Hírek Vélemény Vélemény-cikkeink

Olajra léptünk, az USA meglökött…

Sok cikkben foglalkozunk ezzel az árucikkel, ami stratégiai jelentőségű, és bizony nekünk is nagyon fáj, ha drága, de ha éppen olcsó, azt csak relatíve éljük meg jó eseménynek, hiszen az adók miatt a fogyasztói árban nem nagyon tud érvényesülni, amikor éppen padlót fog az olajár.

Persze a tálalás az, hogy az emelkedésben sem érezzük egy az egyben a növekedést, de van egy fontos különbség; az adókkal X egységbe kerülő üzemanyag adók nélkül X/2 egységbe kerülne, és amikor nagyon felszökik az ár, még mindig nem érné el az X-et. De most az iparági elemzők szerint nagy a baj, és ebben az a rossz, hogy éppen most vagyunk egy olyan ponton, amikor az olajár változásait – nemzetgazdasági szinten persze – ki tudnánk „egyenesíteni. De ezt – mint ITT írtuk – az USA nem akarja…

A helyzet most az, hogy korábban az OPEC és az OPEC+ termeléskorlátozást vezetett be, hiszen visszaesett a nemzetközi kereslet, és az árak olyan szinteket értek el (~20 USD körül), ami már veszteségessé tette a kitermelést. Ez utóbbit azonban nem lehet mindenkor végtelenül rugalmasan kezelni, ezért amikor a járvány alatt tényleg beesett a keresleti oldal, egyfajta túltermelés alakult ki.

Igen ám, de közben azok a cégek, akik már nem tudtak nyereségesen termelni, minden erejükkel azon voltak, hogy leépítsék kapacitásaikat, mely mostanság be is érett, és a korlátozásokkal együtt viszont egy olyan piacon találta magát az így kitermelt olaj, ami éppen a keresleti oldal növekedését mutatja. Igen, mert közben – járvány ide, járvány oda – a gazdaságban megindult egy alkalmazkodás, és a termelés, és a lakossági fogyasztás is emelkedésnek indult. Következmény? Az alig egy éve még 20 USD körüli árak mára 60 dollár fölé lökték az olaj hordónkénti árát, hiszen most meg nem tudnak eleget termelni, mert a kapacitások felfuttatása sem megy egyik napról a másikra.

Ez érthető, hiszen a normál körülmények között kialakuló gazdasági ciklusok hosszú folyamatok, azokra lehet reagálni (jó és rosszul…), de most olyan hirtelen ingadozások vannak, amik miatt a termelés és fogyasztás eddig soha nem látott ellenmozgást mutat. És miért fontos ez számunkra? Persze, elsőre az ugrik be, hogy nem mindegy, mennyit fizetünk a kúton. Másodszorra pedig az, hogy ez csak a fogyasztói oldal, de van ám egy másik, a kitermelői is. A térségben ilyen a MOL, és ne feledjük, hogy Romániában is komoly gázmezők húzódnak!

Itt és most megint egy gazdasági példával kell jönni ahhoz, hogy a továbbiak érhetőbbek legyenek. Norvégia jó pár évvel ezelőtt -1996-ban – létrehozta az úgynevezett Norvég Vagyonalapot, ahova az olaj kitermeléséből származó bevételek egy maghatározott százalékát fizették be a kitermelésben érdekelt cégek. A norvég alap vagyona 2017-ben meghaladta az 1.000 milliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy jelenleg ez a legnagyobb pénzügyi alap a világon. Gondoljunk bele, ez forintban, leírva így néz ki; 295.000.000.000.000 forint… Elképesztő. Így már érthető, miből futja a nagyvonalú elektromos-autó támogatásra a norvégoknak? Az olajból…

De vissza a mi térségünkhöz. A MOL igen komoly kitermelőnek számít – na nem idehaza! -, de ahogy említettük, Romániában is egyre magasabb a gázkitermelés. Ha emelkedik az olaj és gáz ára, az nagyobb bevételt jelent, ami több adófizetéssel jár, így – nemzetgazdasági szinten! – akár ki is egyenlítheti egymást a két hatás. Az már egy más kérdés, hogy a vállalatoknál, illetve az államnál megjelenő bevétel hogyan jelenik meg a lakosságnál valamilyen kompenzáció, vagy kedvezmény formájában, de van erre is egy kialakult gyakorlat; Magyarországon úgy fest a dolog, hogy ha negyedéves szinten 50 dollár fölé emelkedik az olaj ára, a következő negyedévben csökkentik az üzemanyag adótartalmát, ezzel pedig a fogyasztóknak juttatnak valamit a növekvő bevételekből.

Már a megépítése idején eufemizmus volt a Barátság elnevezés – és ez az ómen nem enged…

És most akkor lépjünk egyet a kitermeléstől a kereskedelmi lánc következő állomásához, a szállítóhoz, avagy tranzit-országokhoz. A tranzit-díjak is emelkednek, ha az energia-hordozók ára növekszik, így pedig szintén képződik az állam és a vállalatok oldalán egy olyan extraprofit, ami – persze ez döntés kérdése! -végső soron a végfelhasználónál is megjelenhet valamilyen kedvezményként, de az biztos, hogy az államháztartásnak jót tesz, és ha itt nagyobb a mozgástér, akkor a szociális, és más állami feladatok ellátására is több pénz juthat.

Ez eddig túlságosan elméleti volt, de ha most ezt a konkrét napi eseményekre fordítjuk le, akkor azt tudjuk mondani, hogy az USA szankciós fenyegetése (ami miatt nem épül meg a Balkán-áramlat európai hálózati bekötése Magyarországon) Magyarország érdekeit sérti, és – visszautalva a fenti gondolatmentre – ezzel minden egyes magyar állampolgár érdekeit (és egzisztenciáját is!) negatívan érinti!

Akkor most vezessünk be szankciókat az USA ellen? Ha erre lenne akár elvi lehetőségünk is, akkor sem érnénk el vele sokat, hiszen a gazdaságok mérete nincs pariban, de akkor meg nem jelent mást ez az egész problémahalmaz, mint azt, hogy az USA visszaél gazdasági erőfölényével!

Ugye ismerős a kifejezés (gazdasági erőfölénnyel való visszaélés)? Tán csak nem éppen az USA szokta ezzel a váddal illetni Kínát, és Oroszországot? Ja kérem, az a bizonyos mérce…

Ajánlott Cikkek