Ökölvívó, birkózó, pankrátor és zeneszerző: Váry Sándor
Nem ismerős a név? Pedig Váry Sándor volt az, akit 1936-ban az Egyesült Államokba hívtak profi szabadstílusú birkózónak, és aki aztán az elkövetkező másfél év alatt megvívott 200 mérkőzéséből 190-et megnyert (5 döntetlen és öt pontozásos verség mellett), és ő volt az, akinek ezalatt az idő alatt válla soha nem érte a padlót! De kezdjük ez elején!
Borítóképen:
Schwechtje Sándor néven Csongrádon született a német felmenőkkel bíró sportember 1909. március 8.-án. Már kora gyermekkorában a sportok felé fordult; előbb atletizált, majd aztán a birkózás felé vette az irányt. És ami a címből kimaradt:
Váry Sándorről elmondható – a címben felsoroltak mellett -, hogy Pásztor János akadémikus szobrász legismertebb modellje volt, a mester más művei mellett róla formázta meg Rákóczi nagyfejedelem Országház előtti lovas szobra alakját!
De vissza az elejére! Váry töltöttebe 16. életévét, munkába kellett állnia. A csongrádi Tisza-parton hajóhídi ácsok mellett dolgozott. A Zsinór utcai (ma Somogyi Béla) szomszédjai szerint…
Már ekkor olyan erős volt, hogy több mint fél mázsás tölgyfapallókat dobált egymás tetejére, játszi könnyedséggel.
És ez nem csak szóbeszéd volt! Ugyanis többen fel is figyeltek hatalmas fizikumára, és egyik napról a másikra Németországban találta magát; itt az ökölvívás és a súlyemelés alapelemeit tanulta ki. Közben vándorcirkuszban dolgozott, de bármiféle munkát elvállalt.
1928-ban aztán hazatért, és valódi sportpályafutása ekkor vette kezdetét, ugyanis – miután híre megelőzte – megismerkedett dr. Varga Bélával, ő vette tehát pártfogásába az ifjú titánt, és ajánlotta be a Magyar Atlétikai Klubba. Itt aztán olyan tanítómesterei voltak, mint az 1928-ban, Amszterdamban kötöttfogásban olimpiai bajnoki címet nyert könnyűsúlyú Keresztes Lajos, és szintén ezen az olimpián a kisközépsúly döntőjében vitatható kétvállas vereséget szenvedett Papp László.
dr. Varga Béla
Varga Béla a BEAC-al kezdett birkózni, majd a BAK-hoz és a MAC-hoz került. 1911-25 között hét magyar görög-római címet nyert. Háromszor nyert aranyérmet nem hivatalos nemzetközi bajnokságon. 1910-ben világbajnok volt nehézsúlyban, majd 1912-ben és 1913-ban Európa-bajnok középsúlyú B kategóriában.
Első olimpiája az 1912. évi nyári olimpiai játékok volt Stockholmban. A birkózáson belül a középsúlyban indult és bronzérmes lett, mert…
… több mint 2 órás küzdelemben (!) hiába fektette kétszer is kétvállra a svéd Ahlgrent, a svéd bíró egyszerűen nem „látta” a tust!
Ezután legközelebb csak az 1924. évi párizsi nyári olimpiai játékokon vehetett részt az első világháború miatt és mert a vesztes nemzeteket nem hívták meg az 1920. évi nyári olimpiai játékokra Antwerpenbe. Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon birkózásban a könnyűsúlyban indult és a 4. körben esett ki.
Nem kellett hozzá sok, és ifjúsági magyar bajnokot faragtak az ifjú titánból, de Váry ennek ellenére sem hagyott fel a súlyemeléssel és az ökölvívással. De ez sem csak amolyan kedvtelés volt, ugyanis;
Súlyemelésben magyar bajnok lett, és ökölvívásban is a magyar válogatott kerettagja volt!
Az igazsághoz tartozik, hogy az ökölvívó válogatott béli kerettagsága körül igen komoly vita folyt, ugyanis Váry technikája finoman szólva is hagyott maga után némi kívánnivalót, de Herkulesi termete azonban ijesztő volt, mozgása mackószerű, és ha jobb kezével el tudta találni ellenfelét, ott abban a másodpercben vége is volt a mérkőzésnek…
Erről egy történet is fennmaradt: a 1929-ben magyar—olasz válogatott ökölvívó-mérkőzésre történő felkészülés során Váry Sándor Virág-Ébner Edével edzett (aki egyébként szintén inkább birkózó volt, és az 1936-os nyári olimpián férfi szabadfogású félnehézsúlyban indult).
Megbeszélték, hogy nem ütnek nagyokat, a mozgás a fontos. Váry sem ütött teljes erejéből, így történhetett, hogy Virág- Ébnert csak agyrázkódással vitték ki a margitszigeti szorítóból…
El lehet képzelni, hogy milyen lehetett élesben Váry ellen kiállni! Az olaszok elleni mérkőzésen bizony ezt Malatesta is megtapasztalhatta, aki igen jó öklöző volt, ruganyos mozgással egyre másre vitte be Várynak az ütéseket, aki ezzel sokat nem törődott, csak idegesítette a sok „szúnyogcsípés”… Az olasz utcahosszal vezetett a pontozóknál már az első menet után, de amikor a második menet 20 másodpercéhez értek, Váry elengedett egy jobbost, és ott lett vége a mérkőzésnek.
Malatesta eszméletlenül rogyott össze állcsonttöréssel szállították kórházba. Győz, kiütéssel, Váry Sándor!
Váry nem különösebben szerette az ünneplést, az olasz ellen aratott győzelme utáni ünnepi vacsoráról is a legközelebbi vonattal hazautazott Csongrádra, ahol a Tisza volt a mindene. Persze szülővárosában sem volt feltétlen nyugodt az élete, hiszen a rokonszenves, világlátott figurát mindenki kedvelte, a hölgyek pedig bomlottak utána;
Kora igazi férfiideálja volt Magyarországon!
És ekkor már világhírű volt, így nem véletlen, hogy teljesülhetett régi vágya, az utazás Amerikába! Történt ugyanis, hogy a Madison Square Garden birkózót keresett, és nem véletlenül (!) Váry Sándorra esett a választás! Ekkor érte el bevezetőben említett sikereit, világlapokban jelentek meg a fényképei, és ez a népszerűség tovább repítette:
Meghódította Ausztrália, Afrika (Egyiptom), Fülöp-szigetek sportrajongóit is.
Amerikában színészként is föllépett, idehaza is vállalt kisebb filmszerepeket (Gül Baba, Csákó és kalap).
Európába 1939-ben tért vissza. Itt több fővárosban lépett fel, például február 17. és 28. között a svéd Lorengsberg-cirkusban birkózott. A műsorfüzetben többek között ez állott: . . . Váry Sándor186 centiméter magas, 101 kilogramm, súlyú.
Az 1940-es évek elején tért vissza Magyarországra. Budapesten, a sportcsarnoki pankrációs cirkusz nagy sztárja lett. Dőlt a közönség, hogy láthassák Váryt.
Éveken keresztül a legnagyobb sztár volt itthon és külföldön egyaránt, de egy hirtelen elhatározással egyszer csak visszavonult!
Nem lehet tudni, hogy mi állt a döntés mögött, nem lehet tudni, hogy esetleg már akkor is lehettek egészségügyi problémái, de azt tudjuk, hogy a front elvonulása után még egyszer porondra lépett (hosszas unszolásra), de sajnos 1945. július 3.-án egy edzés után szívrohamot kapott… 36 éves korában meghalt.
