Hírek

Orosz-német összefogás – Biden vesztésre áll?

Nem bírja fékezni hiperaktivitását az Egyesült Államok elnöke. Hivatalba lépése után azonnal, és minden fronton egyszerre offenzívába kezdett, most pedig rohamtempóban igyekszik visszalépni onnan, ahol végképp nincs keresnivalója. Az oroszok és a németek ráadásul meghagyják neki azt az érzést, hogy ő irányítja az eseményeket. Lavrov és Blinken külügyminiszterek találkozója után felgyorsulni látszanak az események!

Azt pontosan tudjuk, hogy mi mindenről esett szó Rejkjavík-ban (lásd erről alább csatolt cikkünket!) a külügyminiszteri csúcstalálkozón, és az is ismert, hogy – bár orosz hajók ellen, melyeknek sokat nem számít… – szankciókat vezetett be az Egyesült Álllamok, de a német oldalon tevékenykedő céget felmentette a szankciók alól, így befejezhetik az Északi Áramlat 2 építését.

Milyen motiváció vezérli most Bident? Miért lett hirtelen „barátkozó”? Ennek sok oka van, és persze volt pár feltétel is (erről még lesz szó!). Az már csak úgy van, hogy a nagy dolgok nem feltétlen a nagy nyilvánosságnak szánt találkozókon dől el, hanem olyan csatornákon, amiknek a létezése sem biztos, hogy ismert. Nem lennénk meglepve, ha később kiderülne, hogy Putyin és Biden ezeken a csatornákon már régen tárgyalásban vannak. Egy elnöki találka pedig csak a korábban megbeszéltek nagy csinnadrattával történő bejelentése lesz.

Biden egyszerre engedte ki a szellemet a világ összes neuralgikus pontján, de be kellett látnia, hogy arra még az Egyesült Államok sem képes, hogy folyamatosan nyitott pozícióban legyen minden fronton. De talán mégsem ez a legfontosabb! Nagy a valószínűsége annak, hogy az amerikai vezetés felismerte; Európa és Oroszország gazdasági összefonódása olyan mértékű, hogy az oroszok elleni fellépés sérti az európai érdekeket is, viszont a legfőbb ellenség, Kína és Oroszország szövetsége rá nézve sokkal nagyobb fenyegetést jelent! Pedig ő volt az, aki összeterelte a kelet két hatalmát…

És akkor most a feltételekről ejtsünk pár szót! Ezek is motiváló tényezők, és az Európai Parlament most megtette az a szívességet (ami feltehetően kérés volt cserében az Északi Áramlat 2 megépítéséért), hogy megszavazta; felfüggesztik a Kínával kötött beruházási egyezmény ratifikálását, addig, amíg Kína meg nem szünteti az uniós politikusokkal szembeni szankciókat. A döntésről kiadott tájékoztatás szerint a lehető leghatározottabban elítélik az alaptalan és önkényes szankciókat, amelyeket nemrég kivettettek, többek között öt európai parlamenti képviselőre. Figyelem! Ha Kína visszavonja a szankciókat, akkor ott lesz az ujgur-ügy, és ha abban is változás lenne (nem lesz!), akkor is van még ezer ügy, egészen akár a Tienanmen téri eseményekig…

Csatolt cikkünkben felvetett kérdésre tehát megkaptuk a választ; a németek valójában nem fogadták el a diktátumot, de egy kompromisszumos megállapodást azért mégiscsak tető alá lehetett hozni velük; a német iparvállalatok ugyan nem terjeszkedhetnek tovább Kínában (a beruházási egyezmény értelmében akár 100%-ban német/európai cégek is működhettek volna a világ legnépesebb országában!), ugyanakkor az orosz olaj- és gázszállítás az eddigiekhez képest szintet léphet. A megállapodás persze soha nem lesz leírva, ezt tudjuk, de ez mindaddig nem is lényeg, amíg a felek tartják magukat adott szavukhoz.

Maradtak azért még kérdéses pontok, hiszen az orosz-kínai közeledés ezzel a lépéssel még nem zárható ki, hacsak Lavrov nem tett erre vonatkozó ígéretet Blinken-nek Izlandon… Ez a verzió egyébként egyáltalán nem zárható ki, de ami ennél sokkal fontosabb; abba nem valószínű, az oroszok nem valószínű, hogy belementek a „magas észak” hajózási útvonal megnyitásáról. Még az sem valószínű, hogy elfogadják ezeken a vizeken az általánosan alkalmazott nemzetközi szabályokat. Márpedig ez az útvonal is egy orosz-kínai relációban jelent komoly előrelépést.

Talán itt is a németek ügyeskedtek kicsit, mondván, hogy az egész Európának jó, ha a rövidebb útvonal is rendelkezésre áll a Szuezi-csatorna helyett? Ez nem lehetetlen, mert ezzel a német cégeket lehet kompenzálni az elmaradó beruházási szerződés okozta elmaradt nyereségért.

Rendesen beindult tehát a nemzetközi nagypolitika, és azt kell mondjuk, hogy végre mintha valamilyen normalitás irányába mozdult volna el a dolgok menete. Ennek pedig egyetlen ok az Egyesült Államok, aki ezek után biztosan perifériális szerepet szán Ukrajnának, és véleményünk szerint nincs messze az idő, amikor majd a Nyugat felkérdezi Kijevet, hogy ugyan miért nem teljesíti a minszki megállapodásban foglaltakat!

De vissza az eredeti témához; a Bloomberg kommentárja úgy látja, hogy a Három-tenger kezdeményezéssel lehet feltartóztatni az orosz és kínai nyomulást.

A Három-tenger kezdeményezés

A Három Tenger Kezdeményezés (angolul: 3 Seas Initiative, 3SI, vagy Trimarium ) az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 ország, az Európai Unió tagállamainak közös fellépése. Angol rövidítése: BABS (Baltic, Adriatic, Black Sea Initiative.). A terv első előzménye a Német Császárságban 1917-ben kidolgozott pángermán Mitteleuropa-terv, amely a német háborús vereség után süllyesztőbe került.

A kezdeményezés keretében épül a Via Carpatia, ami egy közel 3300 km-es, autópályákból és gyorsforgalmi utakból álló, 2026-ra elkészülő közlekedési folyosóról, mely a litvániai Klaipėda Balti-tengeri kikötővárost kötné össze a görögországi Szalonikivel, leágazással a romániai Konstanca és a bolgár-török határon levő Szvilengrád felé. a másik nagy stratégia az LNG terminálok és gázvezetékek építése Lengyelországban és a horvát Krk-szigeten.

Nos, úgy tűnik, hogy Európa és az oroszok adtok is valamit, meg nem is, de minden esetre úgy tűnik, sikerült végre rávenni az Egyesült Államokat, hogy máshol próbálja meg kiélni a frusztrációit, és megmutatni, hogy mekkora a …!

Ajánlott Cikkek