Önvezető traktor ’59-ből? Volt ilyen is!

Sokan azt gondolják, hogy az önvezető technológiák szigorúan a ma fejlesztései, de tudni kell, hogy már korábban is kísérleteztek ilyen gépekkel. Nevezetesen traktorokkal, mert bizony a mezőgazdaságban már régen nagyon fontos a hatásfok, és azt önvezetéssel igen komolyan lehet fokozni – persze a megfelelő pontosság esetén!

Borítóképen: Az önvezető traktor

De mikor és hol szántott először önvezető traktor? Nos, ez lesz a meglepő! A Pest Megyei Hírlap, 1963-ban megjelent 285. száma a „Senki sem ül a kormánynál” című cikkében ezt írja:

„Sok csodálója van mostanában az Alagi Állami Gazdaság egyik tábláján szántó traktornak. Az erőgép kormányánál ugyanis senki sem ül és anélkül rója a köröket, hogy valami akár távolról is irányítaná.”

Nos, pontosan így van, a világon az első önvezető traktor bizony ez volt! És ahogy az már csak lenni szokott, ez sem ment olyan egyszerűen, nem csak annyi történt, hogy valaki megálmodta, majd a vállalatok kapva kaptak az alkalmon, és egyszer csak előállt a mű!

Az újítás ötlete és a prototípus elkészítése Albert István ipargazdaságtan tanár érdeme volt.

A találmány ötlete azonban nem volt előzmények nélküli. Az Élet és Tudomány 1959-ben számolt be egy hasonló szovjet fejlesztésről, melynek ötletét szintén „a másoló marógépek elve szolgáltatta”. A szovjet újítás a gyakorlatban nem vált be, bár próbálkoztak annak elektromos-, majd rádiótávvezérléses továbbfejlesztésével is.

A feltaláló elbeszélése szerint azonban az ötlet egy 1962-es miskolci utazáson született meg, amikor Albert látta, hogy egy, a sok üléstől és rázkódástól elfáradt, fázó traktoros úgy segített magán, hogy kikötötte gépe kormányát, és mellette szaladt.

A találmány hivatalos megnevezése „mezőgazdasági traktorok félautomatikus vezérlése” volt. Kezdetben mind az Földművelésügyi Minisztérium, mind a Vörös Csillag Traktorgyár elzárkózott a fejlesztésben való részvételtől.

Így történt, hogy a prototípus elkészítése az Irodagépjavító Vállalat, illetve az Alagi Állami Gazdaság telephelyein történt.

A berendezést a későbbiekben is csak kisiparilag állították elő, ebből következően relatíve drága volt, és különböző minőségi problémák merültek fel vele kapcsolatban.

A próbaszántás után szinte azonnal a szerkezet hamarosan beinduló sorozatgyártásáról cikkeztek a lapok. Első körben egy 25 darabból álló sorozat legyártásáról egyezett meg a feltaláló és a Földművelésügyi Minisztérium.

A minisztérium azonnal a szerkezet továbbfejlesztését célozta meg, a tervek szerint a vezető nélküli traktoroknak a szántáson kívül egyéb munkák, pl. a betakarítás elvégzésére is alkalmasnak kellett lenniük.

Az újításról a rádió és a televízió is beszámolt, de aztán mégsem lett siker – annak ellenére, hogy sok helyen, különböző körülmények között kipróbálták a kisipari gyártás miatt nem éppen tökéletes szerkezetet -, sokkal inkább bukást hozott feltalálójának és megalkotójának…

A találmány védettsége – mert a feltaláló nem fizette a szabadalmi oltalom díját – lejárt, a nagyobb gépgyártók és a minisztérium pedig végül mégsem látott akkora fantáziát a fejlesztésben, hogy valódi sorozatgyártása meginduljon. 1969-ben egy cikk aztán a fejlesztő erkölcsi bukásáról adott számot:

Albert István a vele dolgozó vidéki gazdaságok kárára különböző csalásokat követett el, aminek az lett a vége, hogy az „ügyészség társadalmi és személyi tulajdon kárára elkövetett csalás címén” vádat emelt ellene.

Azt soha nem lehet tudni, hogy ebben a korban a vádak valósak voltak, vagy a teljes foglalkoztatásra törekvő vezetés elveivel ütközött az önjáró traktor, nem tudjuk, de a tény még tény marad; az első működő önvezető traktor magyar volt – még ha nem is lett világsiker belőle!