elnevezése, és a valamikor Rádl árok patakmedrének nyomvonalán található Rádl árok utca emlékeztet a valamikori állapotokra.

Hogy mi lett mára a bővizű patakkal? Nos, a terület – helyesebben a terület feletti dombos rész beépítésével minden valószínűséggel megszűnt létezni a forrás, és a patak más mellékvizei, ugyanis a csatornázás teljeskörű, így ma csatornarendszerek vezetik le a területről a vizet.

Miért érdekes mindez? Talán sokan vannak, akiket az ilyen történelmi jellegű témák nem érdekelnek, de azt örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen vannak azok, akiket viszont érdekel, hogy „honnan jöttünk”.

Ehhez pedig egy adalék ez a cikk is.