Hírek Mások írták Vélemény

Öngyilkos butaság és kétélű szankciók

Putyin azt követelte, hogy rubelben fizessék ki szénhidrogénjéért. Svindler – mondták akkor. Az agoravix.fr portálon Kalman Schnur tollából származó cikket idézzük.

Borítóképen: Szürreális öngyilkosság, Javad Alizadeh iráni művész alkotása (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Javad Alizadeh, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

2022. március 1-jén, egy héttel az ukrajnai orosz invázió után, február 24-én, a pénzügyminiszterünkként szolgáló csillagközi zseni, Bruno Le Maire ezt a harcias, harcias, példátlan és példátlan hangot ütött meg. Kellően dokumentálva, többek között egy kultikussá vált YouTube-felvétellel:

„A szankciók hatékonyak. A gazdasági és pénzügyi szankciók még rendkívül hatékonyak is. És nem akarok félreérthetetlenséget hagyni az európai elszántságot illetően ebben a témában. TELJES gazdasági és pénzügyi HÁBORÚT fogunk viselni Oroszország ellen. Ezért az orosz gazdaság összeomlását fogjuk okozni”.

Így beszélt Bruno, az osztályelső a lenyalt hajával, nyakkendőjével és tisztaságával. De hol tartunk ma?

A rubel, amely jóval február 24-e előtt stabilan 1,2 eurócent körül volt, közvetlenül a hősies Bruno beszéde után zuhant. Március 7-én értékének felét veszítve 0,61 eurócenten állt.

Itt Putyin azt követelte, hogy rubelben fizessék ki szénhidrogénjéért. Svindler – mondták akkor.

De a rubel azonnal példátlan szárnyalásba kezdett; június 30-án 1,8 eurócentet ért, ami az éves átlagérték fele (1,2), a mélypont háromszorosa (0,61). Oroszország ezért erős rubelben fizetett szénhidrogéneiért cserébe, amelyek ára robbanásszerűen emelkedik a magunk ellen hozott szankciók miatt.

Dupla haszon Oroszország számára. Másrészt mi látjuk az euró zuhanását a világpiacon. Köszi Bruno.

Milyen megvilágításban mutatja be ez az ügy a francia és európai kormányzást? Gyengekezűek, amatőrök és tudatlanok vezetnek bennünket?

De Brunót ez nem érinti. Újra kinevezték a Borne-kormányban betöltött posztjára. Mi viszont még nem fizettük ki a számlát a történelem legostobább és legöngyilkosabb (európai) kormányzásának tetteiért. A politikai és társadalmi zavarok, az európai hideglázadások és az éhséglázadások (és nem csak Afrikában) kinek jók?

Kis vigasz, hogy Franciaország nincs egyedül a szakadékhoz vezető versenyben. Az Európai Unió büszke arra, hogy öngyilkosságot követ el – Ursula Von Der Leyen pedig hangosan örvendezik.

Különben is, ez a német arisztokrata milyen jogon tagadja meg tőlünk az „RT” és a „Sputnik” orosz sajtóorgánumokhoz való hozzáférést? Mi a jogalap?

Megkockáztatnánk, hogy olyan dolgokról értesülnénk, amelyeket Ursula el szeretne rejteni előlünk? Jobban szereti a CIA által ellenőrzött hírügynökségeket? Ezért követjük alvajáróként Washington szenilis gyújtogatóját?

Szerencsére a lényeges megmaradt. Többé nem vásárolunk szénhidrogéneket ettől a diktátortól, Putyintól.

Most feltankolunk Szaúd-Arábia dicsőséges iszlám demokráciájától és vezetőjétől, aki szabadidejében újságírók gyilkosa, és Jemen polgári lakosságának mészárosa.

Aztán a pokolba a bolygóval. Az orosz energiát német szénre cseréljük. Sőt, ha kell, amerikai palagázzal is. A háborúban, mint a háborúban; főleg mivel mi üzentünk háborút magunknak.

Nyilvánvalóan az EU-n kívüli, de ugyanolyan öngyilkos Nagy-Britannia automatikusan követi a nagy testvért az Atlanti-óceán túloldaláról.

Július 29-én a kiváló londoni „Guardian” Simon Jenkins tollából figyelmeztet: „A rubel szárnyal, és Putyin erősebb, mint valaha – szankcióink visszaütöttek”

És hogy a számtalan eset közül a legkirívóbbat említsem, amikor a magát “nemzetközi közösségnek” nevezők (ford. az USA és vazallusaik) által kikiáltott szankciók csak arra szolgáltak, hogy bebetonozzák a megcélzott országokat uralkodó rezsimjeit!

Kuba, Észak-Korea, Mianmar (Burma), Irán, Venezuela és Oroszország a Krím 2014-es annektálását követően: az autokratikus rezsimek elbarikádozták magukat, az addigi elit megerősödött, a szabadságjogok pedig összetörtek.

A „Nyugat” által alkalmazott szankciók gyakran megszilárdítják a diktatúrákat…

Orbán Magyarországa már most is kevés étvágyat mutat az EU és Nagy-Britannia putyinofób hisztériája iránt. Németország a hagyományok, a gazdasági szükségletek és a geostratégiai pozicionálás szerint nem járna messze a követéstől, ha kemény tél lenne, és az ipar gázra szomjazik.

Várjunk és meglátjuk.

Ajánlott Cikkek