Vélemény Vélemény-cikkeink

Orosz-ukrán válság, vagy hidegháború újratöltve?

Az orosz-ukrán krízis már régen nem két ország problémája. A szakadár területek hovatartozása, vagy különleges státusza ugyan a kiindulópont, de már régen nem ez a tét! Egyrészt Ukrajna igyekszik mindenkit maga mellé állítani, és démonizálni az oroszokat (meglehetős sikerrel), másrészt az USA komoly helyzeti előnyre tett szert azzal, hogy Ukrajnát megnyerte barátjának hű szolgájának. Sejtésünk viszont beigazolódni látszik; a krízis más csatornákon is tovább fokozódik!

Irán szerepe bár elsőre nem feltétlen egyértelmű, mégis összefügg az orosz-ukrán helyzettel. Tudjuk, hogy az USA-nak nem sikerült a terve, miszerint visszatereli a perzsákat az atomalkuba, és maga mellé állítja – feltételül szabva az atomprogram totális ellenőrzését, cserébe az Iránnal szembeni szankciók fokozatos feloldásával. Jó terv volt, csak éppen Kína beleköpött a levesbe azzal, hogy beruházási megállapodást között Teheránnal… Ez a megállapodás egyértelműen a kínai-orosz oldalra állította Iránt.

De hogy jön ez a Donbaszhoz, és a Krímhez? Nos, Amerika nem véletlenül szeretné magához édesgetni Iránt! Washingtonban pontosan felmérték, hogy ha a Perzsa-öbölben jelentős haderőket kell lekötniük (közben a Dél-Kínai tengeren is aktívan ott kell lenniük!), akkor az erőket von el, márpedig az USA nem véletlenül szeretné aktivizálni Japánt, és az sem véletlen, hogy Ukrajna elsősorban a NATO-ra épít! Biden ugyanis kissé mintha túlvállalta volna magát azzal, hogy minden fronton egyszerre indított diplomáciai támadást az Egyesült Államok érdekeit veszélyeztető államokkal szemben…

Erre most Irán bejelentette, hogy folytatja atomprogramját, 60 százalékos urándúsításba kezd. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország (az atomalku európai résztvevői) máris aggodalmukat fejezték ki, mondván, hogy ez totálisan szembemegy az eddigi iránnyal! Van is miért aggódni, mert mint ahogy közös közleményükben írták:

„Ez komoly fejlemény, mivel a magas tisztaságú urán előállítása fontos lépést jelent az atomfegyver fejlesztésében. Iránnak nincs indokolható szüksége ilyen magas dúsítottsági szintre a polgári felhasználásban.”

Igen, Iránnak nincs akkora katonai ereje, hogy azzal magára vonja a figyelmet, ugyanakkor az atomprogram egy olyan ütőkártya a kezükben, amit bármikor ki tudnak játszani! Ezért gondoljuk azt, hogy a Kínával kötött beruházási megállapodással a hátuk mögött mára a térség meghatározó erejévé váltak (erről ITT írtunk).

De Irán csak az egyik kapcsolódó szál az orosz-ukrán konfliktusban, melyet ma már nyugodtan nevezhetünk globális válságnak, vagy ha úgy tetszik új hidegháborúnak is, ahol a gyakorlat szerint folyamatosan farkasszemet néznek egymással az ellenséges hadseregek! Igen, ez most újraéled, hiszen a legújabb hírek szerint a lengyel hadsereg jelentős átcsoportosításokat hajtott végre a Fehéroroszországgal határos területeire koncentrálva. A lépést sokan azzal magyarázták, hogy a belorusz kormányzat az utóbbi időben egyre több alkalommal lép fel az országban élő lengyel kisebbségek ellen.

Ez az érvelés nemhogy sántít, hanem egyenesen felborul! Érthető, ha a lengyel kormányzat valamit tenni akar a lengyel kisebbséget ért atrocitások ellen, de ennek nem szokványos módja, hogy az 1. (varsói) páncéloshadosztályt az ország keleti határának közelébe, Biała Podlaska városának közelébe csoportosítják át. Vagy talán hihető, hogy újabb, a lengyel kisebbségeket ért támadások esetén a lengyel csapatok átlépik a határt, és lerohanják a fehéroroszokat? Ugye nem?

Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy a lengyelek – teljesen érthető okoknál fogva – érzékenyek a keleti határaik mentén történő dolgokra, hiszen volt már olyan, hogy egy napon arra ébredtek, országukat felosztotta két agresszor egymás között (Molotov-Ribbentrop paktum, és az azt követő orosz-német megszállás, de a cári időkben is rendszeresek voltak az orosz betörések).

Márpedig (mint ITT írtunk róla) Fehéroroszország hű csatlósa a Kremlnek, és már korábban is többször szó volt róla, hogy a két ország akár egyesülhet is. Most a lengyelek attól tartanak, hogy az orosz haderő az ukrán konfliktus okán bevonul Fehéroroszországba is (hiszen így északi irányból is támadhatja ellenfelét), ezért elsősorban az Ukrajnát fenyegető oroszok miatt történt az átcsoportosítás, nem másért! A dolog szépséghibája, hogy a fehéroroszok éppen az őket ezzel a lépéssel fenyegető lengyelek miatt kérhetnek segítséget Moszkvától, és nem vitás, hogy az orosz csapatok ebben az esetben készséggel nyújtanának segítséget…

Bonyolítja a helyzetet, hogy Lukasenkát a nemzetközi közösség nem tekinti az ország hivatalos vezetőjének, így a részéről történő felkérés megint komoly feszültségforrás lenne, az orosz jelentlétet azonnal agresszióként értékelhetné az oroszokkal szembenálló országok, élükön az Egyesült Államokkal.

Apropó, Egyesült Államok. Katonai szakértőik szinte egybehangzóan állítják, hogy az oroszok nem fognak nyílt fegyveres konfliktusba belemenni, mert az ellenük felsorakoztatható haderő jóval nagyobb, az orosz gazdaság nem bírna el egy ilyen feltehetően elhúzódó háborút, és végül azt is felhozzák érvként, hogy egy orosz támadás nem így néz ki. Mármint nem úgy, ahogy most felvonulnak Oroszország nyugati részén, látványosan, erőt demonstrálva, de ezzel egyben meg is mutatva az ellenségnek, hogy hol, és milyen erőkkel van jelen… Nem vagyunk meggyőződve, hogy jól látják az amerikai szakértők a helyzetet, mert könnyen lehet, hogy a nagy katonai felvonulásnak teljesen más célja van, mint azt elsőre gondolnánk! Csak a példa kedvéért; mi van, ha orosz részről ez nem szól másról, mint hogy eltereljék a figyelmet a Fehéroroszországba történő bevonulásról? Elképzelhető, hogy a nemzetközi közösség elnézné ezt Putyinnak, ha lemondana a Donbaszról? Csak példa, de érdemes kicsit elmélkedni rajta!

Most tehát egyre több helyen néznek farkasszemet seregek, és országok, egyre illan az az eddig sem igazán acélos bizalom, ami eddig megvolt a térségben, és egyre bonyolultabb összefüggések mentén hoznak döntéseket politikusok és katonák. Márpedig minél kuszábbak a szálak, annál nehezebb lesz kibogozni őket – akár lesz háború, akár nem…

Ajánlott Cikkek