Oktogon, a forgalmas nyolcszög – egy 150 éves történet
Hogy miért éppen ezt a kialakítást választották annak idején Budapesten az Andrássy út és a Teréz körút kereszteződésénél? Nos, ezt pontosan nem tudjuk, de már a tervezés elejétől fogva ezzel számoltak. A Közmunkatanács úgy számolt, hogy a Sugárút belső szakaszának 18 öl (kb. 33 méter), a középső – Oktogon és Körönd közötti – szakaszának pedig 24 öl (kb. 45 méter) szélességűnek kellett lennie.
Borítóképen: Az Andrássy út napjainkban (jobbra) és a megépítése előtti térkép (balra)
Igen, az Andrássy út – a belváros irányából haladva – egyre tágasabb teret enged a szemnek:
A Bajcsy-Zsilinszky útnál induló sugárút mellett egy-egy járda távolságban állnak a magas épületek, az Oktogontól viszont más egy-egy szervízút is szélesíti a sugárút látványát, a Körönd után pedig már nem sorbeépítéssel magas házak vannak, hanem sokkal szellősebben épített villák!
A tér tehát így nyílik a belvárostól a Hősök tere felé haladva! Zseniális szerkesztés!
Ezúttal is történeti áttekintőt adunk, de kevésbé a történet elmesélése, mint inkább olyan képek bemutatása a célunk, amelyek megmutatják, hogyan változott az Oktogon az idők során. A Nyolcszög téren már álltak a hatalmas bérpaloták – 1875-re készültek el -, de szomszédjuk még nem igen akadt… De ezzel a tér fő kiterjedése immár nem csak a rajzasztalon, hanem a valóságban is megjelent:
A fenti képen jól látható, hogy az Andrássy úti fák még igencsak csenevész cserjék, de azok természetesen hamar megerősödtek. Ez (is) látható az alábbi, 1885-ben készült képen:
De nem csak a fék növekedtek, hanem a forgalom is mintha nagyobb lett volna. Persze pontosan nem tudjuk, hogy miként alakultak az akkori forgalmi adatok, de azt tudjuk, hogy 1873-ban, Pest és Buda egyesülése idején a város lakossága 370 ezer fő körül volt, ami 1885-re 520 ezer főre növekedett. Márpedig ez 40 százalék – és mindössze 12-13 év alatt!
És ahogy a város lakossága növekedett, egyre nagyobb igény volt a korszerű közlekedési eszközök bevezetésére. És ez – amellett, hogy a Sugár út megkapta az Andrássy út nevet! – látható is fenti, 1891-es képünkön nem is maradt el!
És ez még korántsem jelentette a közlekedési fejlesztések végét! A kontinens legelső elektromos földalatti vasútját 1896-ban építették meg, amit ma Millenniumi Földalatti Vasútként, vagy hivatalosan M1-es metróvonalként emlegetnek. Az első európai földalatti vasút Londonban 1863-ban épült meg, ám ez még gőzhajtású volt, de Budapesten már 1894-ben hozzáláttak az elektromos földalatti vasút megvalósításának:
A fenti képen látható építés már a Kisföldalatti építéséhez kapcsolódott. Lehet, hogy kevesen tudják, de a nagykörúti főgyűjtővezeték határozta meg a maximális mélységet, így az alagút belmagassága 2,65 méter lett.
Ezen a képen sajnos magáról a térből sokat nem látunk, de az világosan kivehető, hogy már nem az eredetileg lerakott fakocka útburkolaton közlekednek. A fakockákra azért volt szükség, hogy lovak patáinak zaja ne legyen olyan nagy, illetve, hogy kíméljék a lovak patáit. Úgy tűnik, hogy erre egy idő után már nem volt olyan nagy szükség, ugyanis 1896-ban – amikor megépült a Kisföldalatti – lecserélték kockakőre a burkolatot.
Igen, pontosan jól látható, kezdenek megjelenni a nagyméretű hirdetések. Itt a legfeltűnőbb a whisky hirdetés, de az is szót érdemel, hogy ezekben az időkben még komoly havak voltak Budapesten. Így hát kellettek a hótakarító gépek is:
Bizony, ma már nem nagyon lehet ilyen gépeket látni, de korábban igen komoly történelmük volt. Ahogy aztán a világító reklámoknak is:
Ebben a korban még nem uralták le a külföldi márkák (teljesen) a hazai piacot, így a reklámokat sem. A képen az Orion hirdetése igen hangsúlyos, de belóg – csak részben látható – a Cordatic világító reklámja is.
A következő kép olyan elképesztően pontos korlenyomat, ami még az eddigieknél is többet elárul koráról…:
Igen, a mentőautók minden bizonnyal a front irányába tartottak, a tér neve pedig 1936-tól a második világháború végéig Mussolini nevét viselte, a háttérben pedig ott a német gyógyszergyártó reklámja… A történet további menetét pontosan ismerjük, ahogy az is tudott, hogy ezzel a névváltással még nem volt vége!
A háború után a tér visszakapta eredeti nevét, de az már mégsem járta, hogy az akkor regnáló rendszer az előzőtől bármit is átvegyen, így 1950-től November 7. tér lett a neve (előtte volt még Április 17. tér is a neve…). Az más kérdés, hogy ezt a nevet nagyjából senki nem használta, mivel gyökerei nem voltak, és sokkal problémásabb volt kimondani is. Ráadásul azt kimondani, hogy November 7. tér 1. szám, már önmagában is furcsa…
Jól látható, hogy az épületek úgy-ahogy ki vannak javítva, de máris látható az a későbbiekre is jellemző szürkeség és üresség, amit csak a „minőségi” Kőbányai sör tör meg kissé. És ahogy teltek az évek, egyre inkább keveredett a modern(nek gondolt) a régivel, minthogy utóbbit az előző rendszerben nem nagyon tisztelték… Nem is lett jó vége:
Persze a rendszer ekkor igen erős volt – különösen, hogy a szovjet csapatok besegítettek ebben… -, ezért aztán a tér neve maradt egy dátum!
De egy dolog azért legalább változott:
Megjelentek újra a világító hirdetések, amit azt (is) közölték immár, hogy elérkezett a gulyáskommunizmus, a forradalom ugyanis ráébresztette a hatalom képviselőit, hogy adni is kell valamicskét. És akkoriban a kevés is elégnek bizonyult, mert a környező „baráti” országokban sokkal rosszabb viszonyok uralkodtak, a nyugathoz meg nem mérhettük a helyzetünket, mert oda nem engedtek.
Aztán eljött az az idő is, amikor ugyan egyre több lett a hirdetés, egyre csicsásabbak voltak, ugyanakkor a mögöttük lévő épület, ami hordozta őket, egyre rosszabb állapotba került. Ez nem csak a tér egy házára, és nem csak a tér házaira vonatkozott, hanem szinte mindenre. De még a reklámok miatt nem volt igazán feltűnő!
A fenti kép az egyik utolsó azok közül, amelyeken még elvetemült, idegen emberekről neveztek el, mert például az Oktogon 1990-ben visszakapta eredeti, egyetlen hiteles nevét. Így jutunk el napjainkig, amikor a tér üzleteit az amerikai gyorséttermek és a szintén amerikai kávézólánc egy tagja uralja. Na meg van itt bankfiók, egyebek, de a lényeg:
A tér a mai napig éppen olyan lenyűgöző csomópontja a városnak, mint korábban. É ez még akkor is igaz, ha a város lakói napi dolgaik közben a legritkább esetben néznek körül, amikor itt járnak.