Ómassa, Fazola Henrik és az egri vármegyeháza kovácsoltvas kapuja

Ne meg a Bükk vashámorai, sőt, maga a diósgyőri vasgyár, és még sok-sok minden összefut itt egy pontba! A természet valami egészen varázslatos, a történelem igen gazdag, valamiért mégis mintha kissé elfeledett lenne a kicsi, a Garadna-völgy nyugati szegletében.
Borítóképen: Óhuta 1930 krül és napjainkban (ugyanaz az utcarészlet)
Persze az is lehet, hogy azt a fajta szépséget, amit ma tapasztalhatunk, igazán addig őrizheti meg a település, amíg el nem özönlik a turisták, akik nem bakancsot viselnek, hanem sokkal inkább négy kerékkel „túráznak”. Ki tudja…
De nézzük, hogy mi a története ennek a mindössze 165 főt számláló településnek! A történet ugyan nem vezet vissza mondjuk István korához, vagy egészen a kora középkorig, ellenben legalább annyira érdekes, mint sok akár évszázadokkal korábban létesült településünké!
A település kialakulása egyértelműen Fazola Henrik munkásságának köszönhető, aki testvérével együtt Würzburgban tanulta mesterségét Georg Oegg udvari lakatosmestertől.
Fazola Henrik
Inaséveik után testvérével, Fazola Lénárddal együtt járták be Európát, míg végül Magyarországon telepedtek le. Ekkor Fazola Henrik 28 éves volt, de olyan tapasztalt mesternek számított, hogy Barkóczy Ferenc egri püspök, Heves megye főispánja Egerbe hívta, és megbízta az épülő vármegyeháza kovácsoltvas kapuinak, illetve díszeinek elkészítésével és más lakatosmunkákkal.

Ebből a megrendelésből – illetve a ma is látható, igen míves munkából is – látszik, hogy jól ment az ipar, így Fazola Henrik olyan vagyonra tett szert, hogy abból már vasművet építhetett a Bükkben, valahol Eger közelében – ahogy azt tervezte.
A Bükkben feltárt vasérctelepekre alapozva vasgyártáshoz fogott a Garadna és a Szinva patakok völgyében 1765-től létesített vashámorokban. 1767-ben a Jászóban székelő Bányamesteri Hivatal engedélyével újabb ércbányákat nyitott Parádon és Gyöngyösorosziban, 1769-ben Upponyban.
1770. július 28-án Mária Terézia aláírta a diósgyőri vasgyár alapítólevelét. Ekkor – a bécsi bányakincstárral, kamarai főtisztviselőkkel és miskolci kereskedőkkel társulva – építeni kezdte a felső-hámori (ma Miskolc-Ómassa) vasolvasztót, és azt 1772 tavaszán üzembe is helyezte. Az építkezéshez és az üzem beindításához stájer és felvidéki, vasgyártásban, illetve -feldolgozásban jártas szakembereket telepített le, ők lettek Ómassa és Hámor települések őslakosai. Egri lakhelyét feladva ő maga is a vasgyár területére költözött, és ettől fogva vasgyárosként dolgozott.
Fazola Henrik 1779 áprilisában hunyt el Hámor községben. Fazola halála után a vasgyártás ezen a területen 1820 körül befejeződött, a kohó köveiből iskolát építettek. Fia, Fazola Frigyes a közeli Újmassán új kohót építve folytatta apja munkásságát.
Az energiát a garadna-patak biztosította, ami a mai napig is kiváló ivóvizet biztosít a környék lakói számára.

Mint az keretes írásunkból kiderül, 1771-ben épült fel az első vaskohó Ómassán, ami egészen 1814-ig működött, mikoris kiderült, hogy nincs lehetőség további bővítésre, így aztán ekkor települt át a gyár Újmassára. A régi kohó köveiből iskola épült.
Ekkor hozták létre a ma is Hámori-tó néven ismert fantasztikus gyöngyszemet a vízellátás biztosításához, de vannak persze a tó létrejöttéről más teóriák is…:
Tudni kell, hogy a kezdeti időkben német munkásokat telepítettek Ómassára, miután azonban a kohó áttelepült üvegfúvók érkeztek helyükre, illetve a Felvidékről favágók, akik természetesen az üvegfúváshoz és a vasgyártáshoz szükséges faanyagot termelték ki a Bükk erdeiből.
Az Újmassán épült őskohó ma is áll, ipartörténeti műemlék, mellette múzeumot rendeztek be.

Érdekes, hogy Ómassa turizmusa nem annyira nagy jelentőségű, mint az alig 9 kilométerre lévő Lillafüredé, pedig autóval mindössze 14, de gyalogosan is csak 2 óra megtenni ezt a távolságot! A magunk részéről ez utóbbi megközelítést javasoljuk, mert a táj az valami egészen csodálatos, amit persze autóból is látni, de gyalogosan közlekedve valami egészen más szintjét kapjuk az élményeknek!

És ne feledjük, hogy Lillafüredre sem kell feltétlenül autóval érkezni, hiszen van egy sokkal, de sokkal jobb eszköz is ahhoz, hogy idelátogassunk!
És ha már ott vagyunk, Ómassa igazán megérdemel egy túrát, ami talán kicsit megpróbálja az embert, de az egészségét is szolglja!