Hírek

Önsajnáló reklámkampány

„Magyarországról Spanyolországba helyezheti át székhelyét az ország legnagyobb meleglapja, a Humen Magazin székhelyét a kiadója, hogy megkerülje a melegellenes törvényként köztudatba került, kritikusok szerint a pedofíliát a homoszexualitással összemosó, támogatói szerint a gyermekek védelmét szolgáló szabályozás követelményeit.”

A bevezetőt az Indexről idéztük. A Humen magazin című lap most fontolgatja, hogy Spanyolhonba költözik, mert olyannyira sanyargatva érzi magát, hogy csak na! Szegények, biztosan rossz nekik, de azt kifelejtették a sztoriból, hogy a székhelyváltás az égadta egy világon semmi nem jelent, hiszen, ha most spanyol újságként jelennek meg, a magyar szabályozás akkor is éppúgy érvényes rájuk nézve (is).

…a Humen Magazin nem szexújság, és nem tartalmaz pornográf tartalmakat, közéleti magazin, amely a melegek mindennapjairól szól, kultúrával, divattal, gasztronómiával fűszerezve. Jóllehet van benne némi erotika – legalábbis az online felületen – „nyálcsorgató” címen, de ez nagyjából a bulvárlapok „a nap lánya” szekciójának felel meg.”

Szintén az Indexről az idézet, és ebből arra lehet következtetni, hogy az újsággal egyébként semmi baj nincs. Mi ezt innen nem fogjuk eldönteni, a borítóképen látható fotó ezzel együtt nem teljes, de ezt nevezzük a mi hibánknak. A kép eredetije egyébként megtekinthető a nevezett lap online kiadásának nyálcsorgató rovatában.

A lap szerint azonban nagy a baj, hiszen amennyiben korhatárjelzéssel látnák el a lapot, akkor az olvasóik 10%-át elvesztenék, mert ennyien a tizennyolc éves korhatár alattiak rendszeres olvasóik közül. Nem teljesen világos ugyanakkor, hogy mi ezzel a gond! Van ugyanis egy olyan körülmény, amit nem nagyon domborítanak ki, méghozzá az, hogy a lap ingyenes terjesztésű kiadvány, ami mintegy 6.000 példányban jelenik meg.

Persze, a hirdetőknek nem mindegy, hogy hány emberhez jutnak el, ahogy az sem mindegy, hogy mennyien látogatják honlapjukat, de ez pusztán gazdasági kérdés, sok köze nincs ahhoz, hogy miről szól a törvény, a fogyasztókhoz meg tényleg csak fogyasztóként (lm.: bevételi forrás) van némi köze, de közel nem szól arról, hogy az érdekeikben történne mindez… Persze ez a csomagolás.

Ezen kívül van egy nem elhanyagolható tény; egy ingyenes újság esetében a kutya nem nézi meg, hogy ki az, aki a pultról elveszi a kiadványt, ahogy a honlapon, abban a bizonyos „nyálcsorgató” rovatban, a képek megnyitása előtt időnként felbukkanó popup-ablak (elmúltam/nem múltam el 18 éves) sem tart vissza senkit – korra való tekintet nélkül! -, hogy megtekintse a képeket.

Mi dolgunk nekünk ezzel az oldallal, vagy a nyomtatott kiadvánnyal? Az égadta egy világon semmi, de lám, most mégis mi is írunk róluk. Ezzel pedig látogatókat szerezhetünk akár – még ha ezek a látogatók adott esetben nem is nemi identitásuk okán látogatnak oda, de a reklámot megtekintőket számláló algoritmus ugye ezt nem nézi… Nem is nézheti, mert manapság már azt sem tudhatja az online kiadó, hogy nemek szerint milyen összetételben látogatták oldalát. Ez is egy pár hónapos, friss és ropogós eredménye a „haladó” szellemiség térnyerésének…

Ezzel együtt azt mondjuk, hogy akinek úgy tetszik, nézze meg az oldalt, mi nem ajánljuk, és – köszönjük a lehetőséget! – nem élünk ezzel többé, van nekünk sokkal jobb dolgunk is!

Ajánlott Cikkek