Hírek Vélemény-cikkeink

Oroszország az EU-nak: Itt a vége…

Tegnap este jött a hír, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke közölte – miután telefonon egyeztetett Putyin elnökkel -, hogy Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatok mélyponton vannak, jelenleg sok területen súlyosak a nézeteltérések a felek között. Lavor, orosz külügyminiszter pedig pekingi belépőjében közölte Nincsenek kapcsolatok Moszkva és az Európai Unió között, Brüsszel egyoldalú lépéseivel megsemmisítette őket!

Charles Michel még próbálta szépíteni a dolgot, de az oroszok nem azok, akik jópofiznak, ha elfogyott a türelmük. Most tehát Lavrov egyértelműen jelezte, hogy Európa ki van rúgva! Figyelem! A politikában nincs olyan, hogy valakinek igaza van, ezt nem így „játsszák”. Érdekek vannak, és érdekérvényesítő-képességek vannak! A politika nem igazságosságról szól, hanem arról, hogy ki a nagyobb kutya. Mert bizony a végén a nagyobb kutya b…szik – ahogy a mondás tartja.

Ezt a gondolkodást követi Lavrov, Európa viszont valami olyan álomvilágban él, mint Csipkerózsika, akiről ugyan mesét nevezetek el, de a történethez igazán sok köze nem volt… Európa beleesett abba a csapdába, amit hosszú évek alatt önmaga ásott meg; erőt mutat, de ereje az nincs… Nézzük meg; ha Európa ereje teljeében lévő „kutya” lenne, Lavrov megengedhetné magának a következő mondatokat?

“Ha Európa ezeket a kapcsolatokat megszakította, egyszerűen megsemmisítve az összes mechanizmust, amely éveken át jött létre – és partnereink csak egyes európai országok maradtak, amelyek azt akarják, hogy nemzeti érdekeik vezéreljék őket – akkor ez bizonyára objektíven ahhoz vezet, hogy kapcsolataink Kínával gyorsabban fejlődnek.”

Mit jelent mindez? Elég egyértelmű; az oroszoknak az Unióval többé semmi dolguk, viszont azokkal az államokkal, amelyek uniós tagok, nemzeti szinten készek az együttműködésre. Miért e gondolat? Mert bebizonyosodott, hogy az Unió nem az a szervezet, ami megkönnyíti a gazdasági és politikai kapcsolatokat, hanem csak bonyolítja a helyzetet a külső partnerek számára! Édes Istenem, ha ezt látnák az Európai Szén- és Acélközösség megálmodói…

A mondanivaló második része pedig egyértelmű; Kínát arra kérik fel az oroszok, hogy együttműködésben lépjenek fel az USA, és csatlósa, az Európai Unió ellen. És – ahogy az sejthető volt! – Kína nem mondott nemet, sőt Vang Ji külügyminiszter orosz kollégájával egyetértésben a követkőket mondta:

„Senki sem avatkozhat Kína belügyeibe hazugságok fabrikálásával. Az egyes nyugati hatalmak által alkalmazott manipuláció nem a teljes nemzetközi közösség jellemzője.”

A kínai külügyi tárca vezetője ezek után felszólította a világ országait, hogy tanulmányozzák az ENSZ chartájának alapelveit és gyakoroljanak valódi multilaterializmust az emberiség közös jövőjének érdekében.

Ugye emlékszünk? Biden (tanácsadói) mindezt sejthették, mert amikor az új elnök első külpolitikai témájú beszédében kitért a Kínával való kapcsolatra, megpendítette, hogy az oroszokkal szemben szövetségesként számít Pekingre. Ezt most sikerült elbukni, és most már egyértelmű kép rajzolódik ki a II. Hidegháború erőviszonyai tekintetében; Az egyik oldalon Oroszország és Kína, a másikon pedig az USA a talpnyaló EU-val az oldalán, Japán és Dél-Korea meg egyelőre örül, mert az ő gazdaságuk (a két ország gyakorlatilag egyetlen gazdasági övezet) köszöni szépen, de igen jó muzsikál!

Maradt még valaki? Hát nem… Ebből következik az, hogy a most élesedő II. Hidegháborúba Európa úgy megy bele, hogy gazdasága lemaradóban van (persze ez nyugatról nézve nem látszik annyira), saját, egyesített katonai ereje nincsen, és kizárólag az USA-ra van utalva, ami viszont – és ezt szintén Biden-től tudjuk! – csak abban az esetben támogat bárkit is a világon, ha azt érdekei úgy kívánják!

Azon elgondolkodott már vezető európai politikus, hogy ez nem más, mint kegyelemkenyér, és hogy mi történik akkor, ha az USA érdekei éppen nem kívánják meg Európa támogatását?

A végén megint fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a fentiek nem arról szólnak, hogy melyik félnek van igaza, ki és mit vétett és melyik jó, és melyik a rossz oldal, hanem egy olyan helyzetelemzés, ami azt mondja, hogy bizony a kétpólusú világ újra visszatérőben van, és ennek komoly következményei lesznek ránk nézve is, ahogy ezt már korábban megtapasztalhattuk.

Ajánlott Cikkek