Vélemény Vélemény-cikkeink

Orosz, kínai két jóbarát…

Egyre világosabb, hogy a világ második legnagyobb gazdasága, ahol mindent (is) gyártanak, és minden téren a világelsőségre tör, valamint Oroszország, ami jó ideig korlátlan készletekkel rendelkezik energiahordozókból, valamint igen komoly katonai fejlesztési tapasztalata, és fegyverei vannak egymást erősítendő összefognak. Bár a két kultúra elképesztően különböző, egy dologban azonban totális az egyetértés; elsősorban gazdasági és védelmi kérdésnek tekintik a diplomáciát, nem pedig a politikai hadszíntér nemzetközi fórumának!

Borítóképen: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke (forrás: http://www.kremlin.ru/events/president/news/60669/photos via commons.wikimedia.org, szerző: Elnöki Sajtó és Tájékoztatási Iroda)

És ennek bizony komoly jelentősége van. Ha nagyon leegyszerűsítők akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy Kína és Oroszország nem szól bele más országok belső ügyeibe, míg az Egyesült Államok és szövetségesei a folyamatos „demokratikus hittérítés” leple mögé bújva érvényesítik érdekeiket.

A képlet sokáig működött is, de azzal, hogy Kína lett a világ gyára, és azzal, hogy Oroszország a Gorbacsov-féle cukiság, meg a Jelcin-féle delírium után alaposan összekapták magukat, bizony kiderült, hogy egészen másként kell(ene) a Nyugatnak gondolkodnia.

De a régi reflexek működnek… Különösen élesen kirajzolódik mindez a tajvani és az ukrajnai helyzet kapcsán. Ugyanaz a forgatókönyv mindkét esetben, megfelelve a jó 70 éves gyakorlatnak, amit a második világháború után követtek az Egyesült Államok és annak szövetségesei alárendeltjei.

„Oroszország és Kína egyesültek, mint egy hatalmas hegység […]. Együtt ellensúlyozzuk az Egyesült Államok hegemóniáját és ellenpontozzuk a hamis amerikai demokráciát, a hamis multi-kulturalizmust és a Hidegháború új formáját.”

Shoigu megvitatja az amerikai nukleáris fenyegetést kínai kollégájával

Vej Feng-ho kínai védelmi miniszter magabiztos mondatai egyértelműsítik a két ország szoros együttműködését és az együttműködés célját is. Míg a Nyugat a mindenféle demokratikus, emberi jogi izékkel szöszöl, addig Oroszország és Kína dolgozik, termel, fejleszt, növekedik, és egyre inkább függővé teszi azt a Nyugati világot, ami még mindig abban az álomban ringatja magát, hogy minden csakis az ő szuverén döntésén múlik!

Vosztok 2018: Oroszország és Kína megmutatja erőit

Csak pár gondolat arról, hogy mennyire nem lehet a Nyugat szuverén döntések függvénye a világ sorsának alakulása.

  • Kína a második legnagyobb finanszírozója az Egyesült Államok államháztartásának.
  • Az orosz és kínai katonai potenciál egyes területeken már meghaladja az Egyesült Államokét, a fejlődési üteme pedig egészen elképesztő.
  • Kínai termékek nélkül leállna a világgazdaság (már az ellátási láncok zavarai is majdnem megborították!).
  • A kínai technológiai ipar és az orosz hadiipar összefogása soha nem látott katonai potenciállal ruházhatja fel a két országot.

És mindez miért? Mert Joe Biden kijelentette, hogy megvív a két országgal, és hidegháborúsdit játszik, ezzel pedig egymás karjába löki azt a két országot, amelyek sokáig nem vették észre, hogy szövetségük már régen képes lett volna arra, hogy a Nyugat kiszolgálójából a világgazdaság központja, és a nemzetközi politika aktív alakítója legyen!

A helyzet úgy áll, hogy a Nyugat becsapdázta magát, így nincs más választása, mint hogy feszültséget generáljon, hogy még egyszer újra megvívja a hidegháborút, amit egyszer már megnyert. Igen ám, de most a gazdasági relációk teljesen mások…

Ajánlott Cikkek