Olyat kerestek, ami máshol is van, de a világon egyedülállót találtak!
Amit kerestek, megtalálták, és ez nem volt más, min az olaj, ugyanakkor a napi három vagonnyi termelés nem volt egy „nagy dobás”. De akkoriban – a második világháború előestéjén vagyunk, már sejthető, hogy nagy felfordulás jön – bizony mindennél fontosabb volt a stratégiai szempontból nélkülözhetetlen területeken az önellátás.
Borítóképen: A SALVUS gyógyvíz forrása és a gyógyfürdő első medencéje
Ebben az időben tehát nagy lendületet vettek a kutatások, nem csoda, hogy az akkori fúrások nyomán a mai napig is működő kiváló gyógyfürdők alakultak.
Az olaj ugyanis nem önmagában van jelen a talajban, a legtöbb esetben gázzal, illetve vízzel együtt lelhető fel. Ez műszaki értelemben semmilyen nagyobb nehézséget nem vet fel, a kitermelés során kinyert egyes összetevőket minden további nélkül szét lehet választani. Bár Bükkszékből nem lett olajipari központ, ebben az időben az ország másik felén bizony rendkívül fontos felfedezést tettek:
A bevezetőben említettük, hogy a napi három vagon kitermelt olaj nem volt nagy találat, de itt jött létre a méltán híres fürdő és a talán még sokkal nevesebb Salvus Gyógyvíz is innen származik.
A Salvus Gyógyvíz
A Salvus Gyógyvíz összetételét tekintve a világon egyedülálló, igen magas összes oldott anyag tartalmú (22.500 mg/l) gyógyvíz. A gyógyvíz a nagy oldott ásványi sótartalmú, alkáli-hidrogén-karbonátos-kloridos, brómos-jodidos gyógyvizek csoportjába tartozik. Frissessége abból ered, hogy a forrásból egyenesen a palackokba kerül.
Számos gyógyszerrel ellentétben a Salvus kizárólag természetes összetevőket tartalmaz és kíméletesen bánik az emberi szervezettel. Az anionok közül kiemelkedő mennyiségű a hidrogén-karbonát, amely a többi összetevővel komplex hatást kifejtve a vizet az egyik legkülönösebb tulajdonságú gyógyvízzé teszi. A Salvus Gyógyvízben oldott halogénelemek az egészséges emberek számára is jó hatásúak.
Azzal együtt, hogy talán már feledésbe merült, hogy Bükkszéken eredetileg olajat kerestek, ezúttal az akkori kutatásokat és annak eredményeit mutatjuk be.
Régóta ismeretes volt, hogy Parád-Recsk környékén természetes petróleumnyomok vannak. Az 1880-as években kutatások is folytak itt, és ekkor a recski Miklós-völgyben mélyített kutató aknából összesen mintegy 80 liter olajat ki is termeltek.
A Magyar Királyi Földtani Intézet 1934-36-ban részletes földtani vizsgálatot végzett ezen a vidéken és ezek a vizsgálatok egyrészt azt mutatták ki, hogy itt sokkal sűrűbben találhatók olaj jelenlétére valló úgynevezett indikációk, mint ahogyan régebben tudtuk, másrészt pedig azt, hogy azok a hegyszerkezeti adottságok, amelyek olajfelhalmozódásra alkalmasak szoktak lenni, ezen a területen is megvannak.
Két, 1.500 méter mélyre tervezett és az altalaj összetételére vonatkozó általános felvilágosításokat szolgáltatni hivatott kutató mélyfúrás indult meg egyidejűleg, az előzetes vizsgálatok alapján legalkalmasabbnak látszó pontokon. Az egyik Bükkszék község mellett 1936. december 11-én, a másik a recski Lahoca-hegyen 1936. december 29-én.
A Bükkszék I. számú fúrás eredményesnek mutatkozott, amennyiben benne 263 m mélységben erős olajnyom, majd 325 m mélységben egy olyan olajszint jelentkezett, amelyből napi 200 liter olajat lehetett termelni. 1937. március 19-én indult meg a Bükkszék II. számú fúrás, mely 40 nap alatt 285 m mélységbe jutott le, egy viszonylag erős olajszintig, ami aztán egy ideig folyamatosan termelt.
Akkoriban azt remélték, hogy a zalai mezőkhöz hasonló mennyiségben találnak szénhidrogéneket, de ez végül nem történt meg. Ezzel szemben már 1939-ben megépítették a gyógyfürdő első medencéjét (a borítóképen látható), de a Salvus Gyógyvíz története sokkal korábbra vezet!
Vályi András 1799-ben említi a későbbiekben világhírűvé vált bükkszéki sós vizet:
„…nevezetes kősziklából eredő forrás van a határában, mely tavasszal és ősszel úgy megfejéríti a sarat és gyepet, mintha liszttel meghintenék, érezhetően sós voltáért a marhák is nagyon szeretik.”
A kőolajkutatás beindulása után, melléktermékként egyre több kútban jelentkezett a fent említett szódás, sós melegvíz. Ennek megvizsgálására 1938 tavaszán a szakemberek a lemélyített 27. számú fúrást használták fel. Erre a kútra alapozva készült el 1939-ben a strandfürdő.
Magát a palackban kapható Salvus Gyógyvizet az 1951-es Lipcsei Vásáron mutatták be először külföldön is.