Hírek Vélemény-cikkeink

Oroszország: A démon!

„Egyfajta sporttá kezd válni az, hogy ki tud leghangosabban valami elmarasztalót állítani Oroszországról” – mondta Vlagyimir Putyin évértékelő beszédében. Ezzel arra célzott, hogy – mit ad isten? – pont most derül ki mindenféle gazság, amit Oroszország elkövetett a világgal szemben, most, amikor az USA érdekei az kívánják, hogy Ukrajna képében közvetlenül Oroszország szomszédságában képzeli el előretolt helyőrségét.

Nyitókép: Új mutánsok (forrás: geektyrant.com)

Nem állítjuk, hogy a vádakra nem szolgált rá Oroszország, de azért az nagy kérdés, hogy korábban miért nem álltak elő az egyes országok ezekkel a vádakkal? Mi változott meg hirtelen, ami miatt eddig zárva tartott fiókokból most megdönthetetlen bizonyítékok kerülnek elő? Talán az USA segít abban, hogy megleljék a kulcsot, vagy netán azok a bizonyos fiókok a CIA irodáiban vannak? Válasz természetesen nincs, de érdemes ezt is átgondolni, a helyzet megítéléséhez.

„Remélem senki sem fogja átlépni az Oroszország által meghatározott vörös vonalakat. Ha ez megtörténik, a válasz szimmetrikus, gyors és kemény lesz. Az országunk biztonságát fenyegető provokációk kiagyalói nagyon meg fogják bánni tettüket.”

Ezek a mondatok is az évértékelőn hangzottak el, és erős fenyegetést jelentenek, ugyanis azok a bizonyos „vörös vonalak” nem feltétlenül azonosak az országhatárokkal! Az oroszok megnyilatkozásaira pedig oda kell figyelni, mert április elején Nyikolaj Patrusev arra a kérdésre, hogy vannak-e „vörös vonalak”, azt válaszolta, hogy „Oroszország nem szándékozik nyíltan beavatkozni az ukrajnai konfliktusba.”  A mi megfejtésünk szerint a két megnyilatkozás összességében annyit tesz, hogy azok a bizonyos vonalak Ukrajnában vannak, de mindaddig nem lép erre a területre Oroszország, és nem avatkozik be, amíg harmadik ország (vagy a NATO) nem lépi át ezeket a vonalakat.

A teljes történethez hozzátartozik, hogy miközben beszédet mondott az orosz elnök, a még meg nem kezdődött Navalnij melletti tüntetés feltételezett résztvevőit máris elkezdték begyűjteni, és lezárták a központi tereket. A téma nagyságrendje okán a Navalnij-ügyet egy külön cikkben dolgozzuk fel, de az ide tartozik, hogy Oroszország démonilzálásában központi szerepe van a letartóztatott ellenzéki politikusnak.

A beszédre visszatérve még ki kell emelni, hogy Putyin szavai szerint sok esetben nem válaszolnak a ledurvább támadásokra sem, mert jó kapcsolatban akarnak lenni a világgal. A már idézett fenyegetés pedig azt jelenti, hogy most hallhattuk; Oroszország nem fog háborút kezdeményezni, de ha érdekszféráját megsértik, azt nem hagyja szó (illetve fegyverek) nélkül!

Közben letelt Joe Biden első 100 napja az elnöki székben, ami – szokás szerint – egy olyan időszak, ami már értékelhető, és ez az első 100 nap már megmutatja, hogy egy-egy elnök milyen irányt vesz fel a teljes elnöki periódus alatt. Nos, Biden a gazdaságélénkítés, a járványkezelés, valamint a külpolitika és a bevándorlás terén mutatott olyan aktivitást, ami jelentős eltérést mutat az előd, Trump politikájához képest.

A járványkezelés relatív sikeres, ha pedig Európát tekintjük összehasonlítási alapnak, egyértelműen nagy eredményeket ért el a Biden vezette Egyesült Államok. A gazdaságpolitikában már nem ennyire egyértelmű a kép, hiszen a családi adózás (erről ITT írunk), valamint a gazdaság-élénkítő csomag (erről ITT) sem volt feltétlen népszerű, de összességében elmondható, hogy – még nagyobb eladósodás árán… – végülis kirángatta a gazdaságot a válságból. A bevándorlással kapcsolatban kifejezetten negatív a kép (erről ITT írtunk), hiszen a határokon, valamint az országon belül is kritikus helyzetek alakultak ki Biden a témában kifejtett aktivitásának okán.

A külpolitika talán az a terület, ahol a legdurvább fordulat történt! Az USA egyszerre kezdett offenzívába Kína és Oroszország ellen, kivonja csapatait Afganisztánból, szankciós politikájával Európába is belerúgott, az orosz-ukrán válságot pedig nemzetközi konfliktussá emelte. Ezekről a témákról sokat írtunk, érdemes „visszalapozni”.

Összességében elmondható, hogy Joe Biden meglehetősen aktív elnökként nyitott, nem fél a konfliktusoktól, sőt kifejezetten keresi, ugyanakkor – Trump-pal ellentétben – határozott stratégia mentén építi fel külpolitikáját, de ezzel együtt időnként mintha határozatlan lenne, vagy nem feltétlen jó ütemérzékkel számolja ki, hogy egy konfliktusban mikor kell bekeményíteni, és mikor kell kicsit lazítani a nyomáson. Ami pedig talán a legnagyobb változás, az nem más, mint az USA Ukrajnához való viszonya!

A végeredmény pedig nem más, mint hogy ma már valójában senkit nem érdekel Ukrajna, hiszen ma már nyíltan egy orosz-amerikai konfliktusról beszélhetünk! Korábbi cikkünk (ITT) feltételezései sajnos mintha ülnének, és tényleg arra tartunk, hogy a fél világ belekerül ebbe a korábban helyi ügynek tekintett vitás ügybe! És közben egyre több a katona, a fegyver, és a feszültség is a térségben…

Azt pedig csak valahol a Pentagonban és a Kremlben tudják pontosan, hogy hol is húzódnak azok a vörös vonalak… A kérdés csak az, hogy ki fogja átlépni ezeket?

A válság egyre mélyül, és hogy ma már mennyire egyértelmű, hogy az Egyesült Államok és Oroszország konfliktusáról beszélünk, az is mutatja, hogy Ukrajna egyre inkább nem a NATO, hanem – a NATO-ban is döntő befolyással bíró! – USA-ra támaszkodik. Erre mutatta a 155 millió dolláros segély, amit a USAID-en keresztül ad Ukrajnának, és az is, hogy az eddigi megállapodások keretében 125 millió dollár értékben szállít hadianyagot. Ezen felül (!) Dmitri Kuleba Patriot rakétavédelmi rendszereket kért Amerikától, hozzátéve, hogy „Ukrajna tartja a frontot a nyugat számára” . Sőt – az ország fontosságát bizonyítandó! – azt is felvetette, hogy Lengyelország helyett Ukrajnába kellene telepíteni a védelmi rendszereket.

De itt még nincs vége, Biden-ék is azon vannak, hogy további hadifelszereléseket küldjenek, úgy, mint Javelin páncéltörő rakéták, lőszereket, bombákat, de még nincs döntés. Ezen kívül feltehető, hogy logisztikai fronton is komoly aktivitás van, mert a hírek arról szólnak, hogy egy orosz támadásra a lehető leggyorsabb szállítással kívánnak reagálni. Csak egy megjegyzés; a Patriot rendszert nagy valószínűséggel nem adja oda az Egyesült Államok, ezt valószínűleg Kuleba is tudja, de a felvetés azt mutatja, hogy evés közben jön meg az étvágy, és azt, hogy alkualapnak azért mégiscsak jónak gondolják a felvetést, ha nem is remélhetik az ilyen irányú segítséget.

Ezek a pöre tények, de vannak, akik ebben a helyzetben is mintha valamilyen virtuális valóságban élnének. A baj csak ott van, hogy egy olyan szereplőnél a leginkább szembeötlő ez a beteges állapot, aki döntő hatással lehet az eseményekre… Könnyű kitalálni, Volodimir Zenelszkij-ről van szó, aki megint telesírta a világot, hogy az oroszok nem reagálnak a Normandiai Négyek tanácsadói és a Háromoldalú Összekötő Csoport biztonsági csoportja tűzszüneti tárgyalásain nem volt hajlandó támogatni a tárgyalás végén megfogalmazott nyilatkozatot, majd egy fordulattal találkozóra kérte Putyint de nem akárhogy és nem akárhova!

Mit kellene még értenem? Mindent tökéletesen értek, havonta megyek oda. Putyin úr! Készen állok, hogy továbbmenjek, és felajánlom, hogy találkozzunk a Donyec-medence bármelyik, háború sújtotta részén.”

Arra sok tippünk van, hogy avíttas népszínházi jeleneteken túl mi mást is tehetne az ukrán elnök (a nyelvtörvény, a kisebbségi jogok, a szélsőségesek megfékezése terén például – és van még!), de azt tudjuk, hogy ez csak egy ócska színjáték, ami még ehhez a rendkívül rossz helyzethez mérten is méltatlan…

Közben Kuleba az EU Tanácsának ülésén további Oroszország elleni szankciókért kilincslet, mert – mint mondta – „Az elmúlt években bevezetett személyes szankciók jók, de nem elegendők ahhoz, hogy az Orosz Föderációt elrettentsék a további agresszív lépésektől.”

Kuleba szerint mindezzel egyetért Macron és Merkel is, de ez megint csak az alternatív valóságban van így, hiszen Németország éppen a napokban akadályozta meg az újabb – megelőző jellegű – szankciók bevezetését.

Nos, a helyzet így áll, és ami most a leginkább szembetűnő, az, hogy az amerikai érdekérvényesítést mintha mindenki elfogadná, ahogy azt is, hogy az ő titkosszolgálataik ténykedése is ott állhat a kipattant ügyek mögött, míg a másik oldalon ugyanezeket a ténykedéseket meg elítélendőnek tartanák.

Le kell szögeznünk, hogy az oroszok elleni vádaknak nyilván vannak alapjai, és egyértelmű, hogy sárosak egyes ügyekben, de azt túlzásnak találjuk, hogy a makulátlan Egyesült Államok az igazság bajnokaként száll szembe a démonnal, amit Oroszországnak hívnak! És Ukrajna sem egy ártatlan áldozati bárány… Ezt pedig az ügyszereplői is pontosan tudják, még akkor is, ha szerepüket teljes hitelességgel próbálják eljátszani.

Ez a fekete-fehér leegyszerűsítés egész egyszerűen hamis…

Ajánlott Cikkek